Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Zselic nagylepkefaunája II. Délkelet-Zselic (Lepidoptera)

A ZSELIC NAGYLEPKEFAUNÄJA II. 43 5. A környező alacsonyabb dombvidékekhez és síkvidékekhez képest kevés az égeren és főleg a nyíren élő fajok száma, példányszámuk pedig különösen alacsony, rendszerint csak 1-2 példány került elő. Ilyen fajok a Délkelet-Zselicben: Hydriomena coerulata F., Aethalura punctulata D. et Schiff., Apatele cuspis Hbn., A. dini L., Euchoeca nebulata Scop., Tethea duplaris L., Hipparchos papilionaria L., illetve Endromis versicolora L. Az utóbbi faj tápnövénye a legtöbb irodalmi adat szerint ugyan a nyír (és „klasszikus" hazai lelőhelye a Zemplénihegységben is nyíresben van), de a Dél-Dunántúlon élő populációk nagyobb része égeresekben él (Uherkovich 1977). 6. Számos mocsárkedvelő vagy lápréti fajt is gyűjtöttünk (rendszerint alacsonyabb példányszámban). Ezek egy része él a vizsgált területen, más részük - mivel kiváló repülő - igen távolról is eljuthat a gyűjtőhelyekre. Néhány ilyen délkelet-zselici faj: Scopula caricaria Reutti, Chrysaspidia íestucae L., Nonagria typhae Thnbg., Archanara sparganii Esp., Caelena leucostigma Hbn. 7. Az altoherbosa (magaskórós) növénytársulások fokozott nedvességigényű fajainak száma igen magas. Néhány ilyen faj : Proserpinus proserpina L., Mythimna conigera D. et Schiff., Apamea illyrea Frr., A. crenata Huf п., Amphipoea ocúlea L., Autographa iota L., Plusia chryson Esp., Ecliptoptera silaceata D. et Schiff., Ochyria quadriiasciata CI. stb. Figyelemre méltó nagylepkék a Délkelet-Zselicből Acasis viretata Hbn. - Gorica, 1979. V. 2., Bakóca, 1980. V. 28. E ritka araszolónk elterjedésével a közelmúltban foglalkoztam (Uherkovich 1978c). Az azóta eltelt időben újabb helyen került elő a Barcsi ösborókásban (Darány), megfogtuk Vásárosbécen, Bőszénfa-Ropolypusztán (Uherkovich 1981), valamint a Zala megyei Szentpéterföldén. Nothopteryx carpinata Bkh. - Korpád, 1979. III. 26. (3), IV. 11. Operophtera íagata Scharfbg. - Korpád, 1980. XI. 18. Lygris mellinata F. - Korpád, 1979. V. 30. Mint korábban már megállapították (Kovács 1971), hazánkban északnyugatról délkelet felé terjed. Az utóbbi években számos helyen került elő a DélDunáníúlon, s valószínűleg terjedése folytatódik a jövőben is. 1977 végén még csak 2 dél-dunán'úli lelőhelyét ismertük (Uherkovich 1978c), azóta délkelet-zselici lelőhelyén kívül megfogtuk Kisdobszán, Hedrehelyen, Szentpéterföldén, Páléban, Bőszénfán, Vásárosbécen. Az ország nyugati részein is elterjedt. Ochyria quadriiasciata Cl. - Bakóca, 1979. VIII. 15., Gorica, 1979. VIII. 2. (2), Korpád, 1980. VIII. 1. (2). Néhány évvel ezelőtt még alig ismertük déldunántúli adatát (Uherkovich 1976a), az utóbbi években fenti 3 adata mellé újabbak is sorakoztak: Kisdobsza, Darány, Bőszénfa, Pálé, Kísvaszar, Szülök, Komló, Püspökszentlászló. A Nyugat-Dunántúlon is elterjedt és gyakori. Mint számos más nedvességkedvelő, ez a faj is - esetleg csak átmeneti térhódítási fázisban van (9/1. ábra). Hydriomena íurcata Thnbg. - Korpád, 1980. VII. 1. A Dél-Dunántúlról csak az utóbbi években került elő ez a montán jellegű faj (Bőszénfa, Almamellék, Szentpéterfölde, Püspökszentlászló, lásd 9/2. ábrát). Az Északi-középhegységben gyakoribb. Cataclysme riguata Hbn. - Bükkösd, kőbánya körül, 1975. V. 29. (nappal felzavarva). Eupithecia tenuiata Hbn. - Bakóca, 1978. VIII. 23 (2), 1979. VIII. 15. (2). Országszerte igen ritka faj. A Dél-Dunántúlon eddig csak Kaposváron gyűjtötték. Eupithecia inturbata Hbn. - Bakóca, 1979. IX. 21. (4), Korpád, 1979. IX. 9., IX. 19. (3). (11/1. ábra) Eupithecia laquearia H.-Sch, - Bakóca, 1978. VIII. 23. Korábban Gilvánfán gyűjtöttem (Uherkovich 1976a). Ismerjük még Balatonszemesről, Erdősmecskéről, Kaposvárról, Komlóról és Pécsről; szórványosan az ország más részein is előfordul (9/3. és 11/2. ábra). Eupithecia egenaria H.-Sch. - Korpád, 1979. IV. 24. A Dél-Dunántúlról eddig nincs adatunk előfordulásáról. (11/3. ábra). Eupithecia semigraphata Bruand - Bakóca, 1978. VIII. 23., 1979. VIII. 15. A Dél-Dunántúlon ritka, adatait részben fénycsapdák szolgáltatják. Eddig Erdősmecskéről, Gyulajról, Kaposvárról és Püspökszentlászlóról publikálták (9/4. és 11/4. ábra). Eupithecia indigata Hbn. - Bakóca, 1978. V. 25. (2), Korpád, 1979. IV. 24. (2). Eupithecia lariciata Frr. - Bakóca, 1978. V. 25. (4). Hazai elterjedésével Uherkovich (1978c), valamint Gyulai et al. (1979) foglalkoztak. Bakócai adata mellett pécsi, darányi és püspökszentlászlói adatai vannak a Dél-Dunántúlról, nyugaton Kőszegen, Magyarszombatfán és Daraboshegyen fogták. Utóbbi helyen tömegesen él (11/5. ábra). Lomographa car aria Hbn. - Bakóca fcs., 1970. VIL 17., Bakóca, 1978. VIII. 23., Korpád, 1979. V. 30., 1980. VIII. 30. Lithina chlorosata Scop. - Korpád, 1979. V. 30. Crocallis tusciaria L. - Korpád, 1980. X. 7. Kovács (1953) még csak Simontornyáról említi, Rézbányai (1972) "Balatonszabadiból, Balogh (1978) Pécsről idézi. Az Őrségben is csak Szakonyfaluból ismerjük. A Dél- és Nyugat-Dunántúlon rendkívül ritka: másfél évtizedes, minden évszakra kiterjedő gyűjiőtevékenységem során a fent említett korpádi példányon kívül máshol soha nem fogtam. Phigalia pilosaria F. - Korpád, 1979. XII. 1. és számos más adat. Tölgyesekben gyakori és elterjedt. A Dél-Dunántúlon is az első frissen kelő lepkék közé tartozik, január végén vagy február elején is