Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: Házasságkötés és szokásköre a Dráva menti horvátoknál

238 BEGOVACZ RÓZSA töztette. Amikor az újasszonynak levették a télizöldből készült koszorúját és főkötőt kapott, akkor a násznagyasszony mellett leánykori legjobb barátnője is ott volt. A még meleg koszorút a barátnő fejére tették, hogy hamarosan ő is férjhez menjen. Még a vacsora megkezdése előtt a férj és a násznagy a zenészekkel visszamentek a lányos házhoz, hogy az asszony vendégeit vacsorára invitálják. A prvicani-k az új asszony legközelebbi rokonaiból álltak. A menet élén a leány rokonságából a legfiatalabb menyecske kerek cseréptepsiben rétest vitt, erre sült kakas került. Azt a kakast sütötték meg, amit előző nap hajtottak a vőlegényes háztól. A prvicani-k mindig páratlan számúak voltak. A kisebb rokonság (udavki) tovább mulatott a leányos háznál. Mire a leány rokonsága a legény szüleinek házához ért, addigra elkészült az újasszony is az átöltözködéssel. Az új asszony három batyuba kötött zsíros pogácsával (Lakócsán a pogácsa mellé diót is tettek a batyuba) jött be a násznéphez a férje oldalán. A pogácsákat három asztalra kellett dobnia. Mindenki igyekezett szerezni magának ezekből a pogácsákból, mert ezeknek varázserőt tulajdonítottak. Úgy hitték ugyanis, hogy aki eszik ezekből, szerencséje lesz a vásárokon. Az újasszony végigcsókolta a saját rokonságát. Az ünnepi asztalnál ezek helye a menyasszony körül volt. Az újasszony mellett a szülei foglaltak helyet, a férj mellett pedig a násznagy és a násznagyasszony. A fiú szülei a vendégek kínálásával voltak elfoglalva, ők nem ültek asztalhoz. A sült kakast a fiatalok elé tették. Vacsora után a menyecske végigcsókolta az öszszes vendéget, akik ezért pénzt adtak neki, úgy mondták, hogy íőkötőre adják. A lakodalom éjfélkor véget ért. Az 1950-es évektől reggelig tart a lakodalom. Az új házasoknak a kamrában ágyaztak meg. Az anyósok úgy oktatták a fiatalokat, hogy aki először szólal meg, a nászéj szakán, az lesz alárendelve a másiknak a házasságban. A lakodalom után egy hétig a menyecske nem lépett ki az udvarból. A lakodalmat követő első vasárnap a menyecske első útja a templomba vezetett. Mise előtt a pap a sekrestyéből vezette elő az újasszonyt. Az oltár előtt imádkoznia kellett és csak azután állhatott a többi menyecske közé. A menyecskék templomi helye a baloldali padsor és az oltár közti terület volt Potonyban. A menyecskék addig állhattak ott, míg első gyermekük meg nem született. Aznap délután ment vissza először szülei házába a menyecske, de ez sem történt minden ceremónia nélkül. A legény rokonságából annyian voltak hivatalosak a kislakodalomba, kolaci, azaz kalácsra, ahányan a leány rokonságából voltak a lakodalmi vacsorán. (Sarosácz György a Baranyai délszláv népszokások Baranyában III.-ban azt írja, hogy a Dráva menti horvátoknál az eljegyzéssel lenne azonos a kalácsra hívás. Erre én ilyen adatokat nem találtam.) (Sarosácz 1969-70:285) A menetet a férj rokonságából a legfiatalabb menyecske vezette. Fején kerek cseréptepsiben rétest és sült kakast vagy tyúkot vitt. Az újasszony szülei újra összehívták a saját rokonságukat és egy kisebbfajta lakodalmat ültek, ezúttal a volt leányos háznál. Ha a leány vőt vitt szülei házába, annyiban különbözött a lakodalmi szertartás, hogy az esküvő napján a leány nem csokrot tartott a kezében, hanem egy piros almát, melybe rozmaringágat szúrtak bele és a násznép templomi esküvőre menetelkor nem a menyasszonyért, hanem a vőlegényért ment. Ilyen esetben nem tartották meg az egy hétre rá esedékes kis lakodalmat sem. A fiatalok hálóhelye a külön épült kamrában (komora) volt, mindaddig, míg az első gyermek meg nem született. Szülés után az asszony a gyermekkel beköltözhetett a szobába. Még a két világháború között is a menyecske kötelessége közé tartozott az is, hogy mindennap megmossa az apósa lábát, lábbelijét tisztán tartsa. A lábmosás csak az első gyermek megszületéséig volt kötelessége, de a lábbeli tisztán tartása továbbra is az ő feladata volt. A menyecske reggeli teendői közé tartozott, hogy anyósa és saját ágyát bevesse, kisöpörje a házat és az udvart, friss vizet hozzon a konyhába. Ha több menyecske volt a háznál, akkor a mosogatást sorban végezték. Az első gyermek megszületésével a fiatalasszony értéke és munkarendje valamelyest megváltozott a családban, de erről bővebben egy más alkalommal szólunk. Az alábbiakban néhány a lakodalom napjával kapcsolatos hiedelmet ismertetünk, melyeket Gönczi Ferenc gyűjtött össze területünkön. „Esküvő előtt a menyasszony egy zsákba gombolyagot és gyümölcsöt tesz és ráfekszik, másnap reggel a zsák végét hirtelen megfogja, hogy a benne levő tárgyak gyorsan kiessenek, ő is olyan gyorsan fog szülni" - Potony (Gönczi 1937:52). Ótvar, pokolvar gyógyításához: „Esküvői koszorúból tesznek a vízbe, s e vizet a gyermekkel megitatják" - Lakócsa (Gönczi 1937:209). „Esküvőre menetele alkalmával vissza ne nézzen (a menyaszszony), mert különben már az első évben gyermeket szül" - Lakócsa (Gönczi 1937:22). „Midőn a nászmenet a templomhoz ér, a menyasszony háromszor visszanéz, a sekrestyében a kilincset háromszor megnyomja, hogy annyi évig ne legyen gyermeke" - Lakócsa (Gönczi 1937:22). „Ahányszor nászéj szakán a férj vánkosát megfor-