Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Néprajztudomány - Sarosácz György: Két horvát ballada
KÉT HORVÁT BALLADA 269 Kata i Ivo Setalo se devet djevojaka, I deseta Ágin Kata bila. Pitala ih Ivanova majka: „Avoj jeste, devet djevojaka! Koja ste mi mojeg Ive drága?" АГ go vor e devet djevojaka: „Ágin Kata vaseg Ive drága." Progovara Ivanova majka: „Da bi znala da istina biîo. Ja bi sina jedinoga oma zatvorila, U grobnicu, u kukavnu tavnicu. Ni casu vode ne bi sinu dala." Kad je majka dvoru dolazila, Prid nju idu sluge dvornjanici, Pa govori Ivanova Majka: „Avoj jeste, sluge dvornjanici! Vidi te li kljuce od tavnice, Uhvatite moga sina Ivu, I bacite ga u crnu tavnicu!" Kad je proslo devet godin dana, I desetoj cetiri mjeseca, Progovara Ivanova majka: Avoj jeste, sluge dvornjanici! Latite kljuce od tavnice, I latite metle i lopate, I bacajte kosti Ivanove, Nek mu Sunce ogrija koscice." Otidose sluge dvornjanici I otvore tu tavnu tavnicu. Sva tavnica si ja zarkim suncem, U njoj Ivo misu govori, Otidose sluge dvornjanici, I kazuju Ivanovoj majki Da tavnica si ja zarkim suncem. Otisla je Ivanova majka I dosla je do tavnici na vrata: Sva tavnica sija zarkim suncem, U njoj Ivo misu govori. Pitala ga ostarela majka: — „Ко ti Ivo sine, bijela kruha dao?" — „Andjeli su bijela kruha dali." — „A ko ti je, sine, hladne vode dao?" — „Golubi su rosicu sabrali, Pa su meni hladne vode dali." — „A ko ti, Ivo, obrisaca dao?" — „Ágin Kata obrisaca dala." Progovori Ivanova majka: „Kad Bog sudi, moraju i ljudi, Uzmite se, pa i ljubite se, I mené staru majku dodvorite." Uzeli se, pa i ljubili se. Setala se Ivanova ljuba Po bostanu i po lukosadu. Svakom je cvijetu popjevala, Samo ni je ruzmarinu cvijetu. Kati és Iván Kilenc leány sétált, A tizedik Ágin Kati volt. Megkérdezte őket Iván anyja: „Ti vagytok a kilenc leányok! Közületek melyik Iván kedvese?" De megszólal a kilenc leány: „Ágin Kati Iván szerelme." Mondogatja Iván anyja: „Ha én tudnám, hogy ez igaz Az egyetlen fiamat azonnal bezárnám, A sírboltba, a sötét börtönbe. Pohár vizet a fiam nem kapna!" Amikor anyja az udvarához közeledett. Elébe jöttek az udvar szolgái, Megszólal Iván anyja: „Ó, ti vagytok udvarom szolgái! Látjátok-e a börtön kulcsait. Az Iván fiamat fogjátok meg. És a sötét börtönbe dobjátok!" Amikor kilenc esztendő eltelt És a tizedikből négy hónap, Megszólal Iván anyja: „Ó, hol vagytok udvari szolgák! Vegyétek elő a börtön kulcsait. Fogjátok a söprűket és a lapátokat. És szedjétek össze Iván csontjait. Hadd süsse a nap a csontjait." Elmentek az udvari szolgák És a sötét börtönt kinyitották, Az egész börtön ragyog a napfénytől. Benne Iván mond misét. Mennek az udvari szolgák, És mondják Iván anyjának. Hogy a börtön? napfény tői ragyog. Odament Ivánnak az anyja. Amikor a börtön ajtajához ért. Az egész börtön napfénytől ragyog, Iván benne mond misét. Kérdezte a megöregedett anyja: — „Iván fiam kiadott fehér kenyeret?" — „Az angyalok adtak fehér kenyeret." — „És fiam ki adott hideg vizet?" — „A galambok szedték a harmatot És hozták nekem a hideg vizet." — „És fiam ki adott törülközőt?" — „Ágin Kati adta a törülközőt." Megszólal Ivánnak az anyja: „Ha az Isten ítélkezik, az embereknek is muszáj. Legyetek egymásé és szeressétek egymást. Viseljétek az idős anyjátok gondját." Szerelmeskedtek és egymásé lettek. A kertben a virágok között Sétálgatott Iván szerelme, Minden virágnak valamit énekelt. Csak a rozmaring szálnak nem.
