Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Művészettörténet - Sarkadi Eszter: Gondolatok a „Nyolcak” művészcsoport tudománytörténeti értékeléséhez
340 SARKADI szét most a Nyolcak műveinek tanúskodása szerint a maga egészében, közös törekvéseiben lett aktív." Kampis Antal az egész XX. századi magyar művészet képzőművészeti csoportosulásaival egybevetve állapította meg a következőt : „A Nyolcak fellépése után, ha keletkeztek is művészi társulások, tömörülések (KÉVE, KUT, UME), esetleg művésztelepek (Szentendre), nem volt többé közös szellemi alapjuk." 13 A Nyolcak csoportos fellépése mint magatartásforma a XX. századi modern magyar művészetben úttörő jelentőségű. Ez volt a korszak első olyan képzőművészeti csoportosulása, amely nemcsak alkotásaival kapcsolódott a korabeli haladó irányzatokhoz, hanem ideológiájával is. A stílusegység kérdése Passuth Krisztina stiláris alapon is megpróbálta a Nyolcak egységének kérdését megközelíteni. Véleménye szerint kimutatható egy egységes „Nyolcakstílus". Németh Lajos a Nyolcak festészetének sajátosságait részletezve a stílusegység szerinti értékelést nem tartotta mércének: „Művészi stílusuk nem is oly egységes, mint volt a sokkal szervesebben kibontakozó nagybányaiaké. Szellemi rokonságon túl sajátossá vált 'Nyolcak-stílusról' nem beszélhetünk." 14 Aradi Nóra is - a nyugat-európai avantgarde irányzatokkal egybevetve - a Nyolcak szemléletének, festésmódjának inkább különbözőségeire, mint hasonlóságaira vagy egységére mutatott rá. 15 Szabó Júlia is azt vallja az Aktivistákról szóló tanulmányában, hogy Kernstok és társainak programja új stílusformáló lehetőséget nem nyújtott. 16 Sokféle hatás tükröződik a Nyolcak művészetében. Egyaránt kapcsolódtak a hagyományokhoz és a gyökeresen újat akaró nyugat-európai avantgárdé tendenciákhoz. Lukács a régi korok, a rend és a harmónia művészetének megújulását üdvözölte a Nyolcak festészetében. 17 Hevesy Iván a csoport széthullásának egyik okát látta abban, hogy a hagyományokból kiindulva akartak új művészetet teremteni. 18 Zolnay László az impresszionistákkal hozta öszszefüggésbe őket. 19 Néhányan a szecesszióhoz is kapcsolták művészetüket. Rabinovssky Máriusz „magyar fauves"-oknak nevezte a Nyolcakat. Pogány Ö. Gábor úgyszintén 1947-ben, 1958-ban pe13 Kampis Antal: A magyar művészet a XIX. és a XX. században. — Minerva, 1968. 110. p. 14 Németh Lajos: Modern magyar művészet. — Bp. 1972. 47. p. 15 Aradi Nóra: A szocialista képzőművészet története. — Bp. 1970. 75—81. p. 16 Szabó Júlia: A magyar aktivizmus története. — Bp. 1971. 24. p. 17 Lukács György: Az utak elváltak. — Nyugat, 1910. 1. 190—193. p. 18 Hevesy Iván: id. mű 62. p. 19 Zolnay László: Márffy. — Bp. 1968. ESZTER dig „magyar cézanne-isták''-пак. 20 Horváth Zoltán szerint: „. . . a Nyolcak kiválása bizonyos értelemben előfutára az expresszionista irányok jelentkezésének, járulékos tünete a futurizmusnak." 21 Zolnay konstruktív, kubista és expresszionista stíluselemekre mutatott rá. A Nyolcak festészetét és egyéni stílusát ért sokrétű hatások magyarázataként Németh Lajos mondatait idézhetjük: „Az új művészi stílust . .. nem is művészi fejlődésük belső logikája írta elő, hanem a rövid párizsi tanulmányutak felkavaró hatása és elméleti meggondolások... A Nyolcak művészei a nagy s A ílusváltozásukkor szükségképpen onnan vettek példát, segítséget, ahonnan éppen tudtak és néha esztétikailag ellentétes tendenciákat markoltak együvé türelmetlen újat akarásukban." 22 Ha a stílus kérdésében ellentétesek is a nézetek, ha tagadjuk is az egységes „Nyolcak-stílus" létezését, abban szinte valamennyi szakíró véleménye megegyezik, hogy — csoportmozgalomról lévén szó - több hasonló festői vonás is kimutatható a Nyolcak művészetében. Közös a klasszikus (reneszánsz, naturalista) hagyományokból való kiindulás. Igen találó Feleky Géza egy ide vonatkozó gondolata az 191 l-es kiállítás katalógusának tanulmányából: „.. . Berény képe előtt egyszerűen Cézannet említeném. Pórnál a firenzei quattrocento utolsó éveinek valamelyik mesterére, Márffynál egy velencei Concerto képre hivatkoznék, Kernstok nagy lóúsztatásához érve pedig Rubens egyik oroszlán vadásza tát hoznám fel, vagy Rubenset általában, egy megszögletesedett, lehiggadt Rubenset." 23 Közös az is, hogy a régebbi korok festészetének hagyományait az európai avantgarde-ból leszűrt tanulságokkal egybeötvözve alkalmazták. Jellemző alkotásaikra a gondolati, esetenként a szimbolikus tartalom, a harmóniára törekvő, emberi léptékű, humánus érzelmeket sugárzó festészet, ennek alakos tájképekben, portrékban, aktokban és csendéletekben való kifejeződése. Passuth Krisztina megállapításával („... az új társadalomba vetett hit leginkább az aktos kompozíciókban tűnik fel" 24 ) vitatkozva véleményünk az, hogy e tartalom éppúgy sajátja a csendéleteknek, tájképeknek és portréknak, mint az aktos kompozícióknak. (Amennyiben egyáltalán beszélhetünk e hitről s ennek konkrét megnyilvánulásáról.) Vitatható Passuthnak az a kijelentése is, miszerint e tematika magyarországi viszonylatban forradalminak 20 Pogány Ö. Gábor: A magyar festészet forradalmárai. — Bp. 1947. 12. p. Pogány Ö. Gábor: Márffy Ödön gyűjteményes kiállításának katalógusa. — Bp. 1958. Ernst Múzeum. Rabinovszky Máriusz,- Két korszak határán. — Bp. 1965. 21—24. p. 21 Horváth Zoltán: Magyar századforduló. — Bp. 1974. 475. p. 22 Németh Lajos: id. mű 47. p. 23 Katalógus. Nemzeti Szalon. 1911. 6. p. 24 Passuth Krisztina: id. mű 111. p.
