Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése, II. (Hymenoptera, Bracnidae). Microgasteriane, 1.

A DÉL-DUNANTÚL GYIKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJA II. 53 Microgaster La treille, 1804 (= Microplitis Förster, 1862) A Lissogaster Bengtsson genusz bevezetőjében is­mertettem röviden, hogy 1982-ben meg kellett vál­toztatni a Microgaster genusz értelmezését. Mint a fenti szinonimizálás is jelzi, ezentúl a Microgaster nevet az eddigi Microplitis értelemben kell hasz­nálni, a Microgaster auct. nevet pedig Lissogaster névre kell változtatni (Achterberg 1982). Microgaster capeki (Nixon, 1970) - 1 $: Bala­tonszéplak, Tóközpuszta. VI. - A szlovákiai Panno­nicum-ból előkerült faj Magyarországon is él, ahol eddig összesen 3 helyen találták. A közép-európai Microgaster fajok közül kiválik azzal, hogy a kö­zéphátának oldallebenye majdnem sima. Microgaster céhes (Nixon, 1970) - 2 $-. Nagy­harsány, Szársomlyó. 1 $-. Pécs, Misina, Orno­Quercetum-Ъап fűhálózva. V-VI. - Az 1. hátlemez feltűnően hosszú ill. keskeny, általában 1,9-2-szer hosszabb a tövi szélességénél. A szárnyjegy fekete, legfeljebb kivételesen lehet kissé világos a töve. Svájcból írták le, azóta sok országból kimutatták egészen Mongóliáig. Microgaster dicipiens (Prell, 1925) - 1 Ç + 2 $: Nagyharsány, Szársomlyó. IV-V. - Az NDK-bql (Lausitz-ból) leírt faj csak legújabban került elő más országból, éspedig éppen hazánkban összesen 2 lelőhelyről. Egyéb irodalmi közléséről nem tudok. Példányaimat A. Walther szívességéből összehason­líthattam a tharandti (NDK, Drezda mellett) Erdé­szeti Főiskolán őrzött típus-sorozattal (Papp 1984). Microgaster deprimator (Fabricius, 1798) (= M. sordipes Nees, 1834) - 1 $: Pécs, Misina. 2 9 : Za­lalövő, Irsapuszta. 2 $: Zamárdi. V-VII. - Az egész Palearktikumban elterjedt és gyakori faj. Ná­lunk is gyakori. - Achterberg (1982) derítette ki, hogy az Ichneumon deprimator Fabricius képviseli a Latreille-féle Microgaster genuszt „Microplitis" értelemben. Mivel éppen Latreille jelölte ki 1810­ben az í. deprimator-t genuszának típus-fajává, azért a Microgaster és a Microplitis genuszok taxo­nómiai-nomenklatúrái értelmezését tetemesen mó­dosítani kellett, amiről már írtam a szóbanforgó ge­nuszok bevezetőjében. Az Achterbergtől (1. c.) újra­leírt Microgaster deprimator (F.) és az ezt kiegé­szítő ábrák egyértelművé teszi a sordipes Nees név szinonimizálását a deprimator-rál. így a majdnem másfél évszázadon át használatos sordipes név mint junior szinonim érvényét veszti és helyébe lép az idősebb (= szenior) deprimator név. Ugyanakkor a Microgaster deprimator auct. (tehát a nem Fab­ricius szerinti deprimator) név ugyancsak érvényét veszti és a Lissogaster australis Thomson, 1895 név lép elő, miután hosszú ideig szinonimiában vesz­tegelt, Microgaster docilis (Nixon, 1970) - 2 $-. Za­márdi. VII-VIII. — Az európai Microgaster fajok sorában egyedülálló, hogy ennek a fajnak a hát­pajzsa durván ráncolt. Ennek alapján azonnal fel lehet ismerni a fajt. Finnországban van a faj locus typicusa, szórványosan közölték Svédországból, Szlovákiából, Bulgáriából és a távoli Szibériából. Hazánkban viszonylag sok, éspedig 16 lelőhelyét jegyezték fel. Microgaster eremita (Reinhard, 1880) - 1 $: Kaposvár, Malaise csapda. 1 $ + 7 $-. Pécs, Mi­sina déli lejtője. 1 ? + 1 $-. Zamárdi. V-VII., má­jusban gyűjtötték legtöbbször. Microgaster ílavipalpis Brullé, 1832 (= Microp­litis ruricola Lyle, 1918) - 1 $: Kaposvár, Malaise csapda. 1 $: Pécs, Tettye. 1 $-. Zamárdi, Tóköz­puszta. V-VL - Legújabban sikerült megállapíta­nom, hogy a hosszú ideig „kallódó" név, a Ílavi­palpis Brullé a Lyle-féle ruricola-vál azonos fajra vonatkozik, tehát szenior szinonim (Papp 1984). Microgaster tordi (Nixon, 1970) - 1 $-. Harsányi hegy. VI. Microgaster íülvicornis Wesmael, 1837 (= Mic­roplitis calcarata Thomson sensu Nixon, 1970) ­1 $: Barcs. 4 $: Darány, ősborókás. VI. - A jel­zett szinonimia utal arra, hogy Nixon (1970) hi­básan értelmezte a Microplitis calcarata Thomsont. Az általa határozott példányokat összehasonlítottam a Wesmael-féle Microgaster íülvicornis típuspéldá­nyokkal, és azonnal sikerült felismernem az azo­nosságot. Különben a M. calcarata Thomson a M. tuberculifer Wesmael junior szinonimja. Microgaster mandibularis Thomson, 1895 - 1 $: Balatonszabadi. 1 $ : Barcs. 2 $ : Darány, ősborókás. 1 $ : Fonyód. 1 $ : Komló, Zobákpuszta. 1 $ : Ma­gyarpeterd. 1 $-. Orfű, Szuadó völgy. 2 ?: Pécs, Misina. 1 ?: Pécs, Szentkút. 2 ?: Pécs, Tettye. 1 ?: Simontornya. 1 ?: Zamárdi. IV-VIII. - Egyik leg­gyakoribb Microgaster fajunk. Microgaster mediator Haliday, 1834 - 1 $ + 1 $-. Barcs. 1 $: Darány, ősborókás. 1 $: Pécs, Mélyvölgy. 2 $: Pécs. 1 $-. Zamárdi. V-VL, júni­usban gyakori. - Tulajdonképpen a leírások alap­ján alig lehet elkülöníteni a M. tuberculiíer Wes­maeltől. A taxonómiai kérdés megoldásának a kul­csa a M. mediator típusának a megvizsgálása len­ne - ennek azonban az a feltétele, hogy specialis­tának kellene a dublini (Írország) Irish National Museumban őrzött típus (oka ?)t tanulmányozni, ugyanis ez a múzeum nem kölcsönöz gyűjteményi anyagot külföldre. Addig pedig kénytelen vagyunk „hagyományosan" a M. mediatort fajként elismer­ni. Microgaster ocellatae Bouché, 1834 - 1 $: Ba­ja. 4 $: Fonyód. IV. - „Négyzetes" 1. hátlemezéről és viszonylag gyengén vésetezett testéről könnyen felismerhető faj. Egész Európában elterjedt, nálunk is több helyen gyűjtötték. Microgaster scrophulariae (Szépligeti, 1898) (? = Microplitis ruíipes Du^u-Läcätusu, 1961) ­1 $: Simontornya. 1 ?: Zamárdi. - Kezdő specia­lista koromban meglehetősen „tágan" véltem meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom