Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Régészet - Sonkoly Károly: Római kori hamvasztásos urnasír Pécs belvárosában

RÓMAI KORI HAMVASZTÁSOS URNASÍR PÉCS BELVÁROSÁBAN SONKOLY KÁROLY 1981 őszén, a pécsi Sallai u. 24. számú ház telkén a szerző leletmentő ásatást folytatott a belváros rekonstrukciójához kapcsolódó műemléki kutatások keretében. A fenti telken, három épület között két udvar van. A telek korábbi - esetleg a maitól eltérő - beépítését vizsgálandó, mindkettőn húztunk egy-egy keresztárkot. Az északi - a másiknál kb. 2 méterrel magasabban fekvő ~ udvar kutatóárkában került elő az urnasír (1. kép). Számoltunk azzal a lehetőséggel, hogy az ásatás során esetleg római kori csontvázas sírokra fogunk bukkanni, mivel a Sallai utcától északra, a Geisler Eta utcában már sok került elő. Ezért, mikor 1,57 m mélységben a kutatóárok alján egy kb. 65 cm átmérőjű, a szürkésbarna talajnál sötétebb folt mutatkozott, azt egy ilyen sírra utaló jelnek véltem. Ahogy tovább haladtunk lefelé, a szélesedő folt hamus anyagában egyre több lett a faszén, majd 1,64 m mélyen egy nagy, lapos kő teteje tűnt elő (2. kép).

1 Tovább ásva, a kő alatt egy sötétszürke kerámia fazék vált láthatóvá. Darabokra volt repedve, de még egyben tartotta a környező talaj. Belsejét kb. félmagasságig földdel keveredett, kalcinált emberi csontok

2 töltötték ki. Az edényt és a fedőkövet is teljesen beborította és körülvette az égett, hamus anyag, de az urna alja kb. 5 cm mélyen már az alsó, vörösre égett föld képezte réteg alatti sárgásszürke, kötöttebb talajban ült (3. kép). Az urnasír gödrének mélysége nem volt megfigyelhető, mivel közvetlenül fölötte újkori meszesgödör és habarcsréteg, mellette pedig egy XIX. századi derítő maradványai 1,80 m mélységben kerültek elő. Annyi kiderült a feltárás során, hogy „bustum"-szerű, helyben égetett hamvasztásos sírról van szó. A halottat a sírgödörben, vagy fölé helyezett máglyán hamvasztották el. Az urna kivételével az összes mellékleten (kerámia, üveg, bronz, vas) hőhatás nyomai figyelhetők meg, tehát ezeket is a máglyára helyezték a halott mellé. Elhamvadása 1 Az urnát fedő kő méretei: kb. 30Х20ХЮ cm. 2 Az urnában egy már nem fiatal, felnőtt férfi 5600 C

?-on kalcinálódott csontmaradványait találtuk. (A fenti adatokért Dr. Harsányi László professzornak, a POTE Igazságügyi Orvostani Intézete igazgatójának tartozom köszönettel, aki vonatkozó vizsgálatainak eredményeit egy külön tanulmányban is publikálni szándékozik.) után a csontok egy részét - főleg a szembetűnőbb, nagyobb darabokat

3 - összegyűjtötték és az urnába helyezték. Ezt a máglya maradványai közé, ill. kissé az alatta levő, már át nem égett talajba vájt gödröcskébe ültették, száját lefedték egy nagyobb kővel, s az egészre ráhúzták a hamut, mely még a követ is befedte. Az égett réteg a kutatóárok délkeleti oldalán egészen elvékonyodott, az északnyugatin (3. kép) viszont még vastag volt. Ezért az utóbbi oldalon egy 2X3 méteres szelvényt nyitottunk - az urnasír foltjának kiterjedését megállapítandó (2. kép). Ez végül egy kb. 2X1 méteres, ovális, vagy lekerekített sarkú téglalap alaprajzú sírgödör rekonstruálását tette lehetővé. Az urnasírban a csontmaradványokon kívül a következő leleteket találtuk: 1. Urna. Talpa felé keskenyedő, tojásdad formájú, széles szájú, kihajló, homorú peremű fazék. Korongolt, elég durva, apró kaviccsal soványított anyagú, színe sötétszürke. Vállán enyhén besimított vonal fut körbe. Méretei: m: 21 cm,- szá: 16,2 cm; tá: 9,4 cm (4. és 5. képek). 2. Egyfülő korsó töredéke. Darabjai közvetlenül az urna mellől kerültek elő. Talpon álló gömbtest. Hiányzó nyaka felé elkeskenyedik. Korongolt. Eredeti vörös színe a külső oldalon másodlagosan szürkére égett. Vállán kettős, bevájt csatorna fut körbe. A töredék méretei: m: 13,3 cm,- tá: 5,9 cm (6. kép). 3. Üvegedény apró töredékei. Közvetlenül az urna mellől kerültek elő a földdel elkeverve. Egyesek közülük hő hatására deformálódott, összeolvadt formájúak. Színük sötét vörösesbarna. A töredékek fölött kisebb, lapos kő feküdt, amelynek alsó oldalán az üvegszilánkok egy kb. 7 cm átmérőjű kört rajzolnak ki. Valószínűleg egy üvegpohár maradványairól van szó, melynek e kővel fedték le a száját. 4. Kerámia edény (tál?) peremének kisméretű töredéke. Sárgásszürke színű. Enyhe íve alapján a teljes edény szájának átmérője 24 cm körüli lehetett (8. kép). 5. Bronz érem. Erősen oxidálódott, igen rossz állapotban került elő. Ábrázolásai, körirata felismerhetetlenek. Átmérője tisztítás után: 19,5 mm. 6. Bronz csat. Vas tüskéje letörött. Ovális formá3 Lásd a 2. jegyzetet. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1982) 27: 117—123. Pécs (Hungária), 1983.