Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Régészet - G. Sándor Mária: A baranyai művészet a reneszánsz stílusáramlatában

132 G. SÁNDOR MÁRIA sor a várat korábban birtokló Bajnai Both családdal. Ebben az időszakban nem feltételezhető, hogy Perényi Imre nagyobb reneszánsz építkezésekbe kezdett volna. Feltételezésünk szerint legfeljebb csak az ostrom során elpusztult erődítéseket építteti újjá, de ezt is csak 1509 után kezdi el. Az építkezések befejezése után készíttetheti birtokfoglaló címeres tábláját. Ekkor azonban még a nádor kőfaragóműhelye még nem dolgozhatott Siklóson. A tábla stílusában és anyagában egyaránt eltér a többi siklósi reneszánsz faragvány tói. A tábla a velencei Pietro és Tullio Lombardi köréhez köthető, illetve annak ha'ása érezhető. A számadások tanúsága szerint a nádori műhely tagjainak neve legkorábban 1514-ben fordul elő, így például Petrus Italicus lapicida. (1514-19). Mint az idézett történeti adatokból ismeretes a kápolna felszentelése 1515-ben megtörtént, s így az a reneszánsz átépítés befejezésével hozható kapcsolatba, a kápolnát illetően. Feltételezésünk szerint a palota építkezés első fázisában készült el a kápolna és csak ezután került sor a palota többi reneszánsz átépítésére, ami 1519-ben Perényi Imre halálával be is fejeződött. A műhely munkásságában Buda, Nyék és Esztergom hatása kimutatható. Az anyag egy kisebb csoportjánál azonban a pécsi-márévári műhely hatásai érvényesülnek. Majdnem pontos datálásra ad lehetőséget az ún. oratóriumi ablak, amelynek készítési idejét 15191521 közötti időszakra határozhatjuk meg, készíttetője pedig Perényi Péter volt. A Perényi-féle építkezések befejezését jelzi a ún. Perényi bástyán lévő címer, amely felett az 1540-es évszám van. A baranyai emlékanyagot ért hatásokat vizsgálva az alábbi végkövetkeztetésekre jutottunk. Baranyában a reneszánsz művészet megkésve csak a XVI. század első évtizedében honosodik meg. Előzménye tulajdonképpen a XV. században csupán Ernuszt Zsigmond címerköve volt. A Szatmári György püspök (1505-1521) idejében alakult reneszánsz műhely előzményeit Dalmáciából, valamint egy bizonyos mértékig Budán Mátyás szolgálatában állott dalmát mesterek munkásságából. Stílusa nem azonos a Jagello-kori magyar reneszánsz emlékeinek stílusával. A műhely munkásságára a legjellemzőbb az ún. „rozettás mester" köre, amely már a Budai Mátyás-kori anyagból is ismert. Dalmáciában ugyancsak a XV. században gyakran fordul elő a rozettás mintakincs, amely a XVI. század folyamán is tovább élő díszítő elem. így a XVI. századi pécsi műhely munkásságára a quattrocento stíluselemek a jellemzőek. A műhely további jelentkezését (1526-1533) Márévárból ismerjük, ahol már bizonyos mértékű elnépiesedése is megfigyelhető. A pécsi műhely kisszámú emlékét az 1531-1543 közötti időszakból ismerjük még Pécsváradról, ahol úgy a rozettás mester köréhez tartozik, mint a profilt készítők munkássága nyomon követhető. A reneszánsz baranyai emlékei között jelentős helyet foglal el még a siklósi Perényi-féle építkezésekből származó emlék és leletanyag. A Perényi Imre várbirtokain dolgozó műhely a budai, nyéki, esztergomi Ulászló-kori puritán kora cinquecento stílusirányzatát követi. Néhány profilált darabon azonban a pécsi műhely kisebb mértékű hatását is megfigyelhetjük Siklóson. De az észak-oiasz cinquecento stílusáramlatát magán viselő faragványt is találunk Siklóson. Ezt az áramlatot képviseli az ún. „oratóriumi ablak". Perényi Imre címeres táblája pedig a közvetett velencei hatásról tanúskodik. Baranyában a reneszánsz emlékanyagban két stílusáramlat találkozik, egy dalmát eredetű quattrocento és egy budai eredetű kora-cinquecento. Űgy hisszük, hogy egy megye - vagyis egy műhely - fö-drajzi egység feldolgozása új szempontokkal gazdagította ismereteinket a magyar reneszánsz építészetre és szobrászatra vonatkozóan. Mindezek tanúsága alapján feltételezzük, hogy az egyes vidéki reneszánsz központok feldolgozása pontosabbá tenné a magyar reneszánszról való eddigi ismereteinket, az elnépiesedés- elmagyarosodás vonatkozásában is. * * * A fotókat készítette: Mihalik Tamás A rajzokat (1—3, 5—7, 10—11 és 13) készítette: Sch. Pusztai Ilona építészmérnök A 4. és 7. rajzot készítette: Tamás Károly A térképet készítette: Stelczer Péter Szíves segítségükért valamennyiüknek ezúton mondok köszönetet.