Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Történettudomány - B. Horváth Csilla: A pécsi fényképészek 1922–1948 között

A PÉCSI FÉNYKÉPÉSZEK 1922—1948 KÖZÖTT 171 műterem. Átalakítás után 1931-ben nyílik meg az új műhely: „Értesítem az igen tisztelt rendelőimet, hogy Király utca 1. sz. alól a fényképészeti mű­termemet Jókai tér 5. szám alá helyeztem át (az­előtt Fodor féle műterem helyére)." 67 Az 1930-as évekre Könnyű Józseí szaktudásával már nagy te­kintélyt vívott ki magának a többi pécsi fényké­pész között. Ezért is választották meg az Ipartes­tület sokszorosító szakosztályának elnökévé, a szak­és mestervizsgáló bizottság tagjává, valamint a ta­noncvizsgáló bizottság elnökévé. 68 Ezeket a tiszt­ségeket többször és hosszabb ideig betöltötte. 1948­ban is megválasztották az Ipartestület sokszorosító szakosztályának elöljárósági póttagjává. 69 Munkás­ságát nemcsak így ismerték el, hanem ha nagy rit­kán részt vett vásárokon, kiállításokon, képeit dí­jazták, pl. az 1936-os pécsi ipari varason ezüst érmet nyert 70 (aranyérmet itt fényképész nem ka­pott). 1928-tól a megrendelések növelése érdekében csatlakozott az ún. „Takarékosság" könyvre való vásárlási akcióhoz. Ez azt jelentette, hogy a meg­rendelt képeket, nagyobb tételeket 6-7,5 hónapi részletfizetésre árusította. 71 Felesége Könnyűné Erdélyi Mária szintén fény­képész. Marosvásárhelyről jött Pécsre. Először se­gédként dolgozott Könnyűnél, majd fióküzletet nyi­tottak „Pécs fotó" néven a Széchenyi tér 2. alatt 1939-ben, 72 amelyet Könnyűné Erdélyi Mária veze­tett. Ez az üzlet a háború alatt szünetelt. 1948 szeptemberétől kezdve ismét megnyílott 73 s azóta is működik. Könnyű Józseí megrendelői a gazdagabb iparo­sok, kereskedők köréből kerültek ki. Róluk a kor ízlésének megfelelő portrékat és csoportképeket ké­szített. Gyakran hívták meg rangos találkozók, ösz­szejövetelek fotózására. Készített az 1930-as évek­ben, a bánya megbízásából, a különböző aknákról, felszín feletti berendezésekről igen kiváló minősé­gű felvételeket. Speciális tevékenysége a hadapród iskola növendékeinek s tanárainak rendszeres fotó­zása (ezért általában nem fizettek neki), 74 valamint az iskolai tablók készítése. Technikailag nagyon jó minőségű, szép képeket készített, s gyorsan reagált a technikai újításokra, bizonyíték erre a múzeumban lévő több mint 300 fénykép. Könnyű Józseí 1971-ben halt meg. Zách János fényképész Könnyű Józseí segédje volt rövid ideig. 1920-ban önálló műtermet nyi­tott a Széchenyi tér 17-ben. Itt 1928-ig dolgozott, majd Budapestre és 5 évre Svájcba ment, ahol 67 I. L. 1931. szeptember 6. 11. p. 68 I. L. 1933. január 23. 4. p. 09 Dunántúli Napló 1948. május 6. 7. p. 70 D. 1936. szeptember 8. 4. p. 71 D. 1928. szeptember 14. 7. p. 72 D. 1939. április 30. 11. p. 73 Dunántúli Napló 1948. szeptember 29. 6. p. 74 Könnyűné Erdélyi Mária szíves közlése szintén fényképészként működött. 75 Majd 1933-tól Tapasztó Andornál segéd, 76 1934-től ismét önálló lesz, a Király utca l-ben nyitja meg műtermét. 77 1938-tól szintén 6-7,5 havi részletre árulja képeit az ún. „Hitel-Otthonon" keresztül. 78 1948-ban az Ipartestület fényképész szakosztályának elnöke lett. 79 Az 1950-es évek elején halt meg. Az eddig ismertetett fényképészek mindannyian hosszú ideig dolgoztak Pécsett. A 20. század ele­jétől a század közepéig, vagy még annál is to­vább. Jellegzetes és ismert alakjai voltak a város­nak, ennek ellenére munkásságukat nem ismerjük olyan részletesen, ahogy azt megérdemelnék. Ro­konaik, hozzátartozóik is elhaltak. Irataik, üzleti könyveik, feljegyzéseik elkallódtak, a levéltárban is elenyészően kevés a rájuk vonatkozó anyag, s annak is nagyrésze a selejtezés áldozata lett. Azonban azokról, akik rövidebb ideig űzték ezt a mesterséget, más megélhetési próbálkozásuk mel­lett, több információt kaphatunk. Most csak azokkal foglalkozunk, akik legalább egy-két évig voltak fényképészek. Vizsgált korsza­kunkban ugyanis egyre többen és többen próbál­nak megélni a fényképész iparból, ez azonban nem minden esetben sikerült, sőt tömeges megjele­nésükkel a régebbi műtermeket is nemegyszer vál­ságokba sodorták. A sok új fényképész közül két műterem bizonyult tartósnak, Kozma Mártoné és az „Erzsébet fotó", Krakkauer Erzsébet és Ilonáé. A régi műtermek közül szintén az egész korsza­kon keresztül működött az 1873-ban alapított Ze­lesny Károly műterem. Először fia, Zelesny Ottó vezetésével, majd annak 42 éves korában bekövet­kezett halála után Zelesny Emília, Zelesny Károly lánya vezette a műtermet. Zelesny Ottó vezető szerepet töltött be az Ipar­testületben, 2 évig a sokszorosító ipari szakosztály kontár ellenőrző bizottságának tagja, 80 majd halá­lának évében már a szakosztály elnöke volt. 81 Ha­lálakor így ír róla az Iparosok Lapja: „Mint ipa­ros, mint ember, részint saját egyénisége, részint édesatyja hagyományaként, általánosan ismert, köz­becsülésben álló volt." 82 Zelesny Emília szolid meg­bízhatósággal végezte munkáját 1951-ig. Kozma Márton csurgói származású fényképész. Ahogy Kundeleim Ilona 1921-ben a Budai külvá­rosban kezdte a fényképezést, úgy Kozma Már­ton szintén a külvárosban, de ő a Szigeti-külváros­nak volt az első fotográfusa. 1923-ban alapította 70 Bm. L. Pécsi Ipartestület anyaga Fényképész mes­terek nyilvántartási lapja 77 Ua. 78 D. 1938. április 3. 10. p. 79 Dunántúli Napló 1948. május 6. 7. p. 80 I. L. 1927. április 10. 2. p. 81 I. L. 1928. május 20. 4 p. 82 Ua.

Next

/
Oldalképek
Tartalom