Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1934–1939 között

218 FÜZES MIKLÓS vételein a bevonulást követően kezelésébe került technikát és szakasztársait örökítette meg. Gépkocsija (4. és 6. kép) egy olasz négysebességes + terepkapcsolású diferenciálzáras kocsi volt, amelyre csörlővel húzták fel a 120 cm-es tükörátmérőjű fényszórót. A kocsi után kötöttek még egy agregátort is, melyben egy benzinmotorral ellátott áramfejlesztőt helyeztek el. A fényszóró (2. kép) hatótávolsága hivatalosan 8 km volt, az a távolság, amit a légvédelmi ütegek beméréshez még használni tudtak. Ténylegesen azonban a hatótávolsága ennél sokkal többnek tűnt, bár a levegőtisztaság ezt befolyásolta. A fényszórós egység a fülelőből, a fényszóróból, az agregátorból, illetőleg a távirányító oszlopból állt. A kezelőszemélyzet száma 7 fő volt. (6. kép.) A fülelőőrs végezte a repülőgép felderítését, amely lényegében a sztereóhallás elvén alapult. Négy nagy kagyló (3. kép) gyűjtötte össze a hangot és egy gumicsövön keresztül vezette a fülelő kezelőjének a fülébe. A kagylót kormánykerékkel vízszintesen és függőleges is forgatták a hang irányába. A kétféle irányítást más-más személy végezte. A fülelőkészüléket szinkronba kötötték a lámpákkal. A távirányító oszlopból végezték magát a cél megfigyelését. Amikor a fülelő jelezte, hogy meghallotta a repülőgép hangját és azt mindkét fülén egyformán hallja, akkor jelzést adott. Elvileg ekkor a távirányító oszlop és a lámpa abban az irányban állt, ahol a fülelő a hangot hallotta. A továbbiakban a finomabb beállítás már kézi erővel történt, körkörös mozdulatokkal vitték a fénynyalábot a repülőgépre. Pécsett két lámpaegység volt, melyet 14 újonc és 14 öregkatona kezelt. Kiképzése után látóköre bővült, ebben lehetőségeinek kedvezőbbé válása is segítette. 1940. márc. végén, április elején a fényszórós szakaszt átvezényelték Budapestre a 102. légvédelmi tüzérosztályhoz, a Nádasdy laktanyába. Egy hónap múlva Nagyorosziba kerültek, itt ugyanis lőiskolát létesítettek a légvédelmi ütegeknek. A tüzérségi cél megvilágítását végezték. Több hónapig itt maradtak, a légvédelmi ütegeket viszont havonként cserélték. Pécsre a kertvárosi új laktanyába, melyet akkor adtak át, 1940. május 1-én jöttek vissza. Tartózkodás nélkül továbbmentek Soroksárra, ahol a Budapest körül kiépített légvédelem egyik egységeként éjszakai gyakorlatot végeztek. A képeken (10-15. képek) a harcálláspont és a különböző technikai eszközök láthatók. Lingl Jánost szeptemberben mint gépkocsivezetőt ismét átvezényelték. A fehérvári laktanyában lévő gépkocsiosztályhoz osztották be, ahova a légvédelemtől kapott 3 tonnás kölni Ford teherkocsit is magával vitte egy segédvezető társaságában. Feladatul az Erdélybe bevonulásra történő előkészülést kapták. Másnap útnak is indultak. Útirányuk Dunaföldvár, Kecskemét, Szolnok, Nagyvárad, Kolozsvár és Beszterce. Kolozsváron a Dohánygyárban kaptak szállást, (20. kép) majd Besztercén a 105-ös Gépkocsi Osztályhoz osztották be. Beszterce és Szászrégen között a vasúti pálya román területre ment át. A kieső szakaszt hidalták át gépkocsiforgalommal. Az összes árut és személyt Besztercéről, Szeretfalváról vitték Szászrégenig, de tovább Marosvásárhelyre, Szovátára, Székelyudvarhelyre is. Megfordultak Csíkszeredán, ahova szabadságos katonákat szállított. Megörökítette a besztercei parancsnoksági épületet (26. kép) a saját gépkocsi menetoszlopot (22. kép), német katonavonatot és a katonai élet hétköznapjait. Útjuk során érintették a Károly-vonalat, amelynek fölrobbantott részeiről több képet készített (29-32. kép). Marosvásárhelyen többször megfordult, igen fejlettnek, tisztának találta, ahol akkor már gázfűtést alkalmaztak. Feltűnőnek találta a román templomot a főtéren, megörökítette azt és a városi járókelőket, köztük egy román hegyi lakos házaspárt (21. kép). Erdélyből 1941. január 14-én indult vissza, de időközben Pécsett a fényszóró szakaszt megszüntették. Székesfehérvárra helyezték, ahol nagyobb egységet szerveztek, fényszóró századot alakítottak ki a Pécsről, Bajáról stb. helyekről származó fény szórós szakaszokból. A 103. Tüzérosztály Fényszóró Századaként működtek, ahonnan többfelé vezényelték világítási gyakorlatra, így a Fertő-tó mellé is egy ízben, ahol Röjtökmuzsajon egy tábori repülőteret világítottak meg (37. kép). Kirándult bajtársaival Szlovákiába, Ipolyságra (16. kép). Nemsokára a komáromi gépkocsiosztályhoz vezényelték hasonló módon, mint az erdélyi bevonulás előtt, csak most Bácska következett. Bácskában a tanyákról sertéseket szállítottak Budapestre a vágóhídra. Hetente két alkalommal indultak útnak, hajnalban Szegedre értek, itt tankoltak, majd 8-9 óra között értek Budapestre. Másnap indultak vissza Szabadkára. Később Újvidéken járt, ahonnan csendőröket szállított Szilberekre, Zomborba (46. kép). Feltűnt Lingl Jánosnak a csendőrök igen nagy száma, megjegyzése szerint annyi csendőrt látott Szabadkán, hogy ha kivonultak, 1 km-nél is hoszszabb sort alkottak. Járt Újverbászon, ahonnan cukrot szállítottak a cukorgyárból, majd átadták őket a német csapatoknak is. Ekkor járt Smederevóba (48-51. képek). Kompon keltek át, mert a szávai hidakat felrobbantották. Járt Belgrádban, látta a Kalimegdánt, eléggé megbombázott városképet észlelt. A felrobbantott Száva-hídról készített felvételt. Zomborban egy malomba küldték lisztért. Az ott talált szerb foglyokat szintén lefényképezte (42. kép), mintha mi sem lett volna természetesebb, mint a fogoly és az őrzésre odarendelt magyar katonákat egybeterelje és róluk csoportképet csináljon. Hódságon, amely német nemzetiségű falu volt, egy olyan családnál szállásolták el, ahol a nagypapa a K. u. K. hadseregben szolgált, innen eredt magyar tudása és feltehetően barátságos magatartása. Smederevóban a Duna-parton, a várban a németek