Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Régészet - Ecsedy István: Ásatások Zók-Várhegyen (1977–1982)

84 ECSEDY ISTVÁN fémművesek is eléggé jelentős mennyiségű, jellegzetes hulladékanyagot produkáltak. A nyélcsöves balták öntéséhez fontos a kialakítandó nyéllyuk helyére kerülő hengeres, vagy enyhén csonkakúpos mag előkészítése. Megfelelő mérete és elhelyezése azért is lényeges, mert ilymódon biztosítható, hogy az öntőforma két része ne mozduljon el, tehát pontosan illeszkedjék.

40 A Zokon előkerült öntőformák kétféle eljárás alkalmazását mutatják erre vonatkozóan. Megfigyelhető, hogy a mag illesztésére szolgáló kis perem („martni") kifelé szélesedik,

41 az egyik formán az említett peremrész fölött látható félgömbös bemélyedés pedig arra szolgált, hogy a nyélmag felső részén kialakított gömböt befogadja. Ez a megoldás megakadályozta az öntőforma két negatívjának elmozdulását. Az összeillesztett öntőformák stabilizálása egyszerű összekötözéssel nemigen volt lehetséges. Az előhevített formát úgy kellett elhelyezni, hogy a tűzhelyről elhúzott öntőtégely megbillentésével (a salak leszedése után)

42 a lehető legrövidebb időn belül sor kerüljön az öntésre. Valószínű, hogy az öszszeillesztett öntőformát legalább részben agyagba ágyazták, így stabilizálták.

43 Az agyagburkon természetesen nyílásokat kellett hagyni a beöntőnyílásnak megfelelő helyen és a keletkező gázok elvezetése számára. Ezt követően az öntőformák előhevítését az agyagburok kiégetésével együtt akár magában az olvasztókemencében is elvégezhették, anélkül, hogy az öntőforma egyes részeinek elmozdulásától tartani kellett volna. Nem tudjuk, hogy volt-e közvetlen összefüggés a fent feltételesen körvonalazott eljárás és a többcélú öntőformák készítése között. Azokra az öntőformákra gondolunk, ahol a forma egyik felének oldallapján még egy keskeny véső negatívját találjuk. Hogy az egy formán található két negatívot ugyanazon munkafolyamaton belül használták volna, nem könnyen hihető, különösen akkor, ha mindkét tárgy készítéséhez kétrészes, zárt öntőformára volt szükség. A többcélú öntőforma kialakulását illetően valószínű, hogy a balta öntőformájának az öntőnyílással ellátott oldallapján egyszerű nyitott öntőformát alakítottak ki (véső vagy ingot számára), hogy a balta öntése után a tégelyben maradt fémet azonnal felhasználhassák.

44 A Zokon talált öntőformakészlet és a megfigyel40 Tylecote (1976) 34. 41 Covic (1976) 112, 114/b. 42 Ld. fentebb a 32. jegyzetet. 43 Tylecote (1976) 33, Fig. 24/b. 44 Branigan (1974) 80—81. 45 Branigan (1974) 130—137, Table 18; Bernabo— Brea (1964) Tav. CLXXI—CLXXIII ; Chernych (1978) 126—156 (különösen 149—150) T—10, T—12, TD—30, 32, 40, D—2, 4; Chernych (1979) 174—175 (az Ezeron talált kis raktárlelet — Ezero IV) ; Benac (1961) 156— 159, Abb. 9. (Kupova Jama, Topolje, Lukovo, Bocac, Grica, Kosovaca, Lohinje, Vranovici, Kozarac) ; Jouanovié (1971) Prilog 4, 150—181. lelőhelyek, VI. t. 4—6 hető technológiai részletek a korai bronzkor legkorábbi fémművességét reprezentálják. Ez a metallurgia nem kevésbé jellegzetes mint az egykori Gumelnita - Cucuteni - Tripolje - Tiszapolgár rézművességi kör. Ami viszont ezeknek a jellegzetes, viszonylag rövid időn belül nagy területen elterjedt fémtárgyaknak a kulturális hovatartozását, vagyis a korabronzkori kultúrák fázisonkénti feltérképezését illeti, ez a párhuzam már nemigen alkalmazható. A Vucedol-Zók kultúra lelőhelyeit számbavéve egy olyan szerszám- és fegyverkészletet rekonstruálhatunk, amely kevés eszközfajtát tartalmaz. A biztosan ehhez a kultúrához tartozó leletek között egyelőre aligha lehet olyan típust vagy típusváltozatot megjelölni, amely kizárólagosan és egyedül csak a Vucedol-Zók kultúrára lenne jellemző. A korabronzkori leletegyüttesek lényegében azonos szerszámkészletet tartalmaznak Petralonától vagy inkább Poliochnitól Dunakömlődig vagy inkább Stubló-ig: nyéllyukas balta, laposbalta, véső.

45 A fegyveregyüttest a nyéllyukas balta és a tőr képezik. A kétségtelenül legkezdetlegesebb - és talán éppen ezért legegységesebb - Bányabükk típus által reprezentált öntési technológiától eltekintve a VucedolZók kultúrában megtaláljuk mind a részben nyitott (Chernych, 2. típus),

46 mind a zárt (Chernych, 3. típus)

47 öntőforma használatának bizonyítékait. Az is nyilvánvaló, hogy a fejlődés során az utóbbi típus vált uralkodóvá, és ennek továbbfejlődése vezetett a már teljesen zárt öntőforma (Chernych, 4. típus) középső bronzkori elterjedéséhez.

48 A Zokon feltárt leletek alapján úgy véljük, hogy Fájsz és Dunakömlőd egyértelműen a Vucedol-Zók korszakhoz kapcsolható és a késői Vucedol-Zók korszakot követő kultúrák (Somogyvár-Vinkovci és Makó-Kosihy-Caka) fémművessége

49 ugyanúgy közvetlenül VucedolZók eredetű, mint edényművességük jónéhány, régen felismert, jellegzetes eleme.

50 A „Pontus körüli metallurgiai zóna" (Circumpontic metallurgical zone) tehát éppen a Vucedol-Zók kultúra közvetítése révén, időben ezt a korszakot követően éri el legnagyobb kiterjedését, hogy a középső bronzkorban már stabilizálódott helyi kultúrák bázisán fejlődjön tovább.

51 A Bányabükk, Fájsz, Dumbraviora, Kozarac, Stublo típusú balták megjelenésével és elterjedésével jelleget), VII. t. 7 (Boljetin), VII. t. 13 (Urovica); Kitanoski (1976) 119—120, 1—48. jegyzetek; D. Garaëanin (1954) 51, Pl. 37/4—8; M. Garasanin (1954/a) llí. 1—2 típusok; Kőszegi (1957) 47—60; Kalicz (1968) 46—49; Roska (1956) 43—46; Nouotná (1970) 27—-30; Vulpe (1970) 28—41. (Fájsz, Izvoarele, Kozarac típusok). 46 P. Koroêec—J. Korolec (1969) T. 104/3. A több véső negatívjával ellátott öntőformák a Zokon feltárt példányok jó analógiái. 47 Ld.

: Dimitrijevic (1979) T. XLIII; Covic (1976) 114, T. II/l—2. 48 Ld. fentebb a 45. jegyzetet. 49 Kalicz (1968) 79, Taf. X/l. 50 Idem 105; Ecsedy (1978) 106—114. 51 Chernych (1977) 43—48.