Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)
Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1940–1944 között
A KOMLÓI KŐBÁNYÁSZAT 1940—1944 KÖZÖTT 151 1941-ben az átlagos létszám 230 fő volt, б fővel kevesebb, mint 1940-ben. A legtöbb munkást júniusban foglalkoztatta a kőbánya, 242 férfit. A kimutatások szerint ebben az évben a bányában nem dolgozott nő. ' Az 1942-es évhez közölt adatokat minden esetben egy női segédmunkás száma növelte. Az átlagos létszám az előzőekhez viszonyítva tovább csökkent, 217 főre. A legmagasabb létszám 1942. augusztusában volt a bányánál, 243 férfi és 1 nő dolgozott akkor ott. Az 1943. év közölt adataitól eltérően, egyéb, általunk nem ismert adatok alapján, a statisztikai házipéldány azt közli, hogy az év során a kőbánya átlagos létszáma 231 férfi és 1 nő volt. A legmagasabb munkáslétszám — egyben az időszak legmagasabb munkáslétszáma is — ekkor 274 fő volt, ebből egy volt a nő. Ezek az adatok az 1943. évi fellendülésre utalnak. 1943-ban egy női napszámos is dolgozott a bányánál, és pár olyan személy, akik a fenti összlétszámban nem szerepelnek; így egy szolga, 1 autóvezető, 5 portás és éjjeliőr, 2 kifutó. 2. Munkanapok, munkaidő 36 1940-ben az összes munkanapok száma 63173 volt. 1941-ben 61 497, 1942-ben 55 749, 1943-ban 59 741. Bár az 1943. évben emelkedett az 1942. évihez viszonyítva a mennyiség, összességében mégis csökkenésről beszélhetünk. A legtöbb kőbányai adathoz hasonlóan itt is az 1943. év emelkedő jellegű, az 1942. év pedig a mélypont — az 1944. év adatainak hiányában. Nézzük meg, hogy az egyes munkásrétegek miként részesültek a ledolgozott napokból! Év 1940. 1941. 1942. 1943. Szoakmunkás 26 510 25 683 21066 21982 Iparosmunkás 8 671 8 323 7 650 9 709 Napszámos és ifjúmunkás 28 092 27 491 27 033 28 050 A szakmunkások munkanapjainak száma erősen csökkenő tendenciájú, bár az 1943. év némi javulást mutat. Az iparos munkások munkanapjainak a száma 1940—1942. között csökkent, majd 1943-ban jelentősen megugrott, az 1940. évi szint fölé emelkedett. A napszámosok és ifjúmunkások együttes számú munkanapjai minden vizsgált évben magasabbak, mint a szakmunkások munkanapjainak a száma. A kettő között a távolság egyre nőtt, majd 1942ben jelentősen elszakadt egymástól a két érték, a szakmunkások munkanapjainak a száma jóval lemaradt. Ez 1943-ban tovább fokozódott. A kőbánya a háborús problémákat, az értékesítési gondokat, a gazdasági nehézségeket úgy igyekezett megoldani, vagy legalább enyhíteni, hogy egyre inkább a kisebb fizetésű napszámos és ifjúmunkás rétegek munkáját vette igénybe. Igaz, ez a tendencia is csak viszonylagos volt, mivel a napszámosok és ifjúmunkások által teljesített munkanapok száma is csökkent 1940—1942 között, és csak 1943ban közelítette meg az 1940. évi szintet. 1940-ben 52 vasárnap és 13 ünnepnapon nem volt munka, és esőzés miatt б napon át szünetelt a termelés. Ebben az évben heti б napot dolgoztak a munkások, 8,5 órás munkanapok voltak télen, 10 órásak nyáron. 1941-ben 52 vasárnap, 14 ünnepnap és 9 esőzéses napon nem volt termelés. А б napos munkahét télen 7 órás, nyáron 10 órás munkanapokból állt. 1942-ben 51 vasárnapon, 13 ünnepnapon és 8 esős napon nem dolgoztak a bányában. А б napos munkaheteken télen 8 óra, nyáron 10 óra volt a munkaidő. 1943-ban 51 vasárnapon, 15 ünnepnapon és 9 esőzéses napon szünetelt a termelés, a munkanapok hossza pedig megegyezett az előző évivel. 3. Fizetés 37 Nézzük az egyes munkáskategóriák napi átlagkeresetének alakulását az egyes években! Év Iparos- Szakmun- Napszá- Ifjúmunmunkás/P kás/P mos/P kás/P 1940. 4,69 4,97 3,96 1,93 1941. 5,07 5,75 4,00 2,54 1942. 6,09 7,12 4,55 3,36 1943. 10.09 7,48 6,86 4,45 Láthatjuk, hogy az egyes munkásrétegek nominálbére jelentősen emelkedett a vizsgált időszakban. 1943-ban az iparosmunkások kiugróan magas bért kaptak, egyéb években a szakmunkások bére ma« gasabb volt. A napi bérek egyébként az év során is ingadoztak, így pl. 1940. január 2-án egy szakmunkás napi átlagkeresete 3,83 pengő volt, április 1-én 5,70 pengő, július 1-én 5,11 pengő, októben 1-én pedig 5,20 pengő volt. Az ingadozás az egész időszakot végigkísérte. A bérek emelkedését nem lehet egyértelműen az életszínvonal javulásaként értékelni, hisz utaltunk korábban az időszakra jellemző árindexre is, ami igen gyorsan emelkedett. A munkások béren kívüli egyéb szociális juttatásairól később lesz szó. 36 A Komlói Kőbányaüzem levéltárának iratanyagai, feljegyzései alapján. 37 Uo.
