Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Régészet - Ecsedy István: Ásatások Zók-Várhegyen (1977–1982)

ÁSATÁSOK ZÖK-VÁRHEGYEN (1977-1982) 67 rök egyike sem tekinthető részben földbe mélyített kunyhó maradványának. Valamennyi középső rézkori gödör egyszerű hulladékgödör, ezek közül néhányban tüzelés nyomait lehetett megfigyelni. Természetesen a Lasinja-Balaton kultúra teleprétegén is keresztül ásott későbbi gödrök némelyikében is kerültek cserepek a legkorábbi korszakból, jól értékelhető anyagot nem a sokszorosan bolygatott kultúrrétegben, hanem a világosan elkülöníthető hulladékgödrökben találtunk (10. kép). Az anyag vizsgálatának eddigi eredményei azt mutatják, hogy a középső rézkori település maradványai zömmel a „klasszikus Lasinja" kultúra edényformáival datálhatok (13-14. kép).

23 A „Furchenstich-Retz-Gajary" típusokat csak néhány töredék képviseli, ezek alapján viszont valószínűsíthető, hogy a kis település a középső rézkor végéig lakott volt. Az ásatásunk előtti időben nem volt ismeretes a középső rézkori leletanyag a lelőhelyről, a múzeumba került szórványok között sincs ide keltezhető tárgy. A barna-világosbarna árnyalatú Lasinja-Balaton réteg fölött egy változó vastagságú, általában 15-25 cm-es, egységesen szürke színű kultúrréleg jelzi a Badeni kultúra megtelepedését. Az ehhez tartozó objektumok túlnyomó része szintén hulladékgödör, de földbevájt kemencék, a járószint alá mélyített tapasztott falú tárolók és hamuzógödrök is előkerültek ebből a korszakból. (V. t. 1., VII. t. 3-4.) Az objektumok sűrűsége és a leletek mennyisége alapján nyilvánvaló, hogy a Badeni kultúrához tartozó település lélekszáma nagyobb volt, mint a középső rézkori telepé lehetett. Két különösen érdekes objektumot kell külön is megemlítenünk. Egyik a viszonylag nagyméretű, lefelé szélesedő, lesimított aljú 1977/11. gödör (V. t. 2.), melynek fenekén több teljesen ép egyfülű mericét találtunk. Ezek közül ötnek a helyzete alapján azt kell hinnünk, hogy ezeket a fülükkel összekötözve, mintegy „külön tétel" gyanánt helyezték a gödörbe. A bedobott ép edények alapján a gödröt áldozógödörnek gondoljuk, amelyet kiásása után arra használtak fel, hogy elrejtsék, eltüntessék a valamiféle ceremónia alkalmával használt mericéket.

24 Nem kultikus rendeltetésű, de igen sajátságos a XIV. szelvény déli részén feltárt későrézkori objektum. Egy már betöltött hulladékgödör középső részét újra kiszedve egy kisebb, lefelé szélesedő gödröt alakítottak ki, melynek oldalfalát 5-6 cm vastagon kitapasztották agyaggal. Az így kialakított tároló nyílását lapos kővel lefedve találtuk, benne néhány kisebb edénnyel. (VII. t. 3.) Tapasztott padlójú vagy cölöpszerkezetes házak maradványai nem kerültek elő a badeni rétegből. A feltárt leletanyagra jellemző a kisméretű lekerekített aljú, hengeres átmetszetű füllel ellátott csészék, 23 Vö.: Kalicz (1973) 19—24; Dimitrijevic (1979/a) SÍ. 5. 24 Makkay (1963) 4—5. 13. kép : Edény. Lasinja-Balaton kultúra. Mag. : 5 cm (1977/22. gödör). Fig. 13: Vessel. Lasinja-Balaton Culture. Height: 5 cm (Pit 1977/22). 14. kép: Edény. Lasinja-Balaton kultúra. Mag.: 44 cm (1977/29. gödör) Fig. 14: Vessel. Lasinja-Balaton Culture. Height: 44 cm (Pit 1977/29) és hengeres testű, erősen profitált aljú, magas szalagfüllel készített mericék együttes előfordulása, a hengeres nyakú, kannelurázott hasú korsó, melynek magas szalagfülével szemben pszeudo-szubkután fül (függőlegesen átfúrt bütyök) helyezkedik el. A jellegzetesen bolerázi formák és díszítések hiányoznak, a kannelurázás és a bekarcolt hálóminta jellemzi az anyagot (15-18. kép). A Badeni kultúrához tartozó település relatív kronológiájára vonatkozóan már a leletek feldolgozásának jelenlegi fázisa-