Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)
Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Zselic nagylepkefaunája II. Délkelet-Zselic (Lepidoptera)
42 UHERKOVICH ÁKOS Hesperiidae Erynnis tages L. — A, B, Bv, G, K, N Carcharodus alceae Esp. — В Pyrgus malvae L. — B, Bv, G, К Carterocephalus palaemon Pall. — В, К Thymelicus sylvestris Poda — A, B, K, N Ochlodes venata Br. et Grey — A, B, K, N P i eridae Leptidea sinapis L. — B, Bv, G, K, N Gonepteryx rhamni L. — G, K, N Colias croceus Fourc. — В С. australis Vrty. — А, В, К С. hyale L. — A, B, Bv, K, N Antocharis cardamines L. — B, Bv, G, K, N Pontia daplidice L. — Bv Pieris brassicae L. — К P. rapae L. — Bv, К P. napi L. — B, Bv, G, K, N P ap ilionidae Iphiclides podalirius L. — B, Bv, К Papilio machaon L. — В Lycaenidae Callophrys rubi L. — В Loweia tityrus Poda — В, К Lycaena phlaeas L. — К Thersamonia dispar Haw. — К Eueres argiades Pall. — A, B, Bv, K, N E. alcetas Hffmgg. — К E. decolorata Stgr. — B, G, К Cupido minimus Fuessl. — B, G, К Celastrina argiolus L. — K, N Philotes vicrama Moore — В Glaucopsyche alexis Poda — В Lycaeides argyrognomon Bgstr. Plebejus argus L. — А, В, К, N Aricia ад estis D. et Schiff. — В Cyaniris semiargus Rott. — К Polyommatus icarus Rott. — A, B, K, N Lysandra bellargus Rott. — A Rio dinidae Hamearis lucina L. — В, К N ymphalidae Issoria lathonia L. — В Clossiana dia L. — B, N Brenthis daphne D. et Schiff. — К Argynnis paphia L. — К Melitaea didyma Esp. — A, B, K, N M. trivia D. et Schiff. — В. M. cinxia L. — В M. phoebe D. et Schiff. — A, В, N Mellicta athalia Rott. — A, B, K, N M. aurelia Nick. — К M. diamina Lang — К Araschnia lev ana L. — Bv, G, К Polygonia c-album L. — G, K, N Nymphalis polychloros L. — К N. antiopa L. — К Inachis io L. — G, K, N Aglais urticae L. — B, G, K, N Vanessa atalanta L. — В V. cardui L. — В Neptis hylas L. — К Satyr idae Coenonympha iphis D. et Schiff. — A, B, K, N C. pamphilus L. — A, B, Bv, K, N C. arcania L. — В, К Maniola jurtina L. — A, B, K, N Lasiommata megera L. — В, К L. maera L. — A, В, К Pararge aegeria L. — Bv, G, К Aphantopus hyperanthus L. — K, N Melanargia galathea L. — N A nagylepkefauna általános jellemzése 1. Igen feltűnő a fauna széles ökológiai spektruma. Egymás mellett egészen eltérő igényű fajok fordulnak elő, olyanok, melyek ilyen kombinációban nem szoktak azonos helyen előfordulni. Nagymátépuszta lepkeegyüttesében így a legfeltűnőbb a száraz tölgyesekre, vagy sokfelé molyhostölgyesekre (pl. Phalera bucephaloides O., Amathes laevis Hbn., Conistra veronicae Hbn., Dryobotodes protea D. et Schiff., Marumba quercus D. -et Schiff.) és szárazabb gyepterületekre jellemző fajok (Cataclysme riguata Hbn., Dyspessa ulula Bkh., Rhyacia simulans Hufn., Gnophos obscurata D. et Schiff., Semiothisa glarearia Brahm., Claucopsyche alexis Poda, Philotes vicrama Moore, Eupithecia semigraphata Bruand) mellett az igen sok nedvességkedvelő, hűvösebb erdőkre jellemző faj. Ez utóbbiak ökológiai igényeiket tekintve kifejezetten erdőkedvelők vagy erdőlakók, magaskórós növényzetben vagy lombkoronaszin.ben élnek. Ezek felsorolása hosszadalmas lenne, korábbi munkáimban ezekkel már foglalkoztam. 2. A Zselicben előfordul őshonosán az erdeifenyő (Soó 1964), de mint másutt, itt is sokfelé ültetik. Ennek megfelelően a hazai fenyőféléken élő nagylepkefajok egy része előfordul itt (Eupithecia indigata Hbn., E. lariciata Frr., E. tantillaria Bsd., Bupalus piniarius L„ Thera íirmata Hbn., Panolis flammea D. et Schiff., Hylaea fasciaria L., Lymantria monacha L., Hyloicus pinastri L„ Dendrolimus pini L.). E fajok jórészt az országszerte előforduló, gyakori fenyőfogyasztók közül kerülnek ki, közülük csak az Eupithecia lariciata Frr. érdemel figyelmet (Uherkovich 1980b). Evi összes mennyiségük csekély, közülük mindössze a Dendrolimus pini L. ért el 1,32%-os dominanciaértéket, 30 példánnyal. Nagymátépusztán. 3. A jellegzetes elterjedésű és ökológiai igényű „Sibylla-típusú" fajok (Varga 1964) közül néhányat itt is gyűjtöttünk: Herminia (Pechipogo) gryphalis H.-Sch., Lomographa cararia Hbn., Eucarta amethystina Hbn., Apamea tallosi Kov. et Varga. 4. Az atlantikus faunakör két képviselője (Perconia strigillaria Hbn. és Amathes castanea Esp.) különleges színezőelem, ezek a Mecsekkel és egyéb zselici területekkel közösek (Uherkovich 1977, 1980a).
