Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Néprajztudomány - Kovács Ágnes: Berze Nagy János Magyar Népmesetípusok c. munkája és a készülő magyar népmesekatalógus
„NÉPMESETlPUSOK" ÉS A KÉSZÜLŐ NÉPMESEKATALÔGUS 263 5. Bácskai-BOSNYÁK Sándor Ms x (EA P 72/1963.) 8. 3. „A halászó farkas" (Istensegíts, Bukovina — Nagyvejke, Tolna m.; 1961.) AaTh 1. I—AaTh 2. 6. BOSNYÁK Sándor Ms x (EA P 179/1960.) 48—49. 11. „A róka és a farkas" (Siklósnagyfalu, Baranya m.; 1960.) AaTh 1. I—AaTh 2—AaTh 34—AaTh 32. 7. VIRÁNY Judit Ms 1. (EA 4060.) 67—68. 11. Cn. (Láca, Zemplén m.; 1942.) AaTh 1. I — AaTh 2 + AaTh 41 4- AaTh 3 + AaTh 4 4- AaTh 5. (MÁT 6.) 1. ORTUTAY—DÉGH—KOVÁCS 1960. III. 909—912. 350. „Róka koma" (A) 8. MERÉNYI László 1861. I. 159—172. „A farkas és a róka komasága" (Gyh, gyi: —) AaTh 20A -fAaTh 21 + AaTh 31 + AaTh 41 + AaTh 1. I. — AaTh 2 + AaTh 3 + AaTh 4. (BN 1.; MÁT 10.) 2. BENEDEK Elek 1914—1927. (1894—96 4 .) II/2. 166—173. 26. „A farkas és a róka". AaTh 31 4—) AaTh 15 + AaTh I,II,III 4- AaTh 4 — AaTh 1 I. — AaTh 2. (MÁT 4.) 9. KÁLMÁNY Lajos Ms 2. (EA 2771.) 292—293. 18. „A róka és a farkas" (Törökbecse, Torontál m.; Gyi: —) AaTh 1Д1ДИ 4- AaTh 4 — AaTh 1 I. — AaTh 2. (MÁT 4.) 1. ORTUTAY—DÉGH—KOVÁCS 1960. III. 915—918. 352. = (A) 10. HEGEDŰS Lajos 1952. 71—72. „A róka és a medve" (Pusztina, Moldva — Szárász, Baranya m.; 1947. VII. 12.) AaTh 1 I. — AaTh 2 + AaTh 5. (MÁT 5.) A típusfeldolgozások az Aarne-Thompson-íéle katalógus 2. kiadásának számrendjét követik, csak indokolt esetekben készítünk kiegészítő típusokat vagy teszünk módosításokat elsősorban Honti és Berze Nagy ilyen természetű javaslatai alapján. A változatlanul hagyott típusszámokat AaTh-val, az új javaslatokat MNKval jelöljük, a cím után írt második sorban, ahol a magyar előzményekre utalunk, könnyűszerrel megállapíthatja az olvasó, hogy Honti vagy Berze Nagy javaslatának átvételéről van-e szó, vagy pedig új javaslatról. Bár igyekszünk a módosítások számát a minimumra csökkenteni s új javaslatainkat lehetőleg alszámokon elhelyezni s csak a legritkább esetben új számokat igénybevenni, módosítási javaslataink száma még így is meglehetősen magas. A katalógusmunka során felmerült a változatanyagnak az Aarne -Thompson-íéle katalógusénál jobban megfelelő, speciálisan magyar csoportosítása, ezt azonban a hasonló jellegű katalógusok kapcsán szerzett tapasztalataink alapján elvetettük. A nemzetközi katalógus rendszere nagy elterjedtsége és nemzetközi beidegzettsége folytán hiányai és hibái ellenére is még mindig a legjobban megkönnyíti valamely nemzeti meseanyag nemzetközi hozzáférhetővé tételét. Elhangzott olyan javaslat is, hogy nem volna-e helyesebb meséinket a Thompson-íéle motívumkatalógus 25 alapján elemezni és típusképpé összegezni. Makra Sándor munkatársunk kísérletet is tett Rózsa és Ibolya meséjének (AaTh 313A,C) ilyen módon való feldolgozására. 26 Mintegy félév munkájába került 13 meseszöveg elemzése és besorolása. 25 Thompson, St., 1955—58. 26 Makra Sándor, 1967. Nem a hozzáértésben vagy a szorgalomban volt a hiány, hanem a kutatónak egész sor motívumjavaslattal ki kellett egészíteni a motívummutatót. Thompson ugyanis csupán a típuskatalógus 2. kiadásába dolgozta bele a kelet-európai meseanyagot, motívumkatalógusába azonban nem. A magyar népmesék motívumokra való bontását és motívumszámokkal való ellátását tehát nagyszabású kiegészítő munkának kell megelőznie és kísérnie, ami újabb hosszú évekre kitolná munkánk befejezését. Lemondtunk hát egyelőre erről a kétségtelenül hasznos, nagyszabású munkáról abban a reményben, hogy egy munkakollektíva számítógép segítségével majd előbb-utóbb sort kerít ennek a feladatnak a megoldására is. A Magyar Népmesekatalógust a bibliográfiai kötettel együtt 10 kötetre tervezzük. Ezek egynémelyike: az állatmesék, ostoba-ördög-mesék, vagy hazugságmesék katalógusa inkább füzet lesz mint kötet, a tündérmesékét valószínűleg két kötetre kell majd tagolnunk. A szerencsés anyagi körülmények lehetővé teszik, hogy egy évben 3 kötetet is nyomdába adjunk. Rajtunk és munkatársainkon múlik, hogy milyen ütemben készülnek el a kötetek. Űgy véljük, a több évtizedes eltolódás ellenére sincs okunk bánkódni azon, hogy a Magyar Népmesekatalógus nem a Magyar népmesetípusok kiegészítéseként készült el. Berze Nagy János főműve befejezett teljes egész. Bánó István hathatós szerkesztő támogatásával megérdemelten vált a magyar és a nemzetközi folklórkutatás egyik legfontosabb kézikönyvévé. A Magyar Népmesekatalógus könyvtárnyi kéziratanyagával ebből nőtt ki, ha végleges formáján ez kevéssé is fog meglátszani. Azok a magyar és külföldi folklórkutatók azonban, akik az archívummá váló kéziratanyagot gyűjteményeik jegyzeteihez vagy típusmonográfiáikhoz felhasználták, világosan látták és látják, mit köszönhet ez a sok ezernyi szüzsélapot tartalmazó, az idők végezetéig folytatható archívum Berze Nagy Jánosnak. Úgy véljük, születése századik évfordulóján illő, hogy ez a forró köszönet nyilvánosan is elhangozzék. A Magyar népmesetípusok nem hibátlan mű, de csupán annak van joga az esetleges hibákat hosszan sorolni, aki valaha tökéleteset alkotott. Azok közé a művek közé tartozik azonban, melyeket csak részleteiben kezdhet ki mindnyájunk legkönyörtelenebb bírája, a kérlelhetetlen Idő. A Magyar Népmesekatalógus, sőt már ezt megelőzően a Magyar Néprajzi Lexikon a maga 10 000-es nagyságrendű bázisanyagával talán teljesebb képet ad majd a magyar népmese műfajairól és főbb típusairól, aki azonban a magyar népmesekutatás első 150 évének meseanyagáról tipológiai rendben áttekintést akar nyerni, az újra meg újra kézbe fogja venni a Magyar népmesetípusokat. Halála után több mint tíz évvel halhatatlan művel ajándékozott meg Berze Nagy János s ezért megilleti őt nemcsak a Magyar Népmesekatalógus szerkesztőjének és a folklórkutatóknak a kö-