Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: A Dráva menti horvátok népviselete

A DRÄVA MENTI HORVÁTOK NÉPVISELETE 183 29. kép. Női alsóing hímzett mintái Somogy megye (magántulajdon). Fotó: Zalka Ê., 1980 30. kép. Női alsó ing hímzett mintái Somogy megye (magántulajdon). Fotó: Zalka Ê., 1980 ték vasár- és ünnepnap a retki rukavi-t Még ez alá is gyászosan hímzett alsó ing illett. A hétköznap viselt gyászingek sorrendje más volt. A mélygyász idején viselt ingek megegyeznek az ünnepeken viseltekkel (az első kettő). Hé köznapra már nem viseltek sem rukaui z tvezom, sem cinjar-t, sem suilenka-t, hanem az első gyászév elmúltával viselték a fekete szövöttet fél évig, majd a második gyászév felétől az év végéig fekete-pirossal szövöttet. (A gyászingek viselési sorrendje arra az esetre érvényes, amikor lány vagy fiatal menyecske gyászolja valamely közeli rokonát.) Az inghez különböző hiedelmek is fűződtek, így pl. ha valaki új inget kapott, akkor először a rózsafüzért dugták az ing ujjába és az ing elejébe, hogy az ing viselőjét minden baj elkerülje. Alsó női ing — oplecicak Anyaga házilag készült pamutvászon. Dereka igen rövid. Háta egy szélből készült. Elejét két és fél szélből állították össze. Eleje nem csukódik. Ujja bevarrott, egy szélből készült, kézelőjén csipke szegéllyel. Ujján, hátán és vállán gyári anyagból készült rátét van. Ennek alapszíne lehet fehér, sárga vagy kék. A rátétet vis-slője kora és viselési alkalma szerint hímezték. Az ünnepnapokon hordott alsó női ing lehetett sárga, fehér, vagy világoskék alapon nagyméretű élénkszínű gyapjúszállal hímzett motívumokkal (rózsa, tulipán, konkoly). Böjtben, adventban, gyászban és újhold vasárnap hordták a lányok és a fiatal menyecskék a fehér alapon világoskék, lila, sárga színű apró motívumokkal hímzetteket. A középkorú asszonyok minden ünnepen ilyet hordtak. Szoknya (bikla) - tubaca Anyaga szerint lehet kender-, len- és pamutvászon, később készülhetett damasztból és sifonból is. Ahány szél bőségű szoknyát akartak varrni, anynyi szoknyahosszúságú darabot vágtak le szálmentén a türetből. Az anyag szövött széleit — minden szabás nélkül — simán egymáshoz varrták. A bikla deréknál és az aljánál azonos bőségű. (Knézy 1981:78) A szoknya öt-hat szélből állt. Az első szél (a kötény alatti) mindig durvább szövésű vászonból készült, mint a másik négy. Az első szél alján szőttes technikával készült diszsáv volt, mely piros,- fekete — piros; és fekete színű lehetett. Felsőszentmártonban a szoknya alján lévő díszsáv nemcsak színes szőttes lehetett, hanem hímzett technikával is készülhetett. A régies főkötő motívumaihoz hasonló keresztszemes geometrikus mintákkal, vagy az újabb stílusú szabadrajzulatú színes gyapjú, ill. selyemszállal hímzett az alsó női ingen használatos virages levélmintákkal varrták ki. A szoknya magasított, keskeny derekú és vállpántos volt. Eleje mélyen hasított volt. Derékrészen vagy ráncolt, vagy rakott volt, kivéve az első szélt, ez mindig sima maradt. A szoknya alján széles felhajtás volt. A szoknya sajátos felkötosi módja miatt a nők dereka igen rövidnek lálszott. A szoknya térdig ért, de annál rövidebb is lehetett. A hagyó-