Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

180 FÜZES MIKLÓS (hogy ti. elment) súlyosan megszegte a katonai fegyelmet (by proceeding in this manner). Szerencséjére Kossuthot engedékeny hangulatban találta, aki szemet hunyt nemcsak a durva (gross) kötelességmulasztás ielett, hanem illegális haditanács íölött is, amely olyan ügyekbe avatkozott bele, mely túl volt a hatáskörén. Ebben az időszakban Kossuth ritkán maradt sokáig ugyanabban a kedélyállapotban, hangulata oly gyorsan emelkedett s esett, mint a hőmérőé, mit íelváltva forró és hideg vízbe mártanak, 5-én sajnos a zérón állt. Ezért türelmesen hallgatta egy tábornoknak az illegális haditanács nevében szóló arrogáns követeléseit, aki határozottan megtagadta felettesei ellentmondást nem tűrő parancsainak teljesítését. S mielőtt a miniszterek ezt annak rendje s módja szerint megbeszélhették volna. Kossut megadott mindent, amit csak követeltek tőle. Néhány kikötés volt ugyan, de ezek tökéletesen megtévesztőek voltak. Úgy volt, hogy Mészáros legalább névleg megmarad főparancsnoknak, Görgei pedig megtartja a fősereg (1., 2., 5., 7. hadtest) parancsnokságát, azzal a hallgatólagos feltétellel, hogy aláveti magát a kormány hatalmának, s hadműveleteit az elfogadott tervvel összhangban hajtja végre. Komáromba érkezésének estéjén Klapka tájékoztatta őt küldetésének eredményéről, s Görgei örömmel fogadta el a teltételeket, mivel nem volt szándéka figyelembe venni azokat, s azonnal ratifikálta a szerződést, más szóval véget vetett a játéknak, s formálisan lemondott a minisztériumban viselt tisztségérői .

60 Tudni kell, hogy Görgeinek tehetsége volt a cselszövéshez, habár azok sikerét nem az ügyességének tulajdoníthatjuk, hanem annak az embernek a gyengeségének, aki elnöke, kormányzója, gyakorlatilag diktátora volt Magyarországnak. Eljött az idő, s Görgei készült levetni a maszkot, megszabadulni a kormány ellenőrzésétől, s egy későbbi időpontban teljesen szembehelyezkedni vele. Megadta a felmentést. Körülvéve saját teremtményeitől, néhány fanatikus (lelkes) és becsületes hívétől, a hadseregtől - mely mint minden sereg tisztelte és ragaszkodott hozzá, a parancsnokához - Görgei kétségtelenül óriási hatalommal bírt. De bármekkora volt is ez, Kossuth - ha elegendő esélyességgel rendelkezett volna - kiragadhatta volna kezéből, és felszólította volna őt, hogy pontosan adjon számot arról, hogy mire használja ezt a hatalmat. Kossuth volt az, aki felrázta a sok zászlóaljat és századot, mélyek a nemzeti lobogó alatt harcoltak, s lelkesedést szított bennük az ügy iránt, mélyet oly hősiesen védelmeztek, s befolyása telettük még ebben az időben is sokkal nagyobb volt, mint Görgeié, ha tudta volna, hogyan gyakorolja a diktatórikus hatalmat, amivel felruházták. A küldöttség helyett Kossuthnak magának kellett volna Komáromba mennie, s éke s szólásával a sereg hazafiasságához folyamodni, saját személyét, méltóságát s az országot kellett volna mérlegre tennie az öntelt, elbizakodott, tegyelmezetlen, lázító cselszövővel szemben. Ha ezt tette volna, úgy vezethette volna Görgeit, mint Imre királya vezette lázadó öccsét saját seregén keresztül. De ilyesmi nem volt ajánlatos. Aki képes arra, hogy ezt véghezvigye, neki magának kell kigondolnia azt. Kossuth ugyanakkor azon fáradozott, hogy hasznát vegye Görgeinek, s hogy az engedelmeskedjék akaratának. Olyan érdemeket tulajdonított Görgeinek, melyeknek híjával volt, s kétségbe vonta azokat is, mikkel valóban bírt. Azzal hízelgett magának, hogy ha így cselekszik, semlegesíti Görgei beíelyását, és hírnevet szerez nagylelkűségével. De ez a politika sem megtelelő, sem méltóságteljes nem volt. Az ilyen emberrel szemben csak egyetlen utat, a rendíthetetlenség és a sommás ítélet útját lehet követni. Oliver Cronwell, ki erős akaratú és hajlíthatatlan volt, állhatatosan ragaszkodott céljához, az angol haza üdvét (a közjót) a nagyság legmagasabb pontjára emelte, s természetes halállal halt meg, mint Anglia protektora. Richard Cronwell az ész és az érzés embere, művelt és jóindulatú férfi, elvesztette volna magát és a közjót is, ha nem mondott volna le a posztjáról, s nem ismerte volna fel józan ésszel, hogy nem alkalmas rá. Kossuth bölcsen tette volna, ha követi példáját. Elvágni egy gazdagon megrakott hajó köteleit, kidobni az iránytűt, tengerre bocsátani, mikor a vihar végigsöpör a víz felszínén - bátorságnak nevezhetjük, ha olyan ember teszi, aki érzi, hogy elég ereje van ahhoz, hogy tartsa a kormánykereket, s a büszke hajót szilárdan a kijelölt úton tartsa a rátámadó ádáz vihar ellenében is. De, ha felismerve saját alkalmatlanságát, a kormánykereket egy nála erősebb férfinak adja át, akire joggal gyanakodhat, hogy kormányosnak álcázott kalóz, amit különben bátor erőfeszítésnek tarthattunk volna, nem más, mint meggondolatlan könnyelműség, betetőzve gyengeséggel, félénkséggel és elkeseredéssel. Apró vagy mellékes vázlatok Szemere Bertalan, lelkes és ügyes dialektikus és klasszikus író, képzett ember, kit igazgatási tehetsége és jogi tudása tett alkalmassá arra a posztra, melynek betöltésére hívták. Klauzál Gábor, tökéletesen becsületes, lelkiismeretes és jóindulatú ember, rendkívül nemes gondolkodású, tökéletes modorú, akinek bizonyos nemzeti szomorúsággal színezett ékesszólása benyomást tett a képzeletre, s egyenesen a szívre hatott. Eötvös József báró, a parlamenti kormány védelmezője, egy gyakorlati észjárású zseni, kinek gondolatai mindig rendkívüli módon határozottak és hasznosíthatók voltak, nagy irodalmi tudással rendelkezett s szeretetreméltó jellemmel, ami megsze-