Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazán faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

HAZÁNK FAUNÁJÁRA ŰJ ÉS RITKA BOGÁRFAJOK A DÉL- ÉS NYUGAT-DUNÁNTÚLRÓL IV. (COLEOPTERA) HORVATOVICH SÁNDOR Horvatovich, S.: For the Hungarian tauna new and rare beetles species írom South and West Transdanubia IV. (Coleoptera). Abstract. The taunistical data ot 35 rare beetles species are given ot wich 3 proved new to the Hungarian fauna: Graptodytes kocae Canglb. (Dytiscidae), Pteryngium crenatum Gyll. (Cryp­tophagidae). Az 1980-as évben elsősorban a Pellérd környéki tóvidék, a Dráva-sík (Kisdobszai-erdő), a Villányi­hegység (Harsányi-hegy és Tenkes-hegy), valamint a Központi- és Nyugati-Mecsek bogárfaunáját kutat­tuk intenzíven. Ezeket a területeket - a Mecsek hegység kivételével - közösen az jellemzi, hogy ko­leopterológiai szempontból faunájuk úgyszólván tel­jesen feltáratlan, így az itteni gyűjtő és feldolgozó munka úttörő jellegű. A most felsorolt, szinte fehér foltként jelentkező területek lehetetlenné teszik a Dél-Dunántúl bobárvilágának faunagenetikai feldol­gozását. E területek bogárfaunái között - a többé kevés­bé szoros kapcsolatok ellenére - jelentős különb­ségek is vannak. Pellérd falu környékének részben mesterséges, részben természetes, nagy kiterjedésű, mocsaras-vizes biotópjaiban (tószegélyek, nádasok, nyárasok, vízfolyásokkal és kis tavakkal tarkított nedves rétek) hideg és nedvességkedvelő, euroszibé­riai eltérjedésű, de Magyarországon nagyon ritka fajok mellett melegkedvelő, Dél-Európában és a Balkánon élő fajokat is találunk (pl. Graptodytes kocae Ganglb., faunánkra új csíkbogár faj). Ez a jelenség elsősorban a terület földrajzi helyzetével és éghajlatával magyarázható. A mintegy 40 km hosszú, 3-8 km széles, kelet­nyugati irányban húzódó, szigetszerűen kiemelkedő Villányi-hegység bogárfaunája élesen elüt a környe­ző területekétől. A déli oldal alacsonyabb, még lan­kásabb részein elsősorban a száraz, Alföldünkre jel­lemző, fükedvelő fajok élnek (pl. Hymenalia mo­no Redt, Alleculidae, Kaszab, 1957, Horvatovich, 1976). A gerinc felé haladva a déli oldalon karszt­bokorerdőt és különböző sziklagyepeket találunk, melyeknek a legerősebb a kapcsolatuk - az eddigi vizsgálatok szerint a balkáni bogárfaunával. Az északi oldalon lévő nedves és nyáron viszonylag hű­vös erdőkben (eredetileg bükkel kevert gyertyános tölgyes, jelenleg erősen elezüsthársasodva és csak nagyon kevés bükkel) a kiegyenlített klíma követ­keztében - a környező területekhez képest hűvös nyár és enyhe tél - az atlantikus éghajlatot kedvelő bogárfajok is előfordulnak (pl.: Harpalus rufibar­dis Redt., Carabidae). A hazai bogárfauna genezise szempontjából a Bá­torligeten folytatott kutatások mérföldkövet jelen­tettek. Először tárták fel szinte teljességében egy, a Kárpát-medence peremhegységeihez közel fekvő, az emberi behatásoktól csak kis mértékben befolyá­solt mocsárvidék bogárfaunáját. A legnagyobb meg­lepetéseket az állatföldrajzi és a faunagenetikai eredmények hozták: az itt élő bogárfajok jelentős hányada nedvesség és hidegkedvelő, fő elterjedési területük a medence peremhegységeire és Észak­Európára, esetleg Szibériára esik. A Nyírséghez hasonlóan ugyanilyen jellegű az or­szág délnyugati csücskében elhelyezkedő Dráva­sík, valamint a vele szomszédos, savanyú homokta­lajú Barcsi Tájvédelmi Körzet bogárfaunája is, csakhogy az itt élő bogárfajok jelentős hányadát még nem ismerjük. Az innen most közölt fajok bizonyít­ják, hogy a hazai állatföldrajzi és faunagenetikai problémákat nem lehet - a még jelentősnek szá­mító - ismeretlen faunájú területek feldolgozása nélkül megoldani. A Kisdobszai-erdő, amely jelleg­zetesen Nyugat-Drávasíki erdőnek tekinthető, alig 40 km-re van a Villányi-hegység nyugati szegélyé­től. Az eddigi kutatási eredmények szerint ez az erdő nagyon átmeneti terület. Állatföldrajzi szem­pontból egyik lényeges sajátsága az, hogy bogár­faunájából több olyan fajt ismerünk, amelyek a Kárpát-medencében hegyvidéki elterjedésűek (pl.: Staphylinidae: Olophrum austriacum Scheerp., Pselaphidae: Reichenbachia antennata Aubé, Pteryn­gium crenatum Gyll., Tenebrionidae : Laena reitteri Weise, Cerambycidae: Leptura rufipes Schall.). Ez a kép nagyon hasonló a növényföldrajzihoz, amely szerint: „A hegy és dombvidéki növények száma a terület nyugati részén kilencszer akkora, mint a ke­letin." (Vöröss László Zsigmond, 1977). A Mecsek hegység állatföldrajzi helyzetét a kü­lönböző szerzők különböző módon értékelik (We­ber, 1977). Ezt a sok - ma még jobbára tisztázat­lan - kapcsolattal rendelkező állatföldrajzi helyze­tet támasztják alá az újabb mecseki bogárgyűjtések is. Ezekből 2 érdekes elterjedésű faj érdemel emlí­A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1981) 26: 19-32. Pécs, (Hungária), 1982.

Next

/
Oldalképek
Tartalom