Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Majer József: Az Éger-völgy (Mecsek hegység) Solvidae, Stratiomyidae és Scenopinidae faunája (Diptera)

SOLVIDAE, STRATIOMYIDAE ÉS SCENOPINIDAE 65 Égervölgyi gyűjtési adatok: 1978. VIII. 22., 1 с?; VIII. 24., 3 <£; IX. 3., 1 ?; 1980. V. 27., 2$; V. 28. 1 $; V.29., 1 5; V. 30., 1 Ç; VI. 3., 1 ?; IX. 18., 1 <J. 10. Chrysochroma bipunctatum (Scopoli, 1763) Európa középső és déli területein kívül Angliában és a Transzkaukázusban gyűjtötték. Fő elterjedési területe azonban a Mediterráneum. Hazánkban szórványosan megtalálható. A nőstény potroh rajzolata rendkívül változatos. A potroh hátoldala lehet egységesen sárgásvörös színű, de tarkíthatja 1 vagy több szelvényre, vagy az egész potrohra kiterjedő sötét ibolyáslila színű, fémes csillogású folt. Az Égervölgyben valamennyi formaváltozat előkerült. Egyes vélemények szerint (Szilády 1932) a Stauronotus maroccanus (Orthoptera) lárváiban fejlődik. Tekintettel arra, hogy a vizsgált területen és környékén az említett sáskát eddig még nem sikerült megtalálni, valószínű, hogy más Orthoptera fajban is kifejlődhet. Az élve elfogott nőstények az ivarjárataikban lévő érett petéiket fogságba esésükkor valósággal kilövellik magukból. Feltűnő, hogy kizárólag ősszel, szeptemberben és októberben fordulnak elő. Égervölgyi gyűjtési adatok: 1978. IX. 6., 1 ^; IX. 11,. I J; IX. 14., 2 £, 1 ?; IX. 15., 1 <?; IX. 16., 1 <?, 1 5; IX. 25., 1С; X. 12., 1^,1?; X. 13., 1$; X. 15., 1 ?; X. 18., 2$; X. 21., 1 Ç; 1979. IX. 27., 2$; IX. 30., 1 $ ; X. ., 1 <£, 2$; X. 2., 1 $; X. 3., 1 <?; X. 13., 4?; X. 14., 1 ?1 X. 15., 1 $; X. 20., 4?; 1980. VIII. 29., 1 5; IX.18., 2?;; IX. 21., 1$; IX. 25., 2?; IX. 27., 2$; IX. 28.,2?; IX. 29. 2 5; X. 1., 3Ç; X. 2., 3$; X. 3., 4Ç; X. 5., 1$; X. 7., 4,5; X. 8., 1$;X. 16., 1 ?; X. 17., 1?;X. 19., 1$; X. 25., 3 ?. 11. Lasiopa villosa (Fabricius, 1794) Közép- és Dél-Európában gyűjtötték. Északi elterjedési határa valószínűleg a Tátra. Lárvája az ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides L.) levélrozettájában fejlődik. Az imágó a Daucus virágzatain a leggyakoribb, de más ernyősvirágzatokon is előfordul. Néha testére ragadt pollentől teljesen sárga, úgy hogy a potroh mintázata sem látszik. Nem gyakori, de irtásokon l-l példánya előkerül. Égervölgyi gyűjtési adatok: 1980. VI. 24., 1$; VII. 5., 1$; VII. 11., 1?; VII. 17., 1$; VII. 20., 2$. 12. Mycrochrysa polita (Linné, 1758) Gyakori, holarktikus elterjedésű faj. Mongóliától Európán át, Észak-Amerikáig mindenütt előfordul. Hazánkban közönséges. Lárvája komposztban, rétek talajában fejlődik. A Mecsek irtásain, tisztásokon gyakori faj, de tömeges előfordulására sehol se számítsunk. Égervölgyi gyűjtési adatok: 1979. V. 14., 1С; VII. 16. 1?; VII. 21., 3 5; VII. 24., 1?; VII. 29., 4$; VII. 31., 1 ?; VIII 1-, 2$; VIII. 2. 1 <$, 4$; VIII. 14., 1 5; VIII. 15., 1 ?; VIII. 18., 2?; IX. 15., 16?. 1980. V. 26., 1 $, V. 27., 4$; V. 20., 1 ?; VI. Q., 4?; VI. 5., 1 ?; VI. 11. 2Ç; VI. 12., 4? VI. 13., 4?, 1 <£; VI. 18., 2?; VI.23., 1?; VI. 24., 2Ç; VI. 25., 2?; VII. 1., 1$; VII. 4, 1$; VII. 8., 1 <?; VII. 17., 4Ç; VII. 28., 2 5; VIII. 28., 135; VIII. 29., 4 5; VIII. 30., 2 5; IX. 5., 1 5; IX. 10., 5'5; X. 14., 15; IX. 18., 15 5; IX. Ю-. 5?; IX. 21., 3 5; IX. 7., 15. 13. Oxycera leonina (Panzer, 1789) Egész Európában előfordul (Skandináviát is beleértve). Hazánk hegyvidékein nem ritka. Lárváját nem ismerjük. Égervölgyi gyűjtési adatok: 1978. VIII. 1., 2 5; VIII. 2. 25; VIII. 5., 2 5; VIII. 6., 2 5; VIII. 7., 2 5; 1979. VII. 13., 1 5; VIII. 29., 1 c?; VII. 31., 1 <$; VIII. 1., 1 <$; VII. 15., 1 $; VIII. 18., 1 $; 1980. VIII. 28., 1 514. Oxycera terminata (Meigen, 1822) Európában a Leningrádi-kerület, a Pireneusok és Görögország kivételével mindenütt előkerült. Hazai előfordulásáról eddig csak egy bizonytalan, irodalmi adatunk volt (Kalocsa). Az imágó életmódja és a lárva ismeretlen. Égervölgyi gyűjtési adat: 1980. VI. 9., 1$. 15. P achy g aster atra (Panzer, 1798) Közép- és Dél-Európában gyakoribb faj, de előkerült Angliából és Dél-Svédországból is. Lárvája erdei humuszban, Populus, Salix és Ulmus fajok korhadó leveleiben, tuskójában; valamint a Verbascum phlomoides levélrozettájában él. Hazánkban is gyakori. Égervölgyi gyűjtési adatok: 1980. VII. 11., 1?; VII. 23., 1$. 16. Sargus cupratius (Linnaeus, 1785) Holarktikus elterjedésű faj. Korhadó növényi anyagokban, komposztban, marhalepényben fejlődik. Nagyobb számban sehol sem fordul elő, de szórványosan egy-egy példányra erdők szélén számíthatunk. Az imágó lassú mozgású, különféle Compositae. Euphorbia és Daucusok virágzatain gyűjthetjük. Hűvösebb időben akár kézzel is megfoghatjuk. Hazánkban eddig csak 9 helyről van biztos előfordulási adatunk, de ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a szokásos fűhálózásos gyűjtési módszer ezen fajnál ritkán hoz eredményt. A tőlünk Északra fekvő területeken 1, hazánk melegebb vidékein és a mediterrán országokban azonban 2, sőt 3 nemzedéke is van. Égervölgyi gyűjtési adatok: 1978. VIII. 9., 15; IX. 16., 1 5; 1980. VI. 8., 15; VI. 18., 1 5; VII. 8., 1 5; VII. 17., 3 5; VII. 28., 15; VIII. 26., 1 $\ VIII. 27., 2 ^; VIII. 30., 1 5; IX. 5., 1 5; IX. 18., 1 5; IX. 19., 1 ç?; 1 5; IX. 21., 15; IX. 25., 1 5; IX. 27., 2 5; IX. 28., 2 5; IX. 29., 15; X. 1., 15; X. 3—4., 1 £, 6 5; X. 5., 15; X. 7., 15; X. 10., 1 c?; X. 18., 1 (J X. 25., 1 $. 17. Sargus iridatus (Scopoli, 1763) Európai elterjedésű faj. Lárvája talajban, tehéntrágyában fejlődik. Hazánkban eddig 6 helyen gyűj-