Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány II. A Blackwell által összeállított jellemrajzok

166 FÜZES MIKLÖS parancsnoka lett, katonai karrierjét négy szakaszra oszthatjuk, melyeket megkísérlek vázolni, szigorúan alárendelve egy részrehajlás nélküli kutatásnak. Az első szakaszban visszavonulóban találjuk őt Windischgrätz elől Pressburgtól Maitenig; amáso dikban egy eredménytelen hadműveletben a Kárpátokban; a harmadikban Dembinski ellen intrikálva; majd hadnagyainak tulajdonítható sikeres hadműveletek következnek, („de ez már a cári intervenciótól Világosig tart!!!" - melyek megadással végződtek, ha ugyan nem az ügy elárulásával, melyet Görgei védeni volt hivatott. E szakaszok mindegyikében Görgei ugyanazt a tehetetlenséget vagy árulást mutatja - az idő tudja csak eldönteni, hogy melyik elnevezés a helyes; addig is csodálóira bízom, hogy válasszanak e két elnevezés közül. Szomorú választás ez, de elkerülhetetlen. A tehetségtelenség nem zárja ki eleve az árulás lehetőségét. Görgei rossz hadvezér is, áruló is lehetett. Ahogy ő cselekedett, azok alapján nemcsak rossz tábornoknak és árulónak kell tartanunk - hanem ha elfogadjuk, hogy valóban rendelkezett a jó tábornok tulajdonságaival gazembernek is. Minden kornak vannak sötétlelkű árulói, de egy olyan, mint Görgei - íeltéve, hogy árulását katonai tehetetlenséget színlelve követte el valóságos ördög emberi alakban, és maga Dante is zavarban lenne, hogy milyen büntetést osszon egy ilyen hitvány gazemberre a pokol legmélyebb mélységében a „trsto buco"-ban, ahol „Ognuna in giis tennen volt a la íaccia" Így hát, legalább annyira természetes, mint jószívű dolog feltételezni, hogy Görgei képtelen volt egy hadsereget irányítani, és én hajlok rá, hogy elfogadjam azt a feltevést - mivel ez adja viselkedésének legjobb magyarázatát - mely szerint, ami történt, az természetes következménye volt katonai tehetetlenségének, mely tűrhetetlen hiúsággal és erős önzéssel párosult, mely tulajdonságok jellemének legfeltűnőbb vonásai voltak. Kijutott az áhított magas posztra - hiúsága és önzése megtette a többit, ez vezette őt egy olyan tett elkövetéséhez, mely nem más, mint a legalávalóbb árulás, amit valaha is feljegyeztek - ha az árulás jelenti a bizalom elárülását is - s melyről csak megszégyenítő, megbélyegző szavakkal szólhatunk. (B) Görgeinek kötelessége lett volna kihasználni azokat a sikereket, melyeket bátor hadnagyai arattak; anélkül, hogy egy percnyi pihenőt (v. haladékot) adott volna a legyőzött osztrákoknak, míg legalább a határ mögé nem szorítja őket. Kötelessége teljesítése helyett hagyta Weldent elmenekülni, s hagyta, hogy zavartalanul vonuljon vissza Pressburgban lévő főhadiszállásáig. Soha még győztes tábornok ekkora stratégiai és politikai hibát nem követett el. Soha még ilyen kedvező alkalom nem volt arra, hogy befejezzenek egy háborút úgy, hogy megfosztják az ellenséget az utolsó elérhető forrásától is. Görgei ezt megtehette volna, ha gyorsabban halad seregével a Rába felé. Megvolt az előnye - hisz nagy előny a visszavonuló ellenséget üldözni egy nagy létszámú, kitűnő lovascsapattal, a „Magyar Huszárokkal", ha egy Nagy Sándor vezeti őket, aki hibátlanul tudta volna teljesíteni ezt a feladatot. Weiden, épp ellenkezőleg, gyenge lovassággal rendelkezett, s ilyen körülmények között, ilyen elcsigázott sereggel, lehetetlen lett volna eredményesen ellenállni egy győzelmi mámorban úszó seregnek (15). Ha szerencsés lett volna, meghagyhatta volna seregének felét, teljes felszerelését és tüzérségét, mielőtt elérte volna az osztrák területeket. Elismerhetjük, hogy Görgei jóvátehetetlen hibát követett el azzal, hogy az országhatáron belül maradva Bécs felé vonult pedig ez volt az az időszak, amikor semmi télnivalónk nem volt Ausztriától. eszköze volt. Fiumét bírhattuk volna, s innen kapcsolatot tarthattunk volna Itáliával s Európa nagy részével; szerezhettünk volna bőséges Az osztrák uralkodóház habozott beleegyezni, hogy a cár hadsereget küldjön Magyarországra, hacsak nem velük együttműködve; s a cár sem vállalta volna a fegyveres intervenció kockázatát osztrák segítség nélkül. Hetek, ha ugyan nem hónapok múlták el, ködbe borítva az eseményeket, mielőtt Ausztria olyan helyzetbe került, hogy újra kezdhette az ellenségeskedést. Ez idő alatt bőven lett volna idő arra, hogy a szükséges előkészületeket megtegyék a védekezéshez. Arad és Temesvár, e két fontos erőd is kezünkbe kerülhetett volna, s Buda is, habár az Görgei szerint nem is erőd. Egy külön hadtest Horvátországba küldése nekünk kedvező felkelést eredményezhetett volna, mivel a horvátok meg voltak győződve arról, hogy a horvát bán, ez a büszke hazafi, valójában a Camarilla