Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Művészettörténet - Sarkadi Eszter: Gondolatok a „Nyolcak” művészcsoport tudománytörténeti értékeléséhez

A „NYOLCAK" MŰVÉSZCSOPORT 341 mondható. E kompozíciók ugyanis csak megoldásukban, festésmódjukban, szemléletükben újak, maga az akt, a csendélet, a portré, a táj mint téma már több évszázados múltra tekinthet vissza. A dekorativitás, a vonalkultusz, a kontúr alkalmazása, a konstruktív szerkesztés, a zárt, plasztikus, vaskos és erőteljes formák, a monumentalitásra törekvés kiemelt szerepet játszik a Nyolcak festészetében. Ezt már a korabeli művészetkritika is felismerte. Akadtak azonban olyanok is, akik öncélúan eltúlzottnak ítélték meg a forma kihangsúlyozását. Centhon István 1958-as tanulmányában a formalizmus gyökereit vélte felfedezni a festményeken.

25 Pataky Dénes 1961-es írása szerint „a szerkezetet többnyire csak külsőségekkel érzékeltették s gyakran üres formalizmusba tévedtek."

26 A monumentalitásra való törekvést Passuth Krisztina és Németh Lajos is pozitívan értékelte, de a Nyolcak konkrét alkotásait elemezve megállapították, hogy a monumentális csoportképek erejüket meghaladó próbálkozások voltak. A kortárs Kállai Ernő sem hagyta megjegyzés nélkül Pór Bertalan falkép terveit: „A szűkös lokáltónusoknak és könyörtelenül végigrajzolt vonalas kontúroknak ezek az óriásméretű kombinációi azonban nem monumentalitások, hanem monstruozitások voltak."

27 Valóban, e képek túlságosan is mesterkéltek, erősen stilizáltak, részleteikre esnek szét. A csoport felbomlásának okai Kevesen kísérelték meg feltárni a Nyolcak szétválásának indítékait. Passuth Krisztina három olyan tényezőt is feltételezett, melyek közrejátszottak a fölbomlásban. Egyrészt a két esztendős közös küzdelem után a befutottság érzésének következtében megszűnt az a kohéziós erő, amely eddig az elismertetés érdekében összetartotta őket. Másrészt stílusbeli kimerülés is oka lehetett a kapcsolatok meglazulásának. Harmadrészt pedig a korabeli politikai helyzet minden haladást megbénító hatására mutatott rá.

28 A kortárs Hevesy Iván, majd Németh Lajos és Horváth Zoltán történész a reakciós erők nyomása mellett a Nyolcak gondolkodásmódjának és ideológiájának ellentmondásaiban látták a hanyatlás okait. Művészetük és annak elméleti háttere általában volt haladó, de tudatos törekvéseik ellenére sem jutottak el - éppen, mert túlságosan is elvi alapokon, elméleti meggondolások útján, nem pedig „művészi fejlődésük belső logikáját" követve alakították ki ideológiájukat - egy minden téren forradalmi 25 A magyarországi művészet története II. .— Bp. 1964. 250. p. 26 Pataky Dénes: A Nyolcak és aktivisták grafikai kiállításának katalógusa. — Bp.1961. MNG. 27 Kállai Ernő: Új magyar piktúra. — Bp. 1925. 69. p. 2S Piisuth Krisztina: A Nyolcak festészete. — Bp. 1967. 95. p. szemlélethez. „Monumentális, közösségi művészetet akartak csinálni, ugyanakkor... a végletes szubjektivitás is jellemzőjük volt."

29 Művészetük, elveik kiforratlanságát, gyenge megalapozottságát bizonyítja az a gyors és egy-két esetben ellentétes, visszalépő útváltás, amely a Nyolcak tagjainak fejlődésében végbement. (Berény, Pór, Tihanyi tanácsköztársasági fellángolása, majd Berény befelé fordulása. Tihanyi elszakadása környezetétől és magára maradása, Pór Bertalan többirányú próbálkozásai, Kernstok elvonulása, Márffy felületi fény- és színjátékai.) ... „A Nyolcak elszéledtek és vagy elszigetelten kísérleteztek, vagy visszabicsaklottak a naturalizmusba vagy éppen a klasszikusokig." - vélekedett lemondóan Hevesy róluk.

30 Kernstok Károlynak egy 1914-es írására támaszkodva feltételezhetjük, hogy a szétválásban közrejátszhattak a szubjektivitásból, a művészek közismert érzékenységéből fakadó okok is : „Hol van ma az a lelkesedés, művészi hitvallásért való gyönyörű küzdelem... A MIÉNK indulása, sikere, vége, a Nyolcak robbanó esztétikai átértékelő hatása. Kemény polémiák. Gyűlölködők. Barátok. A művészetért mindig aszerint társultak, szerették, gyűlölték egymást. . . Ma kis érdekcsoportok, nem tudni miért élükre került emberekkel. Tele panaszszal és panama szájízzel."

31 A csoport jelentősége, helye a magyar művészetben A Nyolcak mozgalmának szerepére a magyar művészetben, festészetük hatásának, továbbélésének meghatározására kivétel nélkül kísérletet tesz minden méltatójuk. Pogány ö. Gábor 1958-ban a hazai képzőművészetnek az utolsó néhány évtizedben addig elért eredményei általában a Nyolcak érdemének tulajdonította.

32 Dévényi Iván 1968-ban már konkrétan megnevezett néhány, a Nyolcak festészetéből táplálkozó törekvést és társulást. (Aktivisták, Szentendreiek, Munka-kör, Európai Iskola).

33 E felsorolás azonban vitatható, bővebb magyarázatot igényelt volna. Legtisztábban Németh Lajos határozta meg azokat az utakat, amelyeknek végigjárásához a Nyolcaktól indultak el a művészek. Egyik ilyen „ösvény" Czóbel és Márffy képviseletében az École de Paris magyar változata volt, míg a másik Kernstokon át Derkovits Gyulához vezetett. A magyar aktivizmus, Kmetty és Barcsay művészete pedig a Nyolcak kubisztikus, konstruktív törekvéseiben gyökerezett.

34 29 Németh Lajos: id. mû 49. p. 30 Hevesy Iván: id. mű. 31 Kernstok Károly: Képzőművészeti Szemle. Huszadik Század. — 1914. 1. 223. p. 32 Pogány Ö. Gábor: Márffy Ödön gyűjteményes kiállításának katalógusa. — Bp. 1958. Ernst Múzeum. 33 Dévényi Iván: Tihanyi. — Bp. 1968. 6. p. 34 Németh Lajos : id. mű 54. p.