Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

174 FÜZES MIKLÓS lyes beszédeket az angolok és amerikaiak előtt, olyan könnyedséggel és gördülékeny seggel, hogy általános elképedést okozott. (W). De nem ez a megfelelő hely arra, hogy elbíráljam Kossuth angliai és amerikai agitációs körútját. Ezzel kapcsolatban már kifejtettem véleményemet

5

^, s ma már Kossuth is bizonyára meg van győződve arról, hogy ez volt a legnagyobb ostobaság, amit valaha elkövetett. Nos bárhogy legyen is, e körúton mondott számtalan beszéde a legjobb bizonyítéka annak, hogy csodálatos szónoki tehetség volt. Mindenütt felkeltette hallgatóságának érzelmeit és lelkesedését azzal, hogy tiszta angolsággal szólt hozzájuk. 1848 márciusában a bécsiek is megtapsolták, mert németül beszélt nekik. Valóban azt hiszem, ha Kossuth egy évet töltött volna az arabok között a sivatagban, felkeltette volna az ő rajongásukat is azzal, hogy saját nyelvükön szólt volna hozzájuk, s bizonyára egy második Mahomet vált volna belőle. Sőt, mi több, ha a sors Kínába vezette volna őt, kétségtelen, hogy hamarosan megismerkedett volna a kínai birodalom monoszillabikus nyelvével, s a komolyan bólogató mandarinokat is extázisba hozta volna Koníuciusz tanainak fennkölt magyarázatával. Senki sem tudja jobban akalmazni beszédét a hallgatóságához, mint Kossuth. Amikor a néphez szólt - az igazi magyar néphez - szenvedélyes ékesszólásának magával ragadó áradatát zúdította rájuk, s hangneme erősen hasonlított a héber prófétákéra. Ha ezeket a beszédeket szószerint lefordítanánk angolra - józan angolra - az olvasó kétségtelenül fennkölt kacatnak, dagályos beszédnek, igazi zavaros íecsegésnek, frázishalmozásnak nevezné azokat. Ezek a beszédek azzal a céllal készültek, hogy elérjék az áhított hatást - hogy egy félnomád, egyszerű gondolkodású, melegszívű, gazdag képzeletű faj érzelmeire hassanak, s lelkesedésüket felszítsa. Igazságtalanság lenne, ha Kossuth beszédeit pusztán a szónoki tehetség ismérvei alapján ítélnénk meg. Ezek Kossuthnak, az agitátornak beszédei voltak, s éles ellentétben álltak Kossuthnak, mint Pest megye követének beszédeivel, melyet a legutóbbi pressburgi (pozsonyi) országgyűlésen tartott. (X) Kossuth alapvetően a szavak embere volt, és elragadó beszédet tudott mondani olyan tárgyról is, melyről nem voltak előzetes ismeretei - vagy csak igen kevés. - Olyan volt, mint egy ügyvéd, aki védőbeszédet mond. Csak néhány tényre és adatra volt szüksége, s biztos, hogy a legjobbat hozta ki belőlük. Valóban a szónoki művészet teljességének ura volt. Népszerű szónokként valószínűleg sohasem tudták felülmúlni őt, s parlamenti szónokként igen kevés ember volt Magyarországon, aki versenyezni tudott volna véle. Karrierje kezdetén Kossuth gyakran hangoztatta, hogy ő alkalmatlan az államtői feladatra, s ez az önértékelés teljesen beigazolódott, amikor a közügyek intézését rábízták. Derűlátó ember lévén, neki a dolgok mindig egy ragyogó szivárvány tarka színeibe öltözve jelentek meg, átívelve (.span') az égő színű felhők tömegét. Egész addig a felhőkről nem vett tudomást, bár (thongh) vihart nem jeleztek, csupán tűnő, halványodó (evanescent) ragyogás, amit visszatükröztek, hívta fel a figyelmet rájuk. Még forradalmunk legsötétebb korszakában is, amikor úgy tűnt, hogy minden elveszett, amikor a társadalom különböző rétegei vad zűrzavarban csaptak össze, Kossuth mindig észrevett, még a legfájdalmasabb, bántóbb pusztulásban is valami fényt, reményt, melytől ez a szivárvány a jövőbe ívelt. A forradalom egész ideje alatt, sohasem hagyta abba a játékot a szerencsével, végig kockára tette saját, s hazája sorsát. Magatartásán nem lehet csodálkozni, de sajnálkozni igen. Egészen a Függetlenségi Nyilatkozatig állandó sikere bátorította őt, hogy folytassa veszélyes terveit. Nem szabad eltelejtenünk azt sem, hogy addig csak szenvedélyes ékesszólását használta arra, hogy felismertesse a néppel hibáit, s erős elhatározással javítson azokon, — hogy hasson a nép érzelmeire, szimpátiájára és előítéleteire, hogy valamennyiük hiúságát és ambícióit felkeltse -, röviden, hogy folyamatos agitációt tartson fenn országszerte. S bizonyos, hogy senki sem volt képzettebb és tehetségesebb politikai agitátor, mint Kossuth. A politikai agitáció - ha rendszeresen és kitartóan végzik - szinte mindig eredményes. Nem más, mint egy sulyok, amelyet ha megtelelő irányban mozgatnák, lesújt mindent, ami az útjában áll, új erőt és hevességet nyer, ahogy tovább halad romboló munkájával, s meg sem áll addig, amíg még maradt valami lerombolható. De mivel a sulyok romboló eszköz, csodálatosan alkalmas arra, hogy darabokra zúzza a sántikáló, elhasználódott intézményeket - nem lehet alkotó. Ezért, akik ilyen hatalmat gyakorolnak, ritkán alkalmasak arra, hogy magukra vállalják a társadalmi építmény kifogásolásának nehéz feladatát. Ettől teljesen különböző képességek kívántatnak - tisztánlátás, s kellő tapintat szükséges a célnak megtelelő legjobb anyag felismeréséhez és kiválasztásához; ügyesség és helyes ítélőképesség kell ahhoz, hogy ezeket összekössék; bátorság és határozottság, hogy ellenálljon az ellenkező érdekeknek; nagy erővel bíró jellem, hogy kiállja a fáradságot és aggódást, s a számtalan zaklató, alkalmatlan kísérőt egy ilyen vállalkozás folyamán. A forradalom legelején Kossuth - azzal, hogy Görgeyt választotta

55 - megmutatta, hogy nem tud eleget tenni ezeknek a követelményeknek. A főparancsnok megválasztása abban a kritikus helyzetben, amiben voltunk - ha nem is egy coup d'oeal géniuszt kívánt (mely betölti legtitkosabb gondolatainkat), de legalábbis a jellemek megkülönböztetését és emberismeretet kívánt, s ezt csak a tapaszta-