Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: A Dráva menti horvátok népviselete

A DRÄVA MENTI HORVÁTOK NÉPVISELETE 173 fémszálat itt nem alkalmaztak. Leggyakrabban használt minta ezeknél a na vugle (szögletes) és a na barsunac (szalagos) volt. A legkevésbé értékesnek tartották azokat a főkötőket, melyeket az idős asszonyok viseltek. A főkötő alsó része színes gyapjúval volt hímezve (még gyász és böjt alkalmával is!!), felső része pedig öt karéjra volt osztva, ezeket belül fehér szövőcérnával hímezték, néhányan ezeket a szögletes hullámvonalakat lila, világos és sötétkék gyapjúszállal is körülhímezték. Az előbb ismertetett főkö őket mind ünnepi alkalmakkor viselték. Hétköznapra minden korosztály, szerényebbet, egyszerűbbet és kevésbé díszítettet viselt. A fémszállal hímzetteket még az újasszony is csak templomba menetelkor viselhetett. Istentisztelet után már szerényebb főkötőt kellett húznia. Az asszony főkötő nélkül nem mutatkozhatott, ill. hajadonfőn nem mehet ki az eresz alól, ha mégis ki kellett mennie valamilyen oknál fogva, akkor egy törölközőt dobott a fejére. A legszegényebb leány hozományából sem hiányozhatott öt db fémszállal hímzett, egy hétköznapos főkötő és egy ünnepi és egy hétköznapos, gyász alkalmával viselt. A selyemmel hímzetteket már mint asszony csináltathatta férje házában. A főkö lő készítéséhez nagy kézügyesség szükségeltetett, tekintve, hogy a motívumok szabadrajzúak voltak, így a minta szerkeszlése nagy gondot, ízlést és figyelmet igényelt. Pótonyban két a környéken ismert és elismert főkötő hímző-varró volt. Szinyákovics Györgyné (sz. Horváth Mária) és a Tótújfaluból Potonyba férjhezment Gorjánácz Györgyné (sz. Virovácz Katalin). Felsőszentmártonban is élt egy főkötővarró asszony, de az ada.közlők egybehangzó véleménye szerint munkája nem volt olyan szép, mint az említett két asszonyé. 9. kép. Horvát asszonyok Baranya megye (Ltsz.: JPM 467 RP) A felvétel készítője és az időpont ismeretlen Egy főkötőt 4 Ft-ért varrtak 1947-ben.* (Csak összehasonlításként említem, 1 Ft-ért 1 méter vásznat lehetett kapni; 1 Ft. volt egy napszámos munkadíja.) Ha a főkötővarró asszony adta a hozzávaló anyagot is, akkor a főkötő akár 10 Ft-ba is kerülhetett. A főkö tőhöz való gyöngyöt és fémszálat Sellyén szerezte be a varró asszony, selyem, ill. gyapjúszálat a helyi kiskereskedőnél vette. A gyapjút szálanként, a selymet méterenként árulták. Főkötőfátyol — borondzuk Anyaga erősen kékített tüll. A menyecske ezt a főkötővel együtt kapta az esküvője napján. A szálszerű főkötő fátyolt úgy viselték, hogy szélét a főkötő aljába a főkö lő tűk segítségével megtűzték, majd a visszamaradó részt két oldalról mellen keresztezve hátul derékban kötötték meg. (Vö. a sárközi bíborral vagy tekerődzővel.) A főkötőfátyolt a menyecske mindaddig viselhette, míg első gyermeke meg nem született. Vasárnapi istentiszteletkor hordta. Főkötőtű — driavci, klimavci Anyaga selyemre tűzött művirág, melyet fémszálak és gyöngyök díszítenek. A főkötőtűk lehettek egy-, ketlő-, három-, négyágúak — ezeket drtavcinak (rezgők) nevezték. A főkötőtűk egy másik fajtája a klimavci-к (lógók). Ezek fémtűk, melyek végén apró láncról lelógó gömbök, ill. félholdacskák voltak. Mindkétfajta főkötőtűt a főkötőfátyollal együtt csak a vasárnapi istentiszteletkor viselhette a menyecske. 10. kép. Idős horvát asszony főkötőben Baranya megye (Ltsz.: JPM 5572) Fotó: Mándoki László. 1961