Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Régészet - G. Sándor Mária: A baranyai művészet a reneszánsz stílusáramlatában
Í26 G. SÁNDOR MÁRIA зад kormányzója. Politikai pályafutását végigtekintve azt látjuk, hogy ebben az időszakban több magas és jövedelmező méltóságot visel. 72 Fráter Györgynek nemcsak pénze, de igénye is megvolt a reneszánsz iránt, hiszen Szamosújvárott és Alvincen is reneszánsz stílusban építkezik. 73 Mivel a várat a török veszedelem ellen nem tudta megvédelmezni, ezért azt 1543-ban inkább berobban tatja. A Pécsváradról származó töredékek feldolgozása során - minthogy az anyag csekély és töredékes — a rekonstrukciót nem kíséreltük meg. Az anyagból néhány, növényi ornamentikával díszített daraboi- szeretnénk kiemelni. Keretkő töredék. - A keretkő mélyített tükörmezőjét levelek között lecsüngő ág díszíti, amelyen virágbimbó és ötszirmú virág van. A keretkő felső része lenagyolt, félkész. A faragvány kompo.zíciója és ornamensei közel állanak a maré vári faragványok stílusához. Konzolkő töredéke. - A konzol oldallapját kőgyűrűbe foglalt különböző rozetták díszítik. Az egyes rozetták közötti tere; összefogott levélszirmok alkotják. Középen plasztikusan faragott kettős sáslevélsor van. A konzolkő faragványainak egyes részletei is igen nagymértékű formai és stílus azonosságot mutatnak a márévári darabokkal. Az anyagban van még néhány profilált keretkő, amelyekről az a véleményünk, hogy azokat azok a helyi kőfaragók készíthették, akik korábban a gótikus faragványokat csinálták, vagy azokat korábban a pécsi Káptalan utca 2. sz. házon dolgozott magyar mester készíthette. Mint e néhány példa is mutatja a pécsváradi rozettás faragványokat a márévári lapicidák munkájának kell tekintetnünk. Az építkezések Pécsváradon minden bizonnyal 1531-1543 között voltak. Azt azonban nem tudjuk, hogy az 1533-ban befejezett márévári építkezés után, vagy még ezzel az építkezéssel párhuzamosan jött át Márévárról Fráter György szolgálatába egy kőfaragó. Az azonban nem tételezhető fel, hogy a pécsváradi darabokat készen hozták volna át Márévárról, mert az anyagban több félkész darab is van. Mindenesetre ez a kis anyagcsoport feldolgozása és értékelése is bővítette a magyar reneszánsz provinciális msggyökeresedésével kapcsolatos ismereteinket. 74 Gazdagította ugyanakkor a Pécs-Márévár-i műhellyel kapcsolatos eddigi ismereteinket. 72 Hóman—Szekfü (IV. k.) 48, 56. Sinkovich (1962) 15—22. 73 Takács (1970) 36—37. Szamosközi (1977) 227—230. Sinkovich {1962) 227., 230. Szamosújvár várát Szapolyai János, majd György barát építteti. Megbízásából ito dolgozott Domenico da Bologna. 7Í G. Sándor (1979) A Pécsváradról származó összes töredéket a diszszertációban dolgoztam fel. Pécstől délre 24 kilométer távolságra van Siklós vára. Az udvari párthoz tartozó Perényi Imrét 1504ben az ország nádorává választják, s e tisztségét 1519-ben bekövetkezett haláláig viselte. Mint az ország legmagasabb tisztségviselőjének állandó kapcsolata volt úgy a királyi udvarral, mint az ország főnemeseivel és nemes 2ivel. 75 Perényi Imre a Jagelló-korban a reneszánsz művészet egyik kimagasló mecénása volt. Ónodon, Valpón, Debrőn csaknem egyidőben a siklósi vár építkezéseivel ugyancsak reneszánsz építkezéseket folytat. A nádori műhely jó néhány tagjának neve is ismert az okleveles adatokból. 76 A siklósi vár reneszánsz átalakításának a szempontjából azonban az ónodi építkezések számadásai sem érdektelenek. A számadások tanúságai szerint az ónodi vár kő ajtó- és ablakkereteinek egy részét Siklósi Pál kőfaragómester készítette 1517-ben. „ Magister Paulus" feltételezhetően olasz volt és segédeivel együtt Siklóson dolgozott. Az 1518. évi számadások olasz kőfaragókat sorolnak fel Siklósról, „lapicidae Italici de Soklios." 1516-1518 között azonban állandóan szerepel a számadásokban az „olasz" Péter kőfaragó. „Petrus Italicus lapicida" (1514-1518), aki ugyancsak a nádori műhely tagja volt. Déthsy Mihály legújabb kutatásainak eredménye alapján feltételezi, hogy az „olasz Péter" mester Perényi Imre ónodi, debrői és más építkezéseinek irányítója volt. A számadások tanúsága szerint több kőfaragó, asztalos és egyéb mesterek dolgoztak a nádor ónodi, valpói, siklósi, debrői és terebesi birtokain. Mint például magister de Dyosgyeur (1514), magister Franciscus lapicida de Buda (1517), Georgius lapicida de Miskolcz (1517). Mindenesetre az a tény, hogy a nádor Siklósról küld ónodra kőfaragókat, arra mutat, hogy ebben az időben Siklóson egy kisebb reneszánsz központ lehetett. 77 1520 után már nincsenek részletes számadatok, ami arra enged következtetni, hogy Perényi Imre halála után egy évvel befejeződtek birtokain a nagyobb arányú reneszánsz építkezések. E helyen kell még megemlí:enünk Fr. Vince kőfaragót, 78 aki a Siklós határában lévő bajcsi pálos kolostorban Kanizsay Dorottya megrendelésére „szép" oldalkápolnát épít. Siklóst kivéve a felsorolt ónodi, debrői, valpói Perényi-féle építkezések reneszánsz faragványai nem ismeretesek, részben azért, mert elpusztultak, részben pedig feltárásukra eddig még nem került 75 Bónis {1971) 439 97—404. 70 Balogh (1974) 50. 66. jegyzet. Détshy (1975) 193—206. 77 Entz (1979) 78 Documenta Artis Paulinorum. MTA. Művészettörténeti Kutatócsoport. Fr. X. Budapest, 1975. 1. (A—M) 3. 1526.
