Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Kárpáti Gábor: Középkori kutak Pécsett II.

KÖZÉPKORI KUTAK PÉCSETT II. 107 A folyamatosan különváló fazekas mesterség igazi különválása a nyilván társadalmi igények hatására a városi lakosság megnövekedésének idején a XIII-XIV. században következik be. Erre a korra tehető területünk szerkezeti átalakítása is, a kőből épült épületek megjelenése, a későbbi Szent Tamás városnegyed kiépülése a várfalakon belül. Amíg az előző korszakban gyártott kerámiában bizonyos fokig egy belső fejlődés eredményét láthatjuk, a nehéz kézikorongon dolgozó fazekas termékei a közép-európai edényművesség egységes stílusába beleolvadnak, úgy a technológia alkalmazásában, az agyag kiválasztásában, az égetés minőségében, mint a forma megválasztásában. A III. horizontban a kétségtelenül import edények - a felsőfüles korsó, gótikus fehér pohár mellett bizonyos helyi stílus kialakítására irányuló tendenciát is megfigyelhetünk. Helyi edénytípusnak tarthatjuk a plasztikusan díszített fazékformájú poharakat, ezek a város területéről több helyen ismertek. A kút leletanyagában a III. horizontban megjelenő belsőmázas korsók a XV. század első felének, vagy századfordulón igen korainak tűnnek, bár városunkban ekkor már alkalmazták az ólommázat kályhadíszítésre. A kút eltömedékelését okozó homokbeomlás a század közepén következhetett be. A kútból a III. kerámia szinttel együtt igen sok üvegedénytöredék került elő, ezek a következő edénytípusokhoz tartoztak : 1. Üvegpohár, viszonylag vastag falú. Fenéklapja kúposán beemelkedik a pohár belsejébe. A fenék és az enyhén széttartó hengeres test átmenete ívelten lágy. Díszítést egy esetben az oldal alján és két esetben a faltöredéken találtunk. A felület plasztikusan hullámzott volt. (IV. tábla 2., 4., 5.) 2. Talpkarimás üvegpohár plasztikus díszítéssel. A fenéklemez magasabb kúppal nyomul a pohár belsejébe. Az edényfal igen vékony. A hullámos talpkarimát egy üvegfonál hozzáragasztásával érték el. Egy esetben az edény falát „könnyeseppes" rátétek díszítik, míg a másik példányon lágy bordázás indítása figyelhető meg. (IV. tábla 7., 8.) 2/A. A plasztikusan díszített üvegpoharak közé tartozik egy üvegdúc applikációs töredék is. (V. tábla 13.) 3. Kettőskónikus üvegpalack. A talplemez az edény belsejébe magasan felmagasodik, üregesen visszahajtott talpkarima van. Az edény testét mély befűzés osztja meg, a hosszú lágyan és szűkülő nyakat gyűrűs száj zárja. A kútban legalább 7 különböző nagyságú kettőskónikus palack töredéke volt. (V. tábla 1-11.; VI. tábla 1-5.) 4. Kehely, lapos talppal - a talp széle a két tónusos palackokhoz hasonlóan becsípett, és a fenék (a talpkarima) a kehely magasságáig kúposán benyomul. A nyél tagolatlan - henger alakú vagy karcsú - lágyan ívelt. A kehely öble a nyélbe nyúlik. A két nagyobb darabon és a faltöredékeken plasztikus díszítés van, lágyan hullámozott csavart minta, illetve sakktábla-motívum. (VII. tábla 1-7.) 5. Ovális fenekű, vastagfalú üvegedény. A fenékkúp hasonló az 1. sz. poharakhoz. A fenék ovális formája alapján laposabb, körte formájú palack töredékére következtethetünk. (VII. tábla 8.) 6. Üvegpohár. A pohár szája hengeresen összeszűkül. A vastag fal és a töredék mérete alapján (PÁ.: kb. 8 cm) egy nagyobb üvegedény töredéke lehet. (V. tábla 12.) Az azonos fizikai (azonos színű üveg) hasonló technológiai sajátságok a különböző típusokon (az edénytestbe kúposán benyúló fenéklemez, üregesen visszahajtott talpkarima) a díszítés egysége (a felület lágy csavart bordázása, hullámos talpkarima stb.) alapján kijelenthetjük, hogy a fent bemutatott leletek egy műhelyben készülhettek. Erős itáliai hatás (ha nem közvetlen itáliai eredet) érezhető a típusok között a plasztikusan díszített poharak, a kettőskónikus (befűzött hasú) palackok és főleg a lapostalpú kelyhek esetében. Ezek a nodus nélküli, csavarvonalas bordázassál (formába fúvás) díszített kelyhek a muranói üveggyártás jellegzetes 15. század eleji termékei. Kutunkban valamennyi bemutatott üveg a II. kerámia horizonttal együtt került elő. Azzal együtt egy 15. század eleji gazdag háztartás asztali készletét alkották. E készletre jellemző, hogy darabjait széles körből szerzi be - Itáliai hatás alatt készült üvegek mellett talán dél-német vagy észak-csehországi merítőedény is előkerült. Ezek az impulzusok okozhatták aztán, hogy némely forma itt meghonosodott és továbbfejlődött.