Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1934–1939 között
A KOMLÓI KŐBÁNYÁSZAT 1934—1939 KÖZÖTT 211 Míg az elmúlt években a kiadások és beruházások után 5-6000 pengő maradt forgótőkének, 1938-ban 7878,81 pengő, a vállalat csekkszámláján maradt 20 603,07 pengő, így az 1938. év végén már 28 481,88 pengő, maradványa volt a kőbányának, ezzel a tartaléktőkével kezdhette meg az 1939. évet. Ezt az eredményt fokozza az a tény, hogy mindezt a már említett 20%-os kőár zuhanása mellett érték el. A beruházásokat továbbra is az „üzemi költség" illetve „üzemi anyag" számlákon számolták el, így a beruházott vagyon tételei az előző évihez képest nem változtak. A beruházások és a leírások az 1938. év végén a következő képet mutatták: beruházott vagyon: 617 181,44 P csökkenési tartalékalapra leírtak: 520 194,17 P még leírandó: 96 987,20 P 1938-ban leírásra fordítottak 72 569 pengő 28 fillért. Teljesen leírták az év végére: 1. gépberendezések számláját: 265 115,72 P 2. távvezeték számláját: 6 999,76 P 3. berendezés, felszerelés számlát: 93 278,55 P 4. siklóberendezés számláját: 13 653,12 P Leírandó vagyonként már csak az iparvasút és az ingatlanok egy része található. 1939. szeptember elején kitört a világháború. A Baranya vármegyei Horthy Miklós Segélyalap ülésén 62 , pár hónappal a háború kirobbanása után a Komlói Kőbányaüzem vezetője Szeép Zoltán a beszámolóját a következőkkel kezdte: „Az emberiség széles, nagy tömegei világszerte hiába áhítoznak a csendes, békés alkotó munkára, az emberi önzés és kapzsiság mégis csak kirobbantotta a már évek óta lappangó tüzet; a háború fúriái elszabadultak, és bármerre tekintünk, mindenütt harci zaj és fegyverropogás tölti be az elmúlt világháború szenvedéseitől még magához sem tért Európát". Bár igaz, Magyarország ekkor még a háborúban nem vett részt hadviselőként, de megérezte annak kitörését. Megérezte a Komlói Kőbányaüzem is; éveinek eredményes munkáját és szorgalmát nyirbálta meg a kitört háború. 1939. augusztusában, szeptemberében, októberében hatalmas vagonhiány lépett fel, és így a kőbánya ebben az időszakban kb. 2000 vagon kőanyagot nem tudott elszállítani a megrendelőinek. A háromhónapos vagonhiány a vállalat összes forgótőkéjét felemésztette. A kőbánya 1939. évi bruttó nyeresége 70 110,55 pengő volt. A leírásokra a beruházott vagyonból elment 45 035,46 pengő. Maradt tehát tisztán 25 075,09 pengő nyereség. A forgótőkéből az év során összesen segélyekre, beruházásokra, illetve ilyen jellegű kiadásokra 105 865,64 pengőt vontak el, a maradék tartalékalapot pedig felélte a vagonhiány. 62 Az ülés időpontja: 1940. január 17. Összegezve a kőbánya pénzügyi helyzetét a vizsgált időszakban, az üzem jelentős utat tett meg a független, önálló pénzügyi gazdálkodása megteremtésére, az ilyen jellegű eredményeit figyelemre méltónak kell tekinteni. IX. Szociális intézkedések A kőbányáról szóló dolgozatunk korábbi részeiben, valamint ebben a részben is utaltunk már arra, hogy a kőbánya a nyereségéből szociális intézkedéseket valósított meg. A vizsgált időszak ilyen szempontból is jelentős a bánya életében, szociális programja most teljesedik ki. Miből fakadt ez a szociális tevékenység? Hogy ezt megérthessük, meg kell néznünk a Baranya vármegyei Horthy Miklós Segélyalap mibenlétét, célkitűzéseit! 63 Ezt leginkább a Segélyalap alapítólevele alapján végezhetjük el. Az alapítólevél az I. világháborúval, az „1918-1919. évi kettős forradalom" lezajlásával, valamint a trianon után kialakult helyzettel magyarázza az ország kedvezőtlen helyzetét. Ugyancsak a bevezetőjében írja: „...nemzetközi szervezetek szolgálatába szegődött lelketlen izgatók az ország kétségbeejtőnek látszott helyzetét, a munkanélküliség mesterségesen is tervezett minél teljesebb kiszélesítése útján, a harmadik forradalom örvényébe szándékozták dönteni.. ." az országot. A harmadik forradalom elkerülése érdekében Horthy Miklós segélyszózatot intézett az országhoz, hogy közadományokkal, segélyekkel, közmunkák teremtésével mentsék meg a hazát. Az ismertetett bevezetőből már látható, hogy lényegében reakciós, alapjában propagandisztikus célzatú a Segélyalap létrejötte. Horthy felszólítása nyomán minden megyében bizottság alakult. A Baranya vármegyei ínségenyhítő Bizottság kb. 100 vagon (10 000 q) búza összegyűjtésével akart eleget tenni a felszólításnak. Ezt a mennyiséget egyenes adó arányában vetették ki a községekre. A községek 832 846 kg 76 deka búzát szolgáltattak be, valamint a búza helyett pénzzel fizetők, illetve a búzán felül pénzzel is fizetők által beadott összegekből 3 058 290 korona 70 fillér gyűlt össze. A búzát lisztté őröltették, és ezzel fizették az 1922-1923. évben a megyében 602 759 méter utat megjavító munkásokat. E lisztmennyiség, valamint kisebb adományokra fordított lisztmennyiség és pénzösszeg kivételével, a bizottság kezén maradt 2 061 831 korona készpénz és 459 829 kg liszt, valamint 20 279 kg búza. Ezt a mennyiséget gyarapí63 A Baranya vármegyei Segélyalap alapítólevelének 1940. augusztus hó 13-án kelt másolata alapján. Az alapítólevél a Komlói Múzeum birtokában van. Az eredeti alapítólevél száma: 1327 (kgy) 20 810. alisp. 1923.
