Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Régészet - Ecsedy István: Ásatások Zók-Várhegyen (1977–1982)

62 ECSEDY ISTVÁN 10,0-10,5 C°, a dombtetőn, melynek mikroklímája kiemelkedően jó, ennél 1-2 C°-al magasabb.

2 A dombtetőről tiszta időben jól belátható a Pécsivíz völgye, a Nyugati Mecsek előtere, a Jakab-hegy, valamint a pécsi medence és a Dráva síkjának egy része is. A vízellátást a környező völgyek kútjai és forrásai biztosítják (7. kép). A jól védhető és minden szempontból kedvező adottságú lelőhelyen eddig felfedezett legkorábbi településnyom a rézkorból származik. A LasinjaBalaton I korszaktól kezdődően a korai bronzkor második szakaszáig (Somogyvár-Vinkovci kultúra) csaknem folyamatosan lakott területen nem találtunk az őskor későbbi szakaszaiból származó maradványokat. A római kori megtelepülést a hegy platójának északi részén talált néhány hulladékgödör jelzi. A római kor folyamán tehát a Várhegy - legalábbis részben - már lakott volt, a terület további sorsáról a magyar középkort megelőzően nem tudunk. Valószínűnek látszik, hogy lakatlan, bozótos terület volt, mezőgazdasági művelése a középkorban kezdődhetett el. Maga Zók falu először 1290-ben bukkant fel az írásos forrásokban, ekkor már a pécsi káptalan birtoka.

3 Valószínű, hogy már a török hódítás korszaka előtt is jelentős szőlőmüvelés folyt Zók határában. Egy 1561-ből származó úrbéri szerződés említi, hogy a helység borkilencedet fizet a pécsi káptalannak.

4 1695-ből és 1696-ból való adatok megművelt és megműveletlen szőlőkről szólnak,

5 egy másik oklevél a rétek elbozótosodásáról tanúskodik ugyanebben az időben.

6 A szőlőművelést, bortermelést, mint a gazdálkodás egyik fontos ágát említik a későbbi források is.

7 Mint a szőlőtermelésnél legfontosabb zóki területét említi a Várhegyet a Pesti Frigyes adatgyűjtését folytató Hatos Gusztáv a múlt században: „A szőlőhegység lábánál a legcsekélyebb menetelesség nélkül fekszik a Körösi berek. A hegy nagy, melyen hajdan vár álott, hogy miféle vár volt, arról nem regélnek."

8 Az említett „Körösi berek" nem egyéb, mint a Pécsi-víz széles, akkor még mocsaras völgye. A Pécsi-víz neve egykor „Körösi víz" volt, amely alighanem a múlt század második felében változott meg.

9 2 Lovász (1911) 119. 3 Györffy (1963) 409. A pécsi káptalan innen állított tanúkat 1290-ben. A káptalan folyamatosan birtokolta a területet, kivéve a török hódoltság korszakát, amikor a falu keresztény birtokosa Draskovich János gróf volt (ld. alább az 5—6. jegyzetet). 4 Koller (1804) VI. 87. 5 Baranya megyei Levéltár, Ő. II. és ö. III. jelzetű összeírások (másolatban). 6 OL. E. 158. III. Baranya 1896. (Diçalis conscriptio a Magyar Országos Levéltárban). 7 Vályi (1199) III. 673; Thiele (1833) II. 345; Fényes (1851) II. 328. Szőlőterületként tüntetik fel a Várhegyet a pécsi káptalan levéltárában őrzött XVIII-XIX. sz.-i térképeken is.

10 A hagyományos, mélyműveléssel nem járó szőlőtermesztésnek Zokon is a filoxéra vetett véget. Ezt követően kezdték a szőlőt „rigolírozás" után telepíteni. A „rigolírozás" vagy „forgatás" során a földet 50-60 cm mélységig forgatták át a leendő szőlő területén. A munka során nyilván unos-untalan előkerülő leletek, a régi, elhagyott, majd újra megtalált pincék és maga a Várhegy név sok jellegzetes hiedelem, sajátos folklór kialakulását eredményezte. (A mai napig széles körben emlegetik a Várhegyen elásott „aranyborjút" és több alagútról is tudni vélnek.) Az új szőlők telepítését megelőző földmunkák során előkerült leletek egy része megtalálta az utat a pécsi múzeumba. A rendelkezésre álló adatok szerint a zóki Várhegy őskori telepéről 1917 óta van tudomása a magyar régészetnek. A régészeti kutatások története Bozero Lajos zóki lakos 1917. április 2-án adta el a pécsi városi múzeumnak a zóki Várhegyen talált tárgyakat. Már ennek a kis gyűjtésnek az eredménye is tartalmazza mind a Badeni, mind a Zók-Vucedol, valamint a Somogyvár-Vinkovci kultúra jellegzetes típusait, sőt két kiemelkedően szép lelet is ekkor került a múzeum gyűjteményébe: Egy gömbös testű, egész felületén sávosan díszített felületű edény (11. kép), és a jól ismert zóki askos.

11 A bejelentést követően Szőnyi Ottó szemlélte meg a lelőhelyet, újabb leleteket gyűjtött és megállapította, hogy a „Várhegyen nagyszabású őskori telep van".

12 A „nagyszabású őskori telep" első ásatására Szőnyi szemléje után két évvel, 1919-ben, a terület szerb katonai megszállásának idején került sor. A feltárást D. D. Karapandzic vezette. Karapandzic közölte a feltárt települési objektumokra vonatkozó megfigyeléseit, a leleteket azonban nem.

13 Az általa feltárt anyagból csak néhány edényt publikáltak eddig,

14 a leletek egy része a belgrádi Nemzeti Múzeumba került, nagy része viszont feltehetően elkallódott. Pontos dokumentáció nem lévén, a Belgrád8 Hatos Gusztáv levelezése a baranyai helységnévtárhoz (MNM kézirattára é. п.). 9 „E víz, úgy látszik, vesztegetni kezdi a nevét." (Hatos G. megjegyzése.) 10 Pécs, Káptalani Levéltár, Fasc. 408.; G. T. 161, 161/b., 27/c. A levéltári adatok feltárásáért Tímár Györgynek tartozom köszönettel. 11 JPM, Gyarapodási Napló 22/1917. 1—13. Ld.: Tompa (1935) Taf. 20/6. 12 JPM, Gyarapodási Napló 50/1917 (június 2.) és 55/1917 (július 24.). 13 Karapandzic (1923) 157—180. 14 Vulic—Grbic (1931) 7, Pl. 18/1—9.