Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: A Dráva menti horvátok népviselete

168 BEGOVÄCZ RÓZSA Hajviselet A kislányok haját régen nem nyírták míg első életévüket nem töltötték be, azután is, ha hajat vágtak, nem dobták a szemétbe, hogy ne fájjon a fejük. A kislányok haját a kosarke-Ьа fésülték, oly módon, hogy a hajat középen elválasztották. A fej köré egy fekete pamutpertlit tettek, majd a hajat homloknál kezdték fonni oly módon, hogy két ágat fogtak a hajból, a harmadik ág volt a pertli. (így fonták régen a hagymakoszorúkat is!) A pertli két végét hátul a tarkón csokorra kötötték. Az iskoláslányok haját már másképpen fonták. A fejtetőn a fül irányában T alakban elválasztották a hajat, ezt kétoldalt a fül felé 3—3 ágú fonatba fonták, majd ezt a visszamaradó hajba fonták bele, ami szintén háromágú fonat volt és a leányka háta közepéig ért. Ezt a hajviseletet lopaticke-пак nevezték. A hajfonat végére élénk színű szalagot kötöttek. A nagylányok hajukat középen elválasztva egy háromágú fonatban viselték, melyet nem fontak be végig. Végére élénk színű taft szalagot kötöttek. Ez volt a hétköznapos hajviselet. Ezt íutke-пак nevezték. Nagy ünnepeken az ún. futice-t viselték. A hajat a fejtetőn a fülek irányába T alakban elválasztották. A fültől a homlok felé eső hajat sok vékony 3 ágú copfba fonták, még vizesen úgy, hogy a három ág egyikét megfogták, majd a másik két ágat feltolták egészen a fejbőrig, majd ezt elkötötték, így hagyták másnap reggelig száradni. Ekkor óvatosan szétbontották. A füLől a tarkó felé eső hajat háromágú fonatba fonták. Ez nagyon fájdalmas eljárás volt, ezért csak nagy ünnepeken viselték így a hajat. A férjes asszonyok hajviselete más volt mint a lányoké. Az esküvő napján az újasszony főkötőt kapott, amihez a hajnak igazodnia kellett. A főkötő feltevésnél a vőlegénynek is jelen kellett lennie, mert ő vágott bele az újasszony hajába először. A tarkón a hajat le kellett nyírni, hogy ne lógjon ki a főkötő alól. (Későbbiekben az asszonyok tarkóját a borbély nyírta rendszeresen.) A hajat középen elválasztották, majd a tarkóra tett fekete pamutpertlire csavarták, majd nyolcas alakban a két fül közé tekerték, majd a pertlit elkötötték, erre a kontyra húzták rá a főkötőt. Az asszonyok hajviselete ezután már halálukig változatlan maradt. A menyecske első gyermeke megszületéséig hajadonfőn járhatott. Mind a leányok, mind az asszonyok hullámosították hajukat úgy, hogy azt még vizesen az ujjukkal nyomkodták, hogy hullámos legyen. 1941-től kezdték Dráva mentén a hajat csipesszel is göndöríteni, ez Lakócsáról származik. Ezt a bodorí ási módot Schuczmann József né tanulta meg és terjesztette el a vidéken. Egy fejhez 32 db csipesz volt szükséges. A csipesz fémből készült, ollószerű szerkezet volt, melyet tűzbe téve melegítettek fel a hajsütéshez. 4. kép. Selyem- és fémszállal hímzett tökötök (Ltsz.: JPM L. 52.3546.1, L. 52.3562.1). Fotó: Zalka Éva, 1981