Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Katona Győr Zsuzsa: Római kori edényégető kemencék Pécs belvárosában

RÓMAI KORI EDÉNYÉGETŐ KEMENCÉK PÉCS BELVÁROSÁBAN KATONA GYŐR ZSUZSA 1980. augusztusában a Pécs, Rákóczi út 44. sz. telken (hrsz.: 18872) az új OTP központ alapozási munkáit végezték, eközben római falakra bukkantak. Az ezt követően megindult leletmentésen az ásatásvezető Nagy Erzsébet

1 a következő tényeket rögzítette : A mintegy 230 m

2-es területen egymástól átlagosan 5 m-re 2x2 m-es pilléralapozó árkokat ástak, amelyekben régészeti jelenségek voltak megfigyelhetők. Az épületalap nyugati 2. pillérsorában falcsonkok, a keleti B/6. sz. pillérárokban

2 átégett vörös folt volt, egy kemence tüzelőterének részlete látszott. Az ezt követően megindult leletmentés eredményeit tartalmazza ez a közlemény. Az A/2., В/2., C/2. és D/2, sz. pillérárokban mind az É-i, mind a D-i „metszetfalban" a felszíntől 170-230 cm mélyen kőfalak metszetei látszottak, a falcsonkok szélessége 100 cm. Az egyes pillérárkokban levő falmetszeteket összekötve É-D irányú fal bontakozott ki. Az A/2, sz. pillérárok délkeleti sarkába esett a római falak egyik belső sarka is. Innen K-Ny irányú osztófal haladt, ennek vastagsága is 100 cm. (1. kép) Ennek a falnak az A/l. pillérárokban vége szakad. Itt újabb É-D irányú fal kiindulását kell feltételeznünk, amely azonban a pilléralap ásásakor megsemmisült. Természetesen az É-D irányú falat még több osztófal is tagolhatta, ezért az 1. képen látható alaprajz vázlat jellegű, csak az épület falainak irányát mutatja meg. Az OTP épület nyugati határán felvett metszetfalon három kőfal metszete látszik. (2. kép) A falak alapozása a felszín alatt 300 cm-re kezdődik, magasságuk a bolygatottság mértékétől függően változik. Vastagságuk 90-100 cm. E falak és a pillérárkokban rögzített falak kapcsolata a leletmentésen a köztes terület bolygatottsága miatt nem volt tisztázható. Nem kizárt, hogy egy épület falairól van szó, jóllehet ennek mindössze két közvetett bizonyítéka van: az osztófal (kelet-nyugat irányú, az A/l. és A/2, sz. pillérárokban) és a nyugati metszet 2. és 3. sz. falainak tájolása megegyezik, valamint az, hogy egymástól mindössze 18 m-re, azonos fel1 Ezúton mondok köszönetet Nagy Erzsébetnek az anyag publikálásra való átengedéséért és dokumentáció átadásáért. 2 A pillérárkok száma megegyezik az épület alapozási tervén szereplő számokkal. szín alatti mélységben vannak. Feltételezhető, hogy az É-D irányú fal az épület külső fala lehetett, mert ettől K-re már nem került elő újabb falszakasz. A kőépület datálása megoldatlan, mert közelében datáló leletanyag nem került elő. A szórvány bronz tű és kis festett edénytöredék nem ad ehhez megfelelő adatokat. Szórványleletek az építkezés területéről: Bronztű, tömör, szára sokszögű metszetű, alsó vége felé keskenyedik, feje 4 mm magas gomb. Eredetileg ónozott volt. A bronzoxid alatt kis foltban megmaradt ónozást azonban a restauráláskor megtartani nem lehetett. M: h. : 9,4 cm, átm. : 0,5 cm. (II. t. 1. kép) Festett oldaltöredék, alapszíne világosbarna, külső felülete vörös színnel bevont, rajta hullámvonal bekarcolás felett több sorban fogazott díszítés.

3 M : 9,2x6,6 cm, v. : 0,7 cm (VII. t. 3.) Relatív kronológiailag megállapítható, hogy az épület legalább két periódusú volt.

4 Ez magyarázza az egymás feletti két járószintet, valamint azt, hogy az alsó járószint részben a 3. sz. fal felett van. (2. kép.) A fölső járószint (felszín alatt 180 cm mélyen) nagyobb kövekre alapozott 15 cm vastag terrazzo padló, a 3. sz. falhoz csatlakozó járószint 10-20 cmes két széle felé vastagodó kőalap nélküli terrazzo. Sopianae kutatásában nem ismeretlen a mai Rákóczi utat délről övező római épületsor. 1926-ban a város csatornázásánál Fejes Gy. egy hosszú szakaszon (28-50. házszámok) több falat, omlási réteget, járószintet figyelt meg.

5 Akkor nem volt alkalma a falak, járószintek szintjét vagy irányát megállapítani. Leírását később átvették a Sopianae kutatásával foglalkozó kutatók.

6 Fejes Gy. 1926-os megfigyelését az 1980-as leletmentés megfigyeléseivel ki lehet egészíteni. A leírásban szerepel, hogy „A 44. háznál padozatot is találtunk, ugyanígy a 42., 40. és 38. sz. házaknál. Mindenütt két párhuzamos 3 Barkóczi L.-Bónis Ê. (1954) 167. T. LII. 9., Forschungen in Gorsium (1980) 186. 337. XIV. t. 1-3. századra datálva. B. Bonis É. (1942) 12. XI. t. 7-8. kép. 4 Török Gy. (1939-40) 22. Két egymás feletti padozatot figyelt meg. Fülöp F.-Sz. Burger A. (1979) 234. 5 Fejes Gy. (1926) 50. 6 Fülep F.-Sz. Burger A. (1979) 234., Gosztonyi Gy. (1939) 92. Fejes cikkének idevonatkozó részét pontos idézetben közli. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1983) 28: 61—82. Pécs (Hungária), 1984.