Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

A DÉL-ZSELIC NÉPI ÉPÍTÉSZETE 251 ző, egységes stílusuk miatt néhány e korból származó épület is érdemes volna a megőrzésre. A szakrális épületek közül a somogyhatvani és a somogyviszlói védett. Építészeti értékeik miatt a vásárosbéci templomot és a somogyhárságyi ravatalozót is érdemes lenne védettségre javasolni. A gazdasági épületeknél a műemlékvédelem sok problémába ütközik. Különösen a helyszínen való megőrzés jár számtalan nehézséggel. Ezért ezeknél az épületeknél csak a költséges áttelepítés látszik az egyetlen, megnyugtató megoldásnak. A magyarlukafai házat a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi osztálya a „Helyszínen megőrzött és berendezett népi műemlékek" tervfeladatának keretében rendezte be. Az épület az eredeti tervnek megfelelően, a helyszínre jellemző berendezéssel, enteriőrként került volna kiállításra. A terv azonban nem vette figyelembe az in situ megőrzésére kerülő népi tájházak állandó problémáját: a múzeumszerű működtetéshez szükséges állandó őrzés és fenntartás nehézségeit; valamint azt, hogy a község a forgalmas utaktól távol, eldugott helyen fekszik, így látogatottsága - az alapvető múzeológiai cél - nem lett volna megfelelő módon biztosítva. Ezért a magyarlukafai tájház hasznosításában egy új, e területen még nem alkalmazott módszer kerül kipróbálásra.

130 Az új funkció célja „néprajzi műhely" kialakításán keresztül élő múzeum létrehozása, melyben a néprajz által feltárt értékek nem raktározva vagy kiállításszerűen, hanem az eredeti környezetben, élőén kerülnek megőrzésre, újra felhasználásra. Az itt folyó munkában nyári alkotótáborok alkalmával a népi kultúra iránt érdeklődő fiatalok a népi mesterségek ágaival ismerkednek és a környék tárgyalkotó hagyományainak felhasználásával, a mai funkciónak is megfelelő használati eszközöket készítenek. A néprajzi műhelyben a népi hagyományvilág értékeinek alkotó továbbvitele, jelenkori kultúránkba való beépítése folyik. A ház első szobájában, helyszínen gyűjtött tárgyakkal szövőműhely került berendezésre. A műhelyben a népi szövés-fonás teljes eszközkészlete megtalálható. Itt nyílik lehetőség a bőrművesség gaykorlására is. Az épület egykori füstöskonyhájában étkező került berendezésre, a tájra j'ellemző, újraalkotott berendezési tárgyakkal. A hátsó szoba fazekasműhely lett. A Zselic egykor legjelentősebb fazekasközpontjából, Hedrehelyről a Bencsik család műhelyének felszerelési tárgyai kerültek ide.

136 A műhely tárgyalkotó munkájában a funkcionális régi stílus felelevenítése a cél. A magyarlukafai tájház telke is az eredeti állapotnak megfelelően, ma használhatóan kerül berendezésre. E munka első lépéseként a terület jellegzetes épülettípusát, talpas-vázas pajtát kellett idetelepíteni. Mivel a környező községekben ilyen gazdasági épület már nem volt, a szigetvidéki Istvándiból, a zselicivel tökéletesen azonos pajta került át. Az épület a hagyománynak megfelelően, a lakóházzal egysorban lett felállítva. így formálódik a soros udvarelrendezés. A zselici és a szigetvidéki pajta egyedül a zsuppozásában tért el egymástól. A pajta felállítása során természetesen a zselici hagyományokhoz akartunk ragaszkodni. Különleges szerencse, hogy még a faluban találtunk zsupozáshoz értő embert, aki társaival vállalta a teljesen hagyománynak megfelelő rekonstrukciós munkát a kézi rozsaratástól kezdve, a cséplésen át egészen a zsupfedél elkészítéséig. E munkafolyamatok tanulmányozása 1980-ban rendkívül hasznos élményül szolgált. E munkában is lényegében az élő múzeum valósult meg. A pajtában kapott helyet a fafaragók műhelye. A zsilipéit deszkaoldalú épület az 1860-as évek terméke, tehát az épülettel majdnem egyidős. Evvel Magyarlukafán egy teljes műemléki porta van kibontakozóban, sajátos funkcióban, élő szabadtéri múzeumként. A következőkben községeink védett műemlékeit és védettségre javasolt objektumait vesszük számba. 135 Tarján 1979. 136 Knézy 1969-70.