Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Muzeológia - Millei Ilona: Egy tizennyolcadik századi zászló restaurálása

EGY 18. SZÁZADI ZÁSZLÓ RESTAURÁLÁSA 229 Ezután levettem a szalagokat. Helyük jól látható a rúdra tekeredő rész anyagán, mivel alattuk nem fakult ki a textília (ennek színe itt fűzöld: ez volt eredeti színe). A rúdra tekeredő selymet durva ken­dercérnával varrták, a zászlólap és a toldás másik végének összevarrt éléhez (18. ábra). Ez a varrás nem látszott, mert takarta az egyik szalag. Ezek után a függesztő zsinórt, majd a rojtot fej­tettem le a szélekről. Ezt a toldásrészre férceit (ma­donna felőli oldalon lévő) vászonbélés leszedése követte. A vásznat kendercérnával varrták a zászló­lap és a toldásrész összevarrásának éléhez. A vászon másik szélét a selyemmel együtt betűrték (felül 2,5, alul 0,5 cm-t). Felül azért nagyobb a betúrés, mert a rúd átmérője kisebb és az anyag csak így feszült meg a rúdon. 2. Zászlólap, toldástész szétiejtése A szétfejtés menete megegyezett a zászlólap két darabjának összevarrásával. Ezt is zöld selyemcér­nával varrták. Ezután lefejtettem a zászló jobb felső sarkában lévő korábbi javítást. (Ld. III. fejezet) 3. A selyemre festett arany ornamentika és festmé­nyek konzerválása A konzerválásra feltétlenül szükség volt, mivel egyszerű vizes tamponálás után kiderült, hogy az arany kötőanyaga rendkívül vízérzékeny, a festmé­nyek festékrétegei már kevésbé. Az arany kötő­anyaga megduzzadt és az arannyal együtt levált a selyemről. Tehát rögzítés nélküli tisztítás szóba sem jöhetett. A selyem szálai közé lerakódott porszennyeződés eltávolítására a vízzel történő tisztítás a legalkalma­sabb, ezért a zászló festett részeit olyan anyaggal kellett kezelni, ami javította a vízzel szembeni visel­kedésüket. (Ezért konzerválási próbákat végeztem.) A próbák során feltétlenül ügyelni kellett arra, hogy a felkent anyag ne fusson szét túlságosan a selymen, száradás után ne hagyjon nyomot, ne okozzon szín­változást, és ne keményítse túlságosan az anyagot. Két konzerválási próbát végeztem: a zászlószéle­ken lévő arany csíkokon és a címerek felőli oldal festményén. 30 Mindkét helyen több kis területet ke­zeltem, hogy a tisztítási próbákat el tudjam hatá­rolni egymástól. 1. próba. Tercier butilalkoholban (С/,Н 9 ОН) ol­dott 5%-nyi myristil-alkohollal (C l /,H 92 OH=l-tet­radekanol) itatom át a festést. A myristil-alkohol jó impregnáló hatással rendelkezik, egyben csök­kenti a kisebb szénatomszámú alkoholok felületi fe­szültségét. 3 * 2. próba. „Oldószeres polimerizációval" készült kopolimer 1%-os oldatával telítettem a festésrésze­30 Konzerválási próbákat az MRMK-laboratóriumban végeztem Szalay Z. és Vakány Irén segítségével. 31 Koncsánszkyné Vakány Irén (1978). Múzeumi Mű­tárgyvédelem 5. Nanaj Gold halbőrköpeny restaurálása. 32 Koncsánszkyné (1978: 218) ket; e módszerről is a Múzeumi Műtárgyvédelem­ben olvashatunk. 32 A fenti próbák során sem szétfutast, sem káros keményedést nem tapasztaltam. Tisztítási próbák: 1. Vizes tisztítás Evatriol nevű anionos felület­aktív anyaggal, ez jó mosó és nedvesítőszer. Emul­geáló és szennyvivő képessége szintén jó. 33 2. Vizes tisztítás Evamin CC mosószerrel. Ez anionaktív, jó zsíroldó, emulgeáló, felületaktív anyag. 34 Itt és az előző esetben kézmeleg mosó­oldatot használtam. 3. Oldószer-keverékkel történő tisztítási próba 35 (400 ml Evivul, 400 ml perklór-etilén, 200 ml desz­tillált víz). A próbákat tamponálással végeztem, majd a fe­lesleges folyadékot felitattam. A két konzerválási próba közül a kopolimerrel kezelt helyeken végzett, oldószer-keverékkel történő tisztítási próba bizo­nyult a legeredményesebbnek. Itt száradtak meg leggyorsabban a kezelt felületek, tehát a konzervált felület a legrövidebb ideig érintkezett vízzel. A ko­polimerrel kezelt felületeken a kötőanyag és a festék telítődése tökéletesebb volt, mint a myristil-alkohol­lal kezelt felületeken. A koplimerrel kezelt felülete­ken képződött filmréteg víztaszító tulajdonsága miatt ellenállt a legrövidebb ideig tartó, tisztítószer okozta behatásoknak. Az akrilnitril, metil-metakrilát koplimerrel történő konzerválás mellett szólt az a tény is, hogy a zászló ragasztással történő megerő­sítése esetén metakrilát alapú kopolimerek számí­tásba jöhetnek. Megjegyzés: konzerválás előtt a festményen lévő kátrányszemcséket terpentinnel eltávolítottam. 4. A konzerválás menete A zászlót szilikonpapírlapra fektettem fel, úgy, hogy a címerek felőli oldal volt felül (a szilikon­papírlap alá vasalóruhát tettem). Tulajdonképpen mindegy volt, hogy melyik oldal van felül, mivel a műanyag tökéletesen átjárta a fes l ék és a kötő­anyag rétegeket. így mindkét oldalt egy fázisban konzerválhattam. Az átitatást, vasalást a zászló alsó felén kezdtem a festmények, majd fokozatosan a szárak felé ha­ladva. A műanyagot könnyen kenhető állapotban használtam, legalább kétszer, de olykor 4 alkalom­mal is átkentem a felületet vele (a kötőanyag vas­tagságától függően). Egyszerre két területen dol­goztam : amíg az egyik helyen párolgott az oldószer, a másik területet ecseteltem. Az oldószer tökéletes elpárolgása után szilikon­papírlapok között vasaltam az átitatott felületeket, az ornamentikát piperevasalóval, a festményt viszont 33 T. Balázsy Ágnes (1976: 200) 34 Egyesült Vegyiművek gyári ismertetője 35 Az oldószer-keveréket az Iparművészeti Múzeum­ban Nagy Katalinnal állítottuk össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom