Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Történettudomány - Rövid közlemények

232 RÖVID KÖZLEMÉNYEK vitatensis manibus armatis resistendo) és nem csak a kivégzést akadályozták meg, hanem az elítéltek elől a város kapuját lezárták és így a végrehajtókat is kizárták. De azok, miután megkapták az alispán újabb utasítását, az említett gonosztevőket egy másik, ugyancsak lezárt. Szigetinek nevezett kapu előtt, az út mellett lefejezték június 23-án. Ezt már nem tűrhette a vármegye, és utasítást adott bécsi ágensének, hogy orvoslást kérjen. Ennek eredményét az október 8-i vármegyei jegyzőkönyv ismerteti, amikor is felolvasták a királyi határozatot, mely biztosítja a vármegye számára a Pécs város területén lévő vesztőhelyen a kivégzések szabad végrehajtását (in Loco Suplicii in territorio hujus Civitatis Q. Eccl. liberae exercendae.). Ezt követően a vesztőhelyre csak egy utalást találtunk a 18-ik században. Egy 1747-ben megejtett vizsgálatkor elhangzott egy tanúvallomás, mely szerint 1730 körül a vesztőhelyet felújították és akkor a püspök a várostól azt saját hatáskörébe vonta. A vármegye ezután is hozott halálos ítéleteket bár meg kell hagyni, hogy ítélkezéseiben általában igen méltányos volt - de kivégzésekről, a vesztőhely használatáról, ez idő szerint, további ismereteink nincsenek. Amikor 1780-ban a város elnyerte a szabad királyi város nemes jogállását, egy királyi bizottság közben jötté vei sok eljárási és jogi kérdésben megállapodtak a vármegyével. így a pallosjog' gyakorlásában is alábbiak szerint: „Intuitu quoque, qualiter exercendi Juris Gladii factam coram Commissione Regia inter Comitatum, et Civitatem hanc coalescentiam clementer ratihabere dignata est. Altefata sua Maj

estas Sacratissima restât proinde non aliud, quam ut praeattacta coalescentia ab utrinque observetur, et tarn Comitatus, quam et Civitas Protocollis per expressum inseratur, Comitatu Baranyiensi eatenus ab hinc sub hodierno instructo existente." mondja az 1781. június 23-i jegyzőkönyv 9-ik pontja. De sajnos ebből csak azt tudjuk meg, hogy a pallosjog gyakorlása tekintetében megállapodott egymással a vármegye és a város, és csak az van hátra, hogy a megállapodást hiteles jegyzőkönyvbe rögzítsék és be is tartsák. Maguk a jegyzőkönyvek még nem kerültek kézbe. Hasonló megállapodás született már 1780. május 24-én a deres és a pellengérről: „.. . nec non Jurisdictions Criminalis in Civitate ista deinceps exercendae, usuque Patibuli et Columnae infamis ...", de ebből éppen úgy nem tudunk többet, mint az előbb. De azt tudjuk, hogy a város nem használta ezeket. így ezen megállapodásokból csak annyi a hasznunk, hogy világosabbá teszik a záró fejleményeket. 1799. augusztus б-án a vármegye tudomásul vette a jelentést, hogy „Super destructo statu, ut quastionatam Domus Cottensis pro habitatione Justitiae vindicativae ministri deservientis, et sumptum Piano Relatoriae a Processu Q-Ecclnsi." Tehát a város beszámolóját az igazság védelmét szolgáló szolga lakásául szolgáló vármegyei ház leromlott állapotáról és a költségekről. Ezért - az 1780. július 22-i jegyzőkönyv (Közig, ügyir. 84/1800. sz.) szerint megállapodtak, hogy (itt csak fordításban) : A hóhér jelenlegi házát, melyet a vármegye vásárolt és gondoz jelenleg is, és amely a város falain belül áll, a lehető legjobb áron el kell adni, és egy másikat, a falakon és a lakott területeken kívül... kell felépíteni azon a lakatlan területen, melyet a város kijelöl. A város annak helyét - mely pontosan meg nem állapítható - a későbbi balokányi temető helyén jelölte ki. Az építés meg is történt. Azonban a Mindenszentek templománál lévő temető megtelvén, már 1830-ban felmerült új temető létesítésének kérdése (K. ü. 3189/1830. sz.). Végül is a mai Temető utca alatti, a Balokány-ligettől nyugatra fekvő területet tartották legalkalmasabbnak. De emiatt ki kellett telepíteni onnan a hóhért. Úgy döntöttek 1832. március 23-án, hogy ,,a' helyett ne a Szigeti városban építsenek újat, hanem a Vésztőhelynél a' mostani kőbányák ellenében lévő 600 n. öles dombok s sántzok közt rejtve fekvő üres helyen." Az építést elvállalta Piatsek József kőművesmester. Már július 22-én jelentették, hogy elkészült. Ez a gyepmesteri telep ma is megvan, a Vesztőhely domb keleti oldalán, a Zsolnay mauzóleumtól keletre mintegy kétszáz méternyire, de természetesen nem az eredeti állapotában. Itt a város és vármegye közös birtoklását igazolja, hogy a város átírt 1840. szeptember 12-én a vármegyének (K. Ü. 2440/1840. sz.), hogy „... a Gyepmester lakására szolgáló ház kijavítására és ott egy kútnak elkészítése szükséges lévén... és mint hogy e' Gyepmesteri lakásra teendő kölcségeknek a fele a' fen álló szerződés szerint Ezen Tettes Nemes Vármegyét illeti ..." a vármegye a reá eső költséget meg is fizette. Ám ez az állapot, hogy a vesztőhely és a hóhér lakása egymás közelébe került, nem tartott soká. Ugyanis a város 1843. március 9-én (K. Ü. 794/1843. sz.) alábbi levelet intézte a vármegyéhez: „E város határában ezen Tettes Nemes Megye és Városnak közös költségén köbül épült vesztőhely düledezni kezdvén, és azért ki jobbítást kívánván; minthogy már több Tettes Törvényhatóságok kebelekben a' vesztő helynek lerontását elhatározták miis az említett vesztőhelyet lerontani kívánok. Ezen Tettes Nemes Megyét kegyes egyetértése adása végett alázatosan megkérjük." A vármegye válasza nem sokat váratott magára. A március 13-i közgyűlésen hozott vonatkozó határozatot ugyanis április Spies János h. városkapitány (K. Ü. 2959/1843. sz.) : alábbiakban: „Péts Városának levele melyben megkéri a Nemes Megyét, hogy a közös költségen épült vesztő helyet a' Megye egyet értésével lerontaná. E korszerű kívánatot e Megye Rendéi is Méltányolván, egyedül szükség esetében az eddigi vesztő hely terére nézve óvásukat kijelentve, nem ellenzik,-a