Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Mándoki László: A találós kérdések Vikár Béla és Berze Nagy János munkásságában

A TALÁLÓS KÉRDÉSEK VIKÁR ÉS BERZE NAGY GYŰJTŐMUNKÁJÁBAN 283 Berze Nagy János életművében először bölcsészdoktori értekezésének (A hevesmegyei nyelvjárás) utolsó lapján találkozunk a találós kérdésekkel kilenc szöveget közölt (feltehetőleg szülőfalujából, Besenyőtelekről) .

12 Ezen - témánk tekintetében szerény - kezdet után 1917-ben érintette Berze Nagy János e műfaj kérdéseit Arany László Eredeti népmesék című munkájának tervezett új kiadásához írott, de akkor meg nem jelent kommentárjaiban. Érdemes betűhíven idézni a vonatkozó passzust: 32. Találós mesék. 313-325. 11. Az első kiadásban 54, a többiben már csak 51 darab. Az utóbbiak közül ki van hagyva az első kiadás XIV., L. és LIV. sz. darabja. A VIII. számú is bizonyos változtatással van újra közölve; ugyanis az első kiadásban az első sor így szól: Két garajcár ára .. ., a többiben pedig Két krajcár ára .. . Az önkényes változtatás a ritmus rovására történt. E találós mesék közt szellemessége és a nemzetközi hagyomány-forgalomban való elterjedettsége miatt ügyeimet érdemel a IV. számú: Szegény paraszt ember minden nap lát olyat. .. Ennek idegen párhuzamait {elsorolja Köhler: Kl. Sehr. I. k. 267-268. és III. k. 502-504. 11. A XIV. számú rejtvényhez (ettem sültet-tőttet.. .) 1. Kálmány: Hagy. II. 51. sz. 156. 1. s ennek jegyzetében említett változatokat.^ Láthatjuk e sorokból, hogy a széles kitekintésű tudós figyelemmel kísérte az őt közvetlenül nem foglalkoztató rejtvények irodalmát is, aminek később, a Baranyai magyar néphagyományok jegyzetelésénél nagy hasznát vette . .. 1933-ban a Tájékoztató... kiadásával indult a nagy vállalkozás, a Baranyai magyar néphagyományok gyűjtésének előkészítése. A jelen ülésszakon is sokat méltatott mű,

14 melynek három kötete 1940-ben látott napvilágot, 342 találós kérdést és találós mesét tartalmaz

15 nagyvonalú jegyzetanyag

16 kíséretében Baranya megye 23 helységéből, zömmel Berze Nagy János gyűjtésében. Ennek az anyagnak összeállítása közben fordult Berze Nagy figyelme a találós kérdésként is szereplő

17 katekizmusi ének felé, melyet két énekelt 12 Berze Nagy 1905: 58. 13 A kéziratot a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi (EA 6440), megjelent a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1965 (Pécs, 1966) 133—149. lapjain. — Az idézett passzus = Berze Nagy 1965: 147. 14 Legrészletesebb, elemző ismertetését Dömötör Sándor adta 1965-ben. 15 Berze Nagy 1940: II/5—32. 16 Berze Nagy 1940: 11/32—34. 17 Berze Nagy 1940: 11/17 — a 201. sorszámú, prózában előadott szöveg, Hosszúhetény falujából. változatban is közölt ugyanebben a gyűjteményben,

18 korábban azonban önálló tanulmányban is foglalkozott vélük A „katekizmusi ének" és a néphagyomány számszimbolikája cím alatt.

19 Szerzőnk figyelmét valószínűleg Volly István cikke

20 irányította a témára. Heller Bernát tanulmányából

21 is sokat meríthetett volna, mint erre maga Heller is felhívta figyelmét.

22 Berze Nagy azonnal válaszolt Hellernék (szintén az Ethnographiában

23

). Kissé később e témához újabb kiegészítést közölt e szaklap.

24 * * * A „katekizmusi ének" kérdésköre több tudományt érint. A legegyszerűbb megoldással az irodalomtörténet érte be: reprezentatív bibliográfiája

25 egyszerűen felsorolta az Ethnographiában megjelent öt tanulmányt.

26 A magyar népzenekutatás 28 kottás közlését vonultatta fel ezen dallamnak,

27 majd részletesen foglalkozott mind a szöveg, mind a dallam kapcsolatainak kérdéseivel.

28 Meglepő, hogy e kötet is mindössze egy zsidó dallamot tud idézni (olasz nyelvű szöveggel lásd A. V. Marpurgo: L'Hagada illustrata. Trieste, 1864.), amikor pedig hazai izraelita kiadványban is jelent meg kottás közlés: 18 Berze Nagy 1940: 1/576—577 — Püspökszenterzsébet; és 1/578—579 — Gilvánfa. 19 Berze Nagy 1939: 111—135. 20 Volly 1937: 465—468. 21 Heller 193S: 29—45. 22 Heller 1940: 250—252. 23 Berze Nagy 1940a: 482—484. 2i Juhász 1943: 252—253. 25 A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. (Vargha Kálmán és V. Windisch Éva szerkesztésében.) 20 Az I. kötet (Stoll Béla—Varga Imre—

V. Kovács Sándor munkája; Bp. 1972.) 362. lapján. 27 A magyar népzene tára III/A — Lakodalom. Bp. 1955: 561—587. 28 Uott. 975—980. lapok. — E kötet sem hivatkozik azonban arra a szerzőre, aki elsőként ismerte fel hazánkban a Bartók gyűjtötte szöveg és dallam kapcsolatát a zsidó énekkel. Érdemes szó szerint idézni sorait: 309. sz. (Mestereknek mestere.) Számok növekvő sorozatához fűzött, párbeszédes formájú »thesis-dal«, melyhez hasonlók a népénekben Európa-szerte s a keleten is ismeretesek. Egyik variánsa Cantio pro pueris, quondam quasi Cathechesim in se complectens címmel fordul elő Náray Lyra Coelestisénék (1695) 6—7. lapján: О gyermek, gyermek, mond meg mi légyen az egy? stb. (Vö. Simrock: Die deutschen Volkslieder 1851. 520. 1. Zsidó és szerzetesi formájáról, valamint az angol, skót, német és görög variánsairól 1. K. Kohler: Sage und Sang im Spiegel jüdischen Lebens [Geiger, Zeitschr. f. d. Geschichte der Juden in Deutschland. 1889. III. 230— 40.] és ugyanannak cikkét Jewish Encyklopedia V. 1903. 73. 1. [Ehad mi yodea]. Szabolcsi 1925: 319.