Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

154 FÜZES MIKLÓS Nem hiányzott a nyers erő az ö gúnyos, bár néha durva, parttalan szónoklataiból, habár a hatás, amit ezek a szónoklatok keltettek, nem volt éppen kellemes. Nyári magas, testes, esetlen alakjával, nagy, petyhüdt arcával, mely himlőhelyes volt; lompos, rendetlen öltözékével és egész gondozatlan megjelenésével egyáltalán nem volt vonzó jelenség. A természet szemmel láthatólag őt jelölte ki rendíthetetlen demagógnak, aki mindig kész arra, hogy a legpusztítóbb elveket hozza működésbe az abszolút terror segítségével. Az ember belső lényege, valója (inner man) nagyon különböző lehet attól, amit a látszat (külszín) mutat. Mint Pest megye bírája (magistrate), az a hír járta róla, hogy becsületes és lelkiismeretes hivatalnok; s mint az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja bőséges bizonyítékát adta a közügyekhez való hozzáértésének és buzgalmának. Mindamellett azt tartották róla, hogy túlságosan is hatása alatt áll csinos barátnőjének^, ki sokáig prima donna volt a Nemzeti Színházban. Hangja azonban erősen megkopott, így hát a színházi életet a politikával cserélte fel, s igen ügyesen tudta rábírni imádóját arra - kit megjelenése ellenére a hölgy kétségtelenül hősnek tartott -, hogy közügyekben olyan véleményt formáljon, mely az említett hölgyéhez igen hasonló. Czindery László A kritikus helyzet 1848-ban és 1849 elején, ha másra nem is, arra jó volt, hogy megmutassa közéleti embereink valódi arculatát. Sokan, akiket addig hűséges hazafinak tartottak, ingadozni kezdtek, s néhányan, akik addig is hamisak voltak, nyíltan az ellenséghez álltak át. Ezeknek az embereknek a hűtlensége néhány esetben sajnálat tárgya lehet; és a hasznos politikája azoknak, akik az ún. Konzervatív Párt tagjai voltak, s akik távol maradtak és tartózkodtak a harctól - nos, ha ezekre nem is tisztelettel, de türelmes érdektelenséggel tekinthetünk. Vallott elveikhez hűen ők nem akarhattak közösséget vállalni a liberálisokkal, s mivel túlságosan hazafiak voltak ahhoz, hogy Ausztria oldalára álljanak, nem volt más lehetőségük, mint passzív szemlélőnek lenni és várni a fejleményeket. Csak mélységes megvetéssel gondolhatunk néhány tagjának alávaló szolgalelkűség ér e - leereszkedtek odáig, hogy az osztrák Camarilla eszközei lettek, s egyben saját hazájuk elnyomásának eszközei is. - Az alávalóságnak vannak fokozatai és Czindery úr kétségtelenül megkülönböztetést érdemel a magyar renegátok között a leghitványabb hitványságával. Az 1847-48-as országgyűlésen Czindery úr a Felsőházban kapott helyet, mint Somogy megye LordLeutenantja, amikor a legalávalóbb szolgalelkűség et mutatta egy magyar kancellár iránt, ki őt egy olyan posztra emelte, melynek betöltésére ő minden tekintetben alkalmatlan volt. Czindery hivalkodással és fösvénységgel; durva-közönségesen és a finom modor idétlen fitogtatásával, képmutatással, hízelgőén, a lélekben (valójában) igazi talpnyaló, mindig kész volt elvégezni a legmocskosább munkát a legmocskosabb módon, bármely magas állású személy parancsára, akár azért, mert úgy érezte, ezzel tartozik az illetőnek, akár azért, hogy kitöltse hitvány gyűlöletét, rosszindulatát ellenségein bármi áron-, aljas trükkökkel, melyek bosszanthatták őket, s melyek ugyanakkor saját hitvány érdekeit szolgálták. A márciusi napok után - ha a talpnyaló szolgalelkűség célt jelenthet - Czindery úr azon volt, jó viszonyban legyen a magyar kormánnyál, dacára annak, hogy boldogan elfogadta Windischgrátztől a birodalmi biztos (Imperial Commissiary) posztját Somogyban és Baranyában. Azért fogadta el, hogy újból érezhesse kisszerű, hivatalnoki önkényét olyan terepen, ahol előzőleg is tette, és persze sokkal féktelenebbül. Mindkét megyében, melyet Windischgrätz herceg az ő önkényes ellenőrzése alá helyezett, Czindery urat jól ismerték és megvetették. Közismert volt, különösen Somogyban, hogy hivatali hatalmát állandóan saját pénzügyi előnyére használta fel. Módszerek és eszközök bőséges választékával rendelkezett: pl. hízelgéssel rávette a megyegyűlést (County Congregation), hogy szavazzák meg olyan középületek felállítását, melyhez ő adja a földet vagy az anyagokat; vagy közmagtárak alapítását javasolta, melyeket a saját gabonájával töltött meg, s ezt természetesen az általa megszabott áron szállította; vagy az utak és vasutak építését, melyeket a saját birtokán vezetett keresztül stb. Takarékos és fösvény volt, ugyanakkor pazarló is. Czindery úr a magyar földesúr kissé nyers vendégszeretetét gyakorolta. Asztaláról soha nem hiányozhattak az ínyencfalatok, sem pedig a kitűnő dohány a dohányzószobából, mely a beszerezhető minden formájú és méretű pipák teljes gyűjteményét tartalmazta. Nagy vonzerőt jelentett ez vidéki vendégei számára, akik kedvükre pipázhattak, míg testes házigazdájuk alig volt látható a pipafüst sűrű felhői mögött. Ő maga a leghosszabb török pipát tartotta nyáladzó ajkai között, és véleményét rákényszerítette a többiekre, mély, torokhangon beszélve, s úgy tűnt, roppant erőfeszítést igényel minden mondat kimondása ettől a megtestesült hájasságtól. Hamis ünnepélyességgel ült ott, észre sem véve saját ostobaságát; mintegy megtestesítve az emberiség egyik egykedvű (flegmatikus) fajtáját, mint ha a török haditanácsban (Turkish Devon) vagy egy indiai udvari ünnepségen (Indian Durbar) lett volna. Mint birodalmi biztos, Czindery úr dicsfényben ragyogott. Egyik levelében, amit vejének írt, s mit igen hamar elfogtak; azzal dicsekedett, hogy mivel ő kitűnően ismeri a vidéket, ki tudta jelölni a Pécsre vezető legjobb utat Nugent grófnak, aki oda igye-