Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera: Braconidae) I. Bevezetés és Opiinae

68 PAPP JENŐ Opius (Nosopaeopius) aureliae Fischer, 1957 - 1 $: Pécs, Tettye, Orno-Quercetumban fuhálózva, V. - A faj elterjedési képe diszjunkt: Közép-Európa és az Amerikai Egyesült Államok. Az ismert lelőhelyek egyre növekvő száma miatt úgy tűnik, hogy KözépEurópában gyakori. Opius (Misophtora) basirufus Fischer, 1958 - 1$ Darány, ősborókás, V. Opius (Tolbia) caesus Haliday, 1837. - 2 $ : Magyarpeterd. 2. $: Mecsek, Éger-völgy. 1 $: Mecsek, Komló, Zobák, VI-VIII. Opius (Opiothorax) caudiíer Fischer, 1958 - 1 $ : Mecsek, Mánfa. 1 $: Mecsek, Szuadó. V. Opius (Nosopoea) celsus Haliday, 1837 - 7 $: Nagyharsány, Szársomlyó. 1 9 = Pécs, Misina. 3 $: Pécs, Szentkút. IV-V, 11 ?. - A közel másfél évszázada leírt klasszikusnak nevezhető fajt eddig még nem sikerült kimutatni a Kárpát-medencéből. Számos észak-, nyugat- és közép-európai országból közölték lelőhelyeit, ugyanakkor egyetlen országban sem gyakori a faj. Magyarország faunájára nézve új faj. - A fajra vonatkozóan félreértésre vezethető ellentmondást vélek felismerni Fischer (1973) monográfiájában. A Nospoea Förster alnem kulcs 16' ellentétel-e szerint az 1. hátlemez egyharmaddal hoszszabb mint hátul széles („1. Tergit l,3mal so lang wie hinten breit, .. ." 1973: 292), az újraleírás szerint pedig az 1. hátlemez csak egynegyeddel hoszszabb („Erstes Tergit um ein Viertel länger als hinten breit, . . ." 1973: 298). A baranyai összesen 11 nőstény példány közül 9-nek 1,2-1,25-ször hosszabb az 1. hátlemeze mint hátul széles (25-27:20-21, 23, x 100) és csak 2 nősténynek 1,4-szer hosszabb az 1. hátlemeze (25:17, x 100). A csápízek száma 28-32 közt ingadozik, egy nősténynek a jobb csápja 27-, bal csápja pedig 28-ízű. Opius (Nosopoea) cingülatus Wesmael, 1835 - 2 $: Barcs. 3 9 +2 $• Darány, ősborókás. V. - A fej és a tor teljesen fekete, tehát sem a szemkeret sem a villásbarázda nyomvonala nem vörhenyes. Opius (Opius) circinus Papp, 1979 - 1 $: Mecsek, Komló, Márévári völgy. V. - A fajt Magyarországról írtam le az említett mecseki példány alapján is, az allotipus hím (Hym. Typ. No. 2462, Budapest) lelőhelyét itt csak a teljesség kedvéért ismétlem meg. Opius (Utetes) coracinus Thomson, 1895 - 1 $: Fonyód. 1 $: Kaposvár. 1 $: Pécsbánya. VI. - Magyarországon eddig összesen 10 helyen került elő: a Bakonyban 7 lelőhelyen, továbbá Budapesten, Kerecsenden és Peszéren. Európa számos országából közölték, de sehol sem gyakori. Opius (Cryptonastes) csikii Fischer, 1957 - 1 ?: Pécs: Misina déli lejtő. 1 $: Tettye. V. - Magyarországon 3 lelőhelyét ismerjük, hazánkon kívül csak Ausztriából közölték; ritka faj. Opius (Nosopoea) curtiíeur Fischer, 1961 - 2 9: Pécs, Szentkút. IV. - A fajt csak Közép-Európából ismerjük, hazánkban viszonylag gyakori. Opius (Phaedrotoma) depeculator Förster. 1862 1 $: Magyarpeterd. 1 Ç: Zalalövő, Irsapuszta. VI. és VIII. Opius (Phaedrotoma) diversus Szépligeti. 1898 1 9 (lektotipus, Hym. Typ. No. 1788, Budapest): Siófok. - A nevet magam érvényesítettem újra a közelmúltban (Papp 1979), mivel szerintem létező fajt képvisel - szemben Fischer (1971) felfogásával, aki az O. exiguus Hal. névvel szinonimizálta. Kétségtelen, hogy a két faj rendkívül közel áll egymáshoz; az O. diversus alakot „in statu nascendi" fajnak tekintem. Opius (Nosopoea) epulatus Papp, 1981 - 1 9 : Darány, borókás. VI. - A fajt a hortobágyi Űjszentmargitáról írtam le (kéziratban 1978-ban) egyetlen nőstény alapján. Legközelebb az O. nobilis Papp és az O. tubercüliíer Fi. fajokhoz áll. Nehezen felismerhető faj. Opius (Phaedrotoma) exiguus Haliday, 1837 - 3 6 + 1 S- Balatonszabadi. 1 9: Hosszúhetény. 1 6: Magyarpeterd. 1 9: Mecsek, Kozári vadászház. 1 9: Pécs, Dömörkapu. 1 $ + 1 $: Simontornya. 1 ?: Zajk. 1 $-. Zamárdi. V-VIII., 9 9 + 3<$. Opius (Misophthora) íallax Szépligeti. 1896 - 1 $-. Pécs, Misina. V. - Európa számos országából kimutatták, mindenütt ritka. Hazai lelőhelyei: Bakonybél, Csévharaszt, Felsőörs és Vörs. Opius (Alophlebus) íuscipennis Wesmael, 1835- 1 9 : Zamárdi. VII. Opius (Cryptonastes) gracilis Fischer, 1957 - 1 $: Fonyód. 1 9: Pécs, Tettye. 2 9 + 2 $-. Simontornya. V és VII, 3 9 + 3 #. Opius (Cryptonastes) gracilis var. minor (Fischer. 1957) - 1 9: Fonyód. 1 $: Pécs, Tettye. V. Opius (Utetes) hilaris Fischer, 1963 - 1 9 : Nagykanizsa. VI. - A Magyarországgal szomszédos ausztriai Burgenlandból írták le, azóta előkerült Angliában és Lengyelországban. Hazánkban nemrég mutatták ki Tihanyból. Opius (Aulonotus) holconotus Fischer, 1958 - 1 $-. Darány, borókás. VI. - Ezt a fajt hazánkban 1 9 és 3 $ példány alapján kizárólag a Bakonyból ismertük (Papp 1979). Magyarországon kívül Angliából (innen írták le) és Bulgáriából került elő egy-egy lelőhelyen. Opius (Utetes) hostium Fischer, 1964 - 1 9: Darány, borókás. VI. - Az O. holconotus-hoz hasonlóan hazánkban eddig csak a Bakonyban találták (Papp 1979). Magyarországon kívül Németországból és Ausztriából ismerjük. - A csáp 27 ízű. Az 1. hátlemez egyharmadszor hosszabb mint hátulsó szélessége. Opius (Allotypus) irregularis Wesmael, 1835 1 9: Barcs. 1 $-. Kisvaszar. 2 6: Lasztonya. 1 9: Zalalövő. 1 $-. Zamárdi. Opius (Opiostomus) leptostigma Wesmael, 1835 - 1 9: Dunapentele (= Dunaújváros). — Szinte egész Európából közölték előfordulásait, mégis min-