Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Kárpáti Gábor: Elpusztult középkori települések Pécsváradon

KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEK PÉCSVARADON 119 5. kép. A 3. sz. lelőhely A falu a dombnyelv ÉNy-i részét foglalja el. A jelenleg is élő dűlőutak találkozásánál - a település legmagasabb pontján helyezkedett el, minden valószínűség szerint a templom (itt sok a habarcsos kő) és a temető (ezen a részen kerültek elő csatok, szíjveret - a ruházat darabjai). A templomot és a temetőt DK-i irányban mintegy 50-70 m széles félkörben övezi a falu. Felszíni nyomok (égett, paticsos foltok) alapján, amelyek 5-8 méter távolságra vannak egymástól, egy viszonylag lezán beépített falura következtethetünk, ahol a templomon kívül más kőépület nem volt. Leletek: I. Kerámia A legkorábbi (X-XII.) századi leletek a tölcséresen kihajló peremű, élesen tört nyakú, bekarcolt szabályos hullámvonallal, egyenessel díszített finom homokbeleverést tartalmazó fazéktöredékek (I. tábla 8, 9, 10)

4 és cserépbogrács peremek (I. tábla 1, 3.).

5 A következő kort (XII-XIV. század) az ívelten kihajló, kívül plasztikusan tagolt peremű fazéktöredékek képviselik (II. tábla 1-3.).

6 A fejlettebb nehezített kézikorongon készült kettősen tagolt peremű világosbarna és téglaszínű fazéktöredékek (II. tábla 4-7.) a XIV-XVI. században készültek.

7 A XV. század végén a XVI. század elején a bécsi grafitos kerámia és az ugyancsak import losticei töredék mellett (III. tábla 5., VI. tábla 3.)

8 megjelenik a szürke redukált égetésű korsó be simított díszítéssel (II. tábla 10.) és bepecsételt sávos mintával (II. tábla 13.) ;

9 a belsőmázas lábas is (III. tábla 3., 5. esetleg б.).

10 A XV. századi kerámiák közé tartoznak a fehér korsó- és pohártöredékek (IV. tábla 14., 8., 9., II.),

11 piros festéssel is (IV. tábla 124 Lásd 1. számú jegyzetet! 5 A helyszínt élőnyelvi formában Soncárnak hívják (Baranya megyei földrajzi nevek - nyomás alatt). Az 1855. évi Úrbéri térképen (BM. Levéltár BiU 954), valamint az 1855. évi kataszteri színes birtokvázrajzon és Pesty Frigyes gyűjteményében a lelőhely neve SUHONCZA. Régebben szőlőterület volt, jelenleg háztáji és szőlő vegyesművelésű terület (Ba M. Földrajzi nevei 115 Zengővárkony 164 sorszámon). A felette lévő rész Gorica - együtt a Suhonca (száraz-szárazulat) névvel kései szláv helynévadás. 6. kép. A 4. sz. lelőhely 13.). A XVI. században készültek rendkívül finoman ülepített agyagból plasztikus csíkokkal és fésűs hullámvonal bekarcolással díszített korsók (IV. tábla 5-8.). A falu életének utolsó évtizedéből származhatnak a „bosnyák" jellegű fedő és fenékbélyeggel ellátott fazéktöredékek (V. tábla 1-4.), esetleg a sárga vászonkorsódarab is (V. tábla 7.).

12 Egy gótikus jellegű mázatlan kályhaszem-töredék (VI. tábla 2.) nyilván az import árut is birtokoló tehetősebb réteg létére utal. A kerámia leletek legérdekesebb darabja egy terrakotta szobrocska töredéke. A törzset deréktól felfelé ábrázolja, ölben összekulcsolt kezű nőalakot, aki lazán leomló ingvállat visel. Alján egy illesztési lyuk van - a fej letörött (VI. tábla 1.). Végül a kerámia leletek közé tartoznak a nyilván földműveléskor helyben széttört pipák a XVII-XVIII. századból (V. tábla 6., 8-9.). II. Üveg Igen kis számban került elő: Egy kék üveggyöngy a feltételezett temető helyéről (VI. tábla 10.); egy könnycseppes pohár faltöredéke (VI. tábla 7.); egy befűzött hasú kettőskónikus palack töredéke (VI. tábla 8.): ezek a XIV-XVI. századból származnak. A leletek közt szerepel még egy vastagfalú, enyhén kékes, bordázott felületű római kori üvegedény töredéke is (VI. tábla б.).

13 6 Holl I.: Középkori cserépedények a budai várpalotából. Bp. Rég XX. (1963) '' Holl 1., Parádi N.: Das mittelalterliche Dorf Sarvaly 1982. 8 Merinsky Zd.: Pfehled typû lostické keramiky Brno 1970. 9 Parádi N.: Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények. Arch. Ért. 1963. 10 Lásd 6. jegyzet! 11 Ibid. 12 Fehér G..- A pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei. JPMÉ 1959. 13 Fülep F.: Roman cementeries on the territory of Pécs. FAH 1977.