Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1940–1944 között

A KOMLÓI KŐBÁNYÁSZAT 1940—1944 KÖZÖTT 155 kon könnyítsen valamennyit, és a helyi feketepiac magas árait is meg tudta kerülni bizonyos mérték­ben. d) Egyéb élelmiszer-segélyek 6 ** A kőbánya a terület rossz, és egyre rosszabbodó ellátása miatt úgy segített a munkásokon, hogy bi­zonyos élelmiszereket nagykereskedelmi áron, ol­csóbban szerzett be, és ezeket ilyen áron, esetleg ol­csóbban, néha ingyen a munkások rendelkezésére bocsátotta. így jutottak a munkások kenyérhez, sza­lonnához, liszthez az itt tárgyalt évek alatt. Ha ez a mennyiség néha nem is volt sok, pl. 1940-ben 863 kg szalonna, vagy 1942-ben 517 kg kolbász, mégis arra elegendő volt, hogy a jegyrendszer által meg­szabott mennyiséget valamennyire feldúsítsa. A tejsegély főleg a gyerekek számára volt jelen­tős. 1942-ben pedig Albrecht főherceg uradalmával kötött a kőbánya 150 sertés hizlalására szerződést, hogy a munkások zsír- és szalonnaellátását segítse. Ennek köszönhető, hogy ebben az évben szalonná­ból 6271 kg-t osztottak ki. Jelentősebb volt még a kiosztott burgonya mennyisége, 30 804 kg, de meg­említhető a 3660 liter tej is. e) Egyéb segélyek 65 1941-ben 210 pár bakancsot, 1943-ban 389 pár bakancsot, 103 férfiöltönyt, 99 nadrágot, 73 inget juttattak a munkásoknak. 1941-ben a családi pótlék, a munkások jutaléka a termelésből, valamint a katonai szolgálatra bevo­nultak segélyezése 20 482 pengőt tett ki. A munká­sok fizetett szabadsága, a baleseti sérültek segélye­zése is jelentős volt. Tankönyvsegélyre ekkor 827 pengőt fordítottak, így a kőbányában dolgozó mun­kások gyerekei lényegében ingyen kaptak tanköny­veket és füzeteket. 1942-ben 26 kőbányai munkás volt kinnt a fron­ton, kettő, Bózsa Miklós és Jakab István meg is halt. A bevonultak családjai segélyt kaptak, a két elhunyt dolgozó „ . . . hátramaradóit árvái felneveléséhez való hozzájárulást az üzem kötelességének ..." tar­totta. Tankönyvsegélyre 1098 pengőt költött a kő­bánya, de fizetett katonai segélyt, hadisegélyt, a munkásoknak jutalékot és szabadságot, családi se­gélyt. 1943-ban a tankönyvsegély 1844 pengőt tett ki, ai munkások jutaléka 15 230 pengőt, és az elmúlt évi­hez hasonló segélyeket fizettek még ki. 1944-ben az előzőekben felsorolt segélyeket fizette ismét a kőbánya a lehetőségei szerint. Ezek a se­gélyek nagyban könnyítették a kőbánya munkásai­nak a helyzetét. Az a tény, hogy a munkások az általuk megtermelt javak egy részét ajándékként kapták vissza patriarchális hangulatot teremtett az üzemben, a munkások a bánya elkötelezettéinek érezték magukat. Ez a magatartásukon, mozgalmi tevékenységükön is meglátszott. Másrészt, ez az erőn felüli tevékenység is hozzájárult a kőbánya eladóso­dásához. * * * Az előzőekben röviden, a lényeget kiemelve pró­báltuk meg bemutatni a Komlói Kőbányaüzem II. világháború alatti sorsát. A kőbánya helyzete foko­zatosan romlott, míg 1944-re a háború mindent ron­csoló erejét ő sem kerülhette el. A bánya eladóso­dott, termelése lecsökkent. Ilyen körülmények között érte meg az üzem a felszabadulást, de ennek és az ezt követő eseményeknek a bemutatása már a kö­vetkező fejezet feladata lesz. 64 Az egyes évekre vonatkozóan a Segélyalap 1942. március 3-i, 1943. március 19-i, 1944. március 3-i ülésé­nek jegyzőkönyve. 65 A Segélyalap már jelzett évvégi beszámolói, vala­mint a segélyekről szóló kimutatás alapján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom