Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Maráz Borbála: A szkítakori őslakosság La Tene-kori továbbélése Kelet-Magyarországon (Régészeti adatok a Kárpát-medencei kelta–szkíta kapcsolatok kérdéséhez)

SZKÍTAKORI ŐSLAKOSSÁG KELET-MAGYARORSZÁGON 101 3. kép: Gyoma - Egei halom, 19. sir. Fig. 3: Gyoma-Egei halom. Grave 19 sírokban, ami az alföldi szkítakori népességnél meglevő, igen szigorúan betartott mellékletadás szokásából következik. Azt a jelenséget pedig, hogy a LaTène-korra keltezhető temetkezéseikben olyan tárgytípus is került mellékletként a sírba, amelyet a kelta hódítást megelőzően sohasem tettek a halott mellé, azzal magyarázhatjuk, hogy az új nép, a kelták hódítása után az addig szigorúan betartott szokás fellazult, s már nem tartották magukat következetesen az addig alkalmazott gyakorlathoz. Hasonló jelenség tapasztalható a szlovákiai és romániai korai kelta temetőkben is.

9 A felsorolt lelőhelyeken kívül DK-Magyarország területén még a LT В/С fordulójára vagy a LT С periódus kezdetére datálható szőregi kelta temető sírjaiban fordul elő l-l kézzel formált, behúzott peremű szkíta tál. A Békéssámson - Erdőháti halmon feltárt LaTene-temető korai, LTB

2

/C-korú temetkezései közül az 57. számú nyújtott csontvázas sír mellékletei közt egy szkítakori Villanova-típusú urnát (VI. t. 2) találunk, a hasonló 63. sírban pedig egy behúzott peremű tál és egy durva, kézzel formált, ugyancsak szkítakori edény (IV. tábla, VI. t. 3) volt. 9 Az ilyen lelőhelyekre pl.: B. Benadik: Arch. Stud. Materiály 1 (1964) 85-92.; Z. Cilinská: Slov. Arch. 7 (1959/1) 79—86.,- I. H. Crisan: Acta Mus. Nap. 1. (1964) 87-110.; I. H. Crisan: Marmatia 2 (1971) 55-92.; St. Danilà: SCIV 29/2 (1978) 257-275. >