Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Történettudomány - Rövid közlemények

236 RÖVID KÖZLEMÉNYEK volt, hiszen állandóan körülötte zajlott a piaci tömeg. Átírt a város a társtulajdonos vármegyének és javasolta a pellengér áthelyezését. Megérkezett 1822. III. 21-én a válasz: „ .. azon Javallatot. .. elfogadjuk .. . hogy a' kérdéses, a' Pécsi Fő Piarczon helyheztetett Pellengér mostani helyéből el mozdétattván, a' sertvéleseknek vásárlására rendelt köz A pécsi jogakadémia múltja és jelene című, 1897-ben megjelent munkájában dr. Kopcsányi Károly a következőket írja: „A lyceumi épületnek külön vízvezetéke volt, a vizet a Lyceum- és Perczel-utcza sarkán épült medenczébe vezették és oda sz. Ignácz kőszobrát állították. Mindezeket Pécs szab. kir. városa részint e czélra gyűjtött pénzen, részint saját költségén készítette (62). A pécsi általános vízvezeték behozatalával, illetve az 1892. évi általános forrás vízvezetéki szabályrendelet életbeléptetésével e kút és szobor eltávolíttatott." A megfelelő időszakban készült közigazgatási ügyiratok tüzetes átnézésekor talált vonatkozó adatok fentieket nem mindenben támasztják alá. A (62) számmal' jelölt forrás csak a költségekkel kapcsolatos. A kút és a szobor létesítéséről nem szól. Bizonyos, hogy a szerző saját szemével látta ezeket, tehát létük nem vitatható. A medence léte számos más forrásból is ismert, de a szoborra vonatkozóan semmiféle adatot sem sikerült felkutatni. Pedig csak annak léte indokolhatja, hogy későbben Ignác-kút néven szerepelt. Hogy pedig éppen sz. Ignác szobrát tették oda, az a városnak Szepesy Ignác püspök iránt, sokszor is megnyilvánult, szokatlanul nagyfokú tiszteletéből fakadt. E kútra vonatkozóan az alábbi ügyiratok kerültek elő: 1832. januárjában á Választott Község értesítette a belső tanácsot „Szükséges, hogy az eltörölt Pálos Rend Klastromának déli részén egy Csatornya építtessen . . ." (KÜ. 39. sz.) Mint ebből látható, a kút iránti igény előbb jelentkezett, mint a líceum odakerülése, ugyanis Szepesy püspököt — miután az épületet a vármegyétől 30 000 pengő forintért megvásárolta - későbben, 1832. április 24-én vezették be birtokába. 1834. október 28-án mutatták be a tanácsnak a kút költségvetését (KÜ. 2696. sz.). 1835. szeptember 25-én kap jelentést a tanács, hogy a Lyceum alsó sarkán elkészült a víztartó, de már két hét múlva nem kapott vizet. Ugyanis Ripperger György ács, kútmester a kis Flóriántól jövő vezetéket rosszul építette meg (KÜ. 2263. sz.). 1836. április 8-án jelentik, hogy a télen a kis Flóriántól az Ignátz Csatornyáig terjedő szakaszon a tél folyamán a kövezet felfagyott. (KÜ. 926. sz.). Itt piarczon ismét feli állíttasson... Baranya Vármegyének Rendéi." Az áthelyezés meg is történt és az ezzel kapcsolatos építési munkákat Piatsek József kőműves mester végezte. (KÜ. 1012 sz.) Az akkori sertéspiac a mai Kórház tér, a Petőfi tér volt. Madas Józseí jelentkezik első alkalommal az Ignác-kút elnevezés. De nyilvánvaló ,hogy mielőtt a negyedmester ezt be~ írta jelentésébe, az élő beszédben már használták. 1839. január 5-én a jelentés arról szól: „ . .. hogy az Ignátz kutyához szolgáló vízi csatornyát ki jobbították." (KÜ. 6. sz.) Majd 1839. december 28-án ismét hasonló jelentés, mely szerint „ ... az Ignátz Csatornyája hasznavehetővé lett" (KÜ. 3596.) Ezután folyamatos e név használata, és akik ilyen kérdésekkel foglalkoztak, az Ignác név hallatán azonnal tudták, hogy melyik közkú'TÓl van szó. Annál meglepőbb volt, amikor egy telek adásvételi magánszerződésben az állt 1845. május 30-án, hogy a telek a „Josefát utzában, az Ignátz Csatornya felett" fekszik. A telekkönyvi átírás hivatalosan is lerögzítette, hogy budai külvárosi telekről van szó (KÜ. 1926. sz.). A Josefát utza, pontosabban Jozafát völgye pedig a mai Vak Bottyán utcával azonos. Az utca azonban hosszú és a fenti közlés legfeljebb a kortársaknak lehetett elegendő a pontosabb helymeghatározáshoz. Egy tényt azonban meg lehetett állapítani, azt, hogy Pécsett egyidőben két kút viseli az Ignác nevet, melyek közül csak az egyiknek tudjuk a helyét. Hamarosan tisztázódott azonban a helyzet. Előkerült egy 1845. november 17-vel datált, 4006/1845. sz. ügyiratcsomó. Ezen a felzet a következő volt: ,,A' Tekintetes Nemes Tanács eleibe nyújtandó alázatos jelentése Lukrits Ignátz hites mérnöknek az volt Jeszenszky, most pedig Taeilsbauer Antal molnár ház, szöllő, és szilvás fundussa végett, ahol is a' városba folyó víz kürtök találtatnak, annak meg vizsgálása. Bemut. Mar. 14. 1844. A' Választott Község a' víztartalékhoz szükséges költség eránt adandó nyilatkozásra felszóllíttatik, Pétse 1844 észt. Martius 16án tartott Tanátsülésből. Jegy. Jellasits János Aljegyző." A Választott Község hamarosan válaszolt is a következőkben. „Tekéntetes Tanáts ! Lukrits Ignátz hites Mérnök Úrnak f. e. 1075 szám alatt közöltetett jelentésére azt nyilatkoztatja a' Választott Község, hogy jelentésében említett víztartaléknak áttételét a' Tettes Válaszmány az elő adott AZ IGNÁC KUTAKRÓL