Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Művészettörténet - Sarkadi Eszter: Gondolatok a „Nyolcak” művészcsoport tudománytörténeti értékeléséhez

338 SARKADI ESZTER Hehler Antal művei adósak maradtak e korszak tárgyalásával.

5 A Nyolcak - mint csoport - méltatásának hiánya a 20-as, 30-as évek szakirodalmában arra is enged következtetni, hogy a kortárs szakírók, szemtanúként átélve a Nyolcak rövid történetét és a művészek újainak különválását, 10-15 esztendő távlatából megítélve már nem tulajdonítottak jelentőséget a csoportfellépésnek. 1925-ben Kállai Ernő az Űj magyar piktúra с könyvében ezért írt róluk egyénenként, miközben néhány közös vonásukra is rámutatott. Pátzay Pál 1928-as Márffy monográfiájában egyetlen mondatban éppen csak megállapította, hogy Márffy a Nyolcak közé is tartozott. Körmendi András 1936-ban Kernstok Károlyról írva pedig meg sem említette őket. Genthon István Az új magyar festőművészet története című, 1935-ben kiadott munkájában olvashatunk először a kortársak bemutatásához képest ugyan csekély terjedelmű, de korszakváltó jelentőségüket felismerő értékelést: „A harc, amelyet a Nyolcak provokáltak megjelenésükkel, még ma is áll, csak változott eszközökkel vívják."

6 A II. világháború után az 1945 és 1948 közötti időszakban újra előtérbe kerültek a haladó avantgarde irányzatok, kiállításokat rendeztek a hazatérő művészek alkotásaiból, előadásokat, vitákat szerveztek az új törekvésekről. 1944-ben megrendezték Czigány Dezső hagyatéki kiállítását, a Művészek Házában, 1946-ban Márffy Ödön, a következő esztendőben Pór Bertalan mutatkozott be gyűjteményes kiállítással. 1947-ben megjelent Pogány Ödön Gábornak A magyar festészet forradalmárai című kötete, melyben Kernstokot és társait a progresszív művészek körébe sorolta. Kassák Lajos Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig címmel 1947-ben kiadott könyvében is olvashatunk a csoport tagjainak tevékenységéről. Az említett kiállítások katalógusai és Kassák írása azonban még mindig csak néhány mondatot szántak a Nyolcaknak. Ezek is inkább tényközlő vagy elismerő jellegűek voltak, a tartalmi elemzés hiányzott belőlük. A magyar avantgárdé újbóli fellendülésének a fordulat évéig tartó alig három esztendős időszakában művészek és műértők lelkes tenniakarása, egyéni és csoportos, stílusirányzatokat és életműveket összegző kiállítások egymásutánja nem volt elegendő az elmúlt évtizedek legjobb eredményeinek számbavételére, így arra sem, hogy jelentőségüknek megfelelő értékelés szülessen a Nyolcakról. Az ötvenes években a szocialista realizmus elfogult szemlélete ismét háttérbe szorította a modern művészeti irányzatok kutatását, illetve publikálását. 1953-ban, az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteLyka Károly: A képírás újabb irányzatai. — Bp. 1922. Divald Kornél: Magyar művészettörténet. — Bp. 1927. Hehler Antal: A magyar művészet története. — Bp. ü Genthon István-. Az új magyar festőművészet története. — Bp. 1935. 233. p. menyes Pór-kiállítás katalógusában Oelmacher Anna a művész életútjának felvázolása közben írt a Nyolcakról, de a korszak művészetpolitikájának megfelelően kissé elmarasztalóan, vitatva azok forradalmiságát: „.. . a nyolc művész fellépése ... forradalmisága nem volt termékeny, nem volt előremutató." (8. p.) 1955-ben, Pór Bertalanról megjelentetett könyvében már nem tért ki Pór és a Nyolcak kapcsolatára. 1957-ben a Forradalmi művészet című kiállításon Uitz, az aktivisták és mások mellett ott találjuk Kernstok, Pór, Berény, Márffy és társaik műveit is. Jóllehet itt még nem volt nyilvánvaló szándék a Nyolcak külön csoportként való bemutatása, mégis Pogány Ödön Gábor a katalógus bevezetőjében megkülönböztető figyelmet fordított a Nyolcak művészetének leírására, ismertetésére. 1958-ban Márffy Ernst Múzeum-beli gyűjteményes kiállításának katalógusában pedig beismerően mutatott rá: „nyomasztó mulasztás terheli kulturális közvéleményünket a Nyolcak miatt is." Ugyanebben az évben Genthon István A magyarországi művészet történeté-ben külön cím alatt tárgyalta a Nyolcakat, óvatos, festői szempontú értékelés mellett ideológiai, politikai, társadalmi jelentőségüket is hangsúlyozta. 1961-ben a Magyar Nemzeti Galéria-beli grafikai kiállítás katalógusában Pataky Dénes méltatta a csoport fellépésének jelentőségét. 1964-ben látott napvilágot Passuth Krisztina első tudományos igényű, átfogó tanulmánya a Nyolcakról, melyben műfaji problémák felől közelítette meg festészetüket.

7 Ekkorra tehető a Nyolcak, mint csoport, és tagjai egyéni oeuvrekutatásának fellendülése. Gyűjteményes kiállítások és monográfiák megjelenése követte egymást. Előző évben, 1963-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában Berény Róbert gyűjteményes kiállítását, 1964-ben Szij Béla a Nyolcakat is hosszasan elemző monográfiáját adták ki Berényről. 1965 döntő dátum: a székesfehérvári Nyolcak és Aktivisták kiállítás éve. A katalógus bevezető tanulmányában Passuth az Aktivistákkal kötötte össze a Nyolcak tevékenységét. 1967-ben ugyancsak az ő tollából elkészült a Nyolcak festészete című önálló kötet. Ezután már gyakrabban bukkant föl a Nyolcak neve egyéni kiállítások katalógusában, a korszakkal foglalkozó történeti és művészettörténeti könyvek, tanulmányok és cikkek sorai között. Érdemben azonban csak két könyv tudott a Nyolcak értékeléséhez hozzátenni. Ezek: Németh Lajos Modern magyar művészet (Bp., 1968) és Aradi Nóra A szocialista képzőművészet története (Bp., 1970.) című művei. 7 Passuth Krisztina: A Nyolcak, az első magyar konstruktív törekvésű csoport. — Művészettörténeti Értesítő. 1964. 2. 110—124. p.