Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

162 FÜZES MIKLÓS és pusztán a centralizációs és decentralizációs rendszer valamely változatai lesznek. Valójában ez az egyetlen rendszer, mely alapján egy ország kormánya megalkotható. A központosítás szükségképpen magába foglalja az önkényuralom, a decentralizáció és az alkotmányos szabadság fogalmát. Egy önkényeskedő kormány végül is egy központosított vagy bürokratikus kormány. A valódi alkotmányos kormány - bármely alakot vesz is fel - a decentralizáció elvén épül fel. Boldog idők jönnek Franciaországra, amikor a decentralizálás elve uralkodóvá válik a kormányban. Ausztria a legcsekélyebb veszély vagy nehézség nélkül bevezethette volna a decentralizáción alapuló kormányrendszert. Kétséges, hogy ma meg tudná-e ezt tenni, legalábbis csak úgy tudná megtenni, ha még nagyobb engedményeket tenne pusztán bőkezűségből, mint amilyeneket kicsikartak tőle 1848-ban. Ebben az időben az események oly sebesen követték egymást és olyan váratlanok voltak, hogy teljesen lehetetlen volt, hogy az országgyűlés tagjai higgadt, józan ítéletet hozzanak, a társadalmi légkör lázas volt és megrendítően zavaros, az országgyűlés tagjai közül néhányat megdermesztett a félelem, mások megrészegültek a lelkesedéstől. Amikor egy törvényhozó országgyűlés ilyen állapotban van, a javaslatok már elfogadottnak tekinthetők. Valójában az országgyűlés nem fontolgatott és nem gondolkodott rajtuk többé. Minden előterjesztett törvényjavaslatot néhány nap vagy csak néhány óra alatt megszavazott mindkét ház, láthatóan egyhangúlag. Az országgyűlés által megszavazott törvények - pl az úrbér megszüntetéséről (aboliton of manorical services), a minden társadalmi osztályra vonatkozó általános adókötelezettség bevezetéséről és hasonló társadalmi reformok törvényei - nem igényeltek megfontolást, hiszen ezeket külön-külön már évek óta vitatta az országgyűlés és a megyegyűlések. De azokat, amelyek létfontosságúak voltak, nem lett volna szabad ilyen meggondolatlan sietséggel megszavazni. Ezek közül néhány félreérthető (equivocal) volt - szerintem a legrosszabb az összes közül - például a parlamentáris kormány megalakításáról szóló törvény. Magyarország szabadsága a törvényhatósági intézményekben rejlett. Ez, a mindenki által szabadságunk védőbástyájának tartott intézmény, melyet a szóban forgó törvény gyakorlatilag lerombolt a törvényhatósági joggal felruházott városok, megyék, szabad városok intézménye, melyek képviseltették magukat az országgyűlésen. A választási kerületek nem egyeztek meg a megyékkel. Ennek az lett az eredménye, hogy a küldöttek utasításai (amelyeket kaptak) - az előírásoknak megfelelő hatályon kívül helyezés nélkül elavulttá válták. A küldötteket nem kötötte többé semmi a választóikhoz. Hajdan ezek a törvényhatósági joggal felruházott városok (municipalitások) lendületet és irányt adtak az országgyűlés tevékenységének. Most az országgyűlési többség kegyétől függnek jogai. Ez a többség könnyedén befolyásolható és parlamenti csalás révén arra is rávehető, hogy saját szándékai ellen szavazzon. Ezek a municipális városok a közélet iskolái voltak: legszilárdabb államíéríiaink, törvényhozóink, elöljáróink voltak itt. Ezután ők nem foglalkoztak többé politikával, legfeljebb kérvényírás formájában. Tevékenységük csak municipális ügyekre korlátozódott, s habár ez az újszerű rendszer ideiglenes volt - a következő országgyűlésig tartott (a megbízatás) - a visszaélések, melyeket e tisztélet parancsoló (vagy-, nagyon régi) intézményekben követték él - megmutatták eleve élrendélt végzetüket. Minden kormány igyekszik gyengíteni ezeket a municipális intézményeket, pusztán azért, hogy ők ellenőrizhessék azok tevékenységét. Egy ideiglenes kormány miniszterének szüksége van arra, hogy ő nevezze ki az összes közköztisztviselőt - még akkor is, ha az illető alsóbb társadalmi osztályból származik -, s ha a miniszter a kinevezés jogában korlátozva van, állandó erőfeszítéseket tesz, hogy e jogát kiterjessze. Minél inkább kötelességének tartja egy miniszter, hogy ellenőrizze beosztottainak hivatali felelősségét, annál inkább hajlamosak lesznek azok arra, hogy korlátozzák egy ország municipális városainak jogait és kiváltságait és fokozatosan csökkentsék e városok presztízsét. Merő szócsavarás, hogy a miniszter jobban el tudja bírálni egy személy közhivatal viselésére való alkalmasságát, mint a municipális város választói, mivel ő - mivelhogy kedveli őket - hajlamos az elfogultságra és könnyen téved. Mégis ebből a szoíizmából húztak hasznot az alkotmányos országok miniszterei, hogy biztosítsák a parlamenti többséget bármilyen áron. S a miniszterek, állítólagos felelősségük ellenére legalább annyira önkényesen jártak el, mint bármely más osztrák a földön. És akkor, amikor a municipális városoknak nincs többé ellenőrzési joguk a törvényhozó nemzetgyűlésen, ezek a városok jelentéktelenné válnak és elsorvadnak. Ez történt volna Magyarországon is. A körülmények kényszerítő hatására az új kormány rendkívüli hatalommal felruházott biztosokat küldött minden municipális városba. Ez volt az első ilyen tett, melyet kétségtelenül sok hasonló követett, s a biztos rendkívüli hatalma rendesen véget ért volna, s a kivételt szabállyá tették. Tudatában vagyok annak, hogy Angliában a parlamentben felelős miniszterek szintén önkényesen jártak el a köztisztviselők megválasztásában, de az alábbi dolgokat meg kell jegyeznem: 1. az angol municipális városoknak igen korlátozott a tevékenységi területük, 2. hogy a választó - municipális rendszer - ez a valódi republikánus alapelv, mely egyedüli biztosítéka szabadságunknak - nem oly általános és