Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

A DÉL-ZSELIC NÉPI ÉPÍTKEZÉSE TARJAN GABOR Bevezetés Dolgozatom hazánk egy kisebb tája, a Zselic néhány községének népi építkezésével foglalkozik. A kiválasztott területet az eddigi kutatások kissé elhanyagolták, annak ellenére, hogy a jelenkorig számos archaikumot megőrzött, a kulturális elemek változása jól megfigyelhető. Néhány évtizede még azt írták e tájról, hogy „a külvilágtól jóformán elzárt erdőország. Belsejében még ma is túlnyomóan faházakkal találkozunk. Kéménytelen, füstös, zsuptetejű, csinos lakóházak, tisztán fából épült gazdasági épületek, istállók, szénáspajták a szérűskertben."

1 A Zselic elsősorban tájnév, kulturálisan nem nevezhető egységesnek. A kutatás tárgyát képező falvak (Magyarlukafa, Somogyhatvan, Somogyhárságy, Somogyviszló, Vásárosbéc) a Zselic déli oldalán, a történeti Somogy megye szigetvári járásának területén fekszenek, jelenleg Baranyához tartoznak. Az őslakosság az Árpád-kor óta megszakítás nélkül itt élő, a belső somogyival rokon református magyar népcsoport. A természeti környezet, a táji munkamegosztás, a hagyományos házasodási kapcsolatok területünkön kistáji csoportot alakítottak ki. A XVIII. századi betelepítések óta a lakosság összetétele erősen megváltozott. A változás az építészeti kultúrára is hatással volt. A dolgozatban kísérletet teszünk a XVIII. századig visszamenően a terület népi építkezésének rekonstruálására, a fejlődés periódusainak meghatározására, elsősorban a helyi gyűjtések alapján és a publikált irodalom segítségével. A dél-dunántúli házterület kutatástörténete A népi építkezés kutatása egyidős néprajzi kutatásaink kibontakozásával. Az elmúlt századvég úttörő kutatói korán a magyarság házának kérdései felé fordultak. E kezdeti időszakban főszerepet kaptak - az evolucionalista felfogás következtében - a genezis, a kialakulás problémái. Későbbiekben az érdeklődés inkább a morfológiai kérdések felé fordult, ekkor született meg a magyar házterületek 1 Kogutowicz 1930: 226. tüzelőrendszerek szerinti tipológiája.

2 A minket közelebbről érdeklő terület, a Dél-Dunántúl a tipológia értelmében önálló házterületet alkot. A kutatás többé-kevésbé még ma is elfogadja ezt az álláspontot. Az alábbiakban e házterület kutatástörténetét tekintem át. A Zselic is tehát a déli magyar, vagy alsódunántúli háztípus területéhez tartozik, mely eredetileg egyhelyiséges, nyílttüzelős volt, a feltételezések szerint balkáni eredettel.

3 A tűzhely a helyiség közepén volt, láncon lógó rézbográcsban főztek, sütésre a sütőharang szolgált. A füst a helyiségben szabadon terjengett, a lepadlásolatlan mennyezeten át távozott, semmiféle füst-, vagy szikrafogó nem volt. Ez a megoldás a magyar nyelvterületen a legprimitívebb forma.

4 Ehhez csatlakozott a fejlődés folyamán a kályhás szoba, mely füsttelenített volt, a füstös konyhából fűtötték. E változat maradt fenn a XX. század elejéig a Dél-Dunántúl több pontján, így a Zselicben is.

5 A gyakoribb, fejlettebb változatra jellemző, hogy három helyiségből áll, melyek ajtaja külön-külön a tornácra (pitar) nyílik és szintén kémény nélküli. A házaknak általában nemcsak oldalt, hanem az oromzati részen is van tornáca, melyet szerkezeti elemként is szolgáló faragott faoszlopok tartanak. Az épületek szerkezete talpas, gerenda vázas,- a falazat tapasztott sövény, vagy karóköz sárgombóc kitöltéssel. Tetőszerkezete szarufás, csonkakontyos és zsúppal fedett. A füstös konyhában nyílttűzhelyet és csonkakúp alakú kemencét, a szobában szemeskályhát találunk. A háztípus elterjedését illetően nem rendelkezünk elegendő adattal, mivel a kutatás megindulása óta jóformán csak keverékformával találkoztunk. A nyílttűzhelyes ház és a kályhás szoba összekapcsolódásának módjáról és idejéről csak hipotésieink vannak. Kevés a területről az ásatási lelet, a történeti anyag is minimális. Későn indultak területünkön a népi építészeti felmérések is. A XIX. század közepén Csorba József

6 Somogy megyei főorvos közöl figyelemre méltó adatokat a vidék építkezéséről. Hírt kapunk a falun kívül el2 Bátky 1930: 3 Bátky 1930.; Gunda 1936. 4 Barabás 1970: 277. 5 Gönyey 1931. 6 Csorba 1857: 87. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1982) 27: 217—268, Pécs (Hungária), 1983.