Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez X. Egy mecseki cseres-tölgyes erdő nagylepkéiről (Lepidoptera)

68 UHERKOVICH ÄKOS 1. táblázat: Az l°/ 0-nál nagyobb dominanciaértékű fajok faj neve db % 1. Orthosia cruda Den. et Schiff. 354 10,66 PQ 2. Agriopis leucophaearia Den. et Schiff. 352 10,59 MQ 3. Alsophila aescularia Den. et Schiff. 273 8,23 FQ 4. Apocheima hispidaria Den. et Schiff. 147 4,42 PQ 5. Conistra vaccinii L. 139 4,20 PQ 6. Eupsilia transversa Hufn. 122 3,67 PQ 7. Scotia exclamationis L. 87 2,62 8. Operophtera brumata L. 85 2,57 PQ 9. Erannis defoliaria Cl. 75 2,26 PQ 10. Drymonia trimacula Esp. 74 2,23 MQ 11. Orthosia stabilis Den. et Schiff. 69 2,08 PQ 12. Campaea margaritata L. 46 1,39 CF 13. Oligia strigilis L. 46 1,39 14. Agrochola laevis Hbn. 46 1,39 MQ 15. Phigalia pilosaria Den. et Schiff. 36 1,09 PQ 16. Dichonia convergens Den. et Schiff. 35 1,05 MQ 17. Sterrha aversata L. 33 1,00 18. Agriopis marginaria Bkh. 33, 1,00 PQ összesen 61,84 (betűjelek magyarázata: PQ — tölgyön is élő polifág, MQ — tölgyön élő, CF — gyertyánon és bükkön élő) A gyertyánon, bükkön, hárson, mogyorón élők aránya alacsony, és feltűnően kevés a fűzőn, nyá­ron élő faj — ami viszont a hely ismeretében tel­jesen érthető (7. ábra). Amennyiben a lombfogyasz­tókat más területekével hasonlítjuk össze, úgy fel­tűnik azon igen magas részaránya (vő. Uherkouich 1975). 3. A terület faunájának kialakításában olyan szubatlantikus-boreális elemek vesznek részt, me­lyek jelenléte igen jellegzetes és — a Zselicen át — kapcsolatot mutatnak a nyugati határszéllel, az Alpok előterével (vö. Uherkovich 1977b). A Callu­na vulgaris (L.) Hull. (csarab) jó botanikai párhu­zam ezen fajok hazai elterjedésére. Soó (1968) sze­rint atlanto-boreális, kollin-montán tájon élő faj és hazai areája nagyon hasonlít a szubatlanti-boreális nagylepkék elterjedési területéhez. A bakonyai cse­res-tölgyesben két ilyen típusú nagylepkefaj él, a Perconia strigillaria Hbn. és az Amath.es castanea Esp. 4. A területen számos nyugat-palaeartikus, tölgye­sekben általánosan elterjedt (de köztük több ritka) faj él, pl. a Catephya alchymista Den. et Schiff., Ochrostigma velitaris Hufn., Eupithecia abbreviata 7. ábra. A lombfogyasztó fajok megoszlása (a) a fajszám, (b) a példányszám alapján-. 1: mono f ág tölgy evők, 2: polifág tölgy evők, 3: gyertyán- és bükkevők, 4: tűz- és nyár­fogyasztók, 5: mogyoró- és hársevők. Abb. 7. Die Verteilung der laubfressenden Arten nach der Artenzahl (a) und der Individuenzahl (b). 1: monophag eichenzehrend, 2: polyphag eichenzehrend, 3: weiss­buchen- und buchenzehrend, 4: weiden- und pappelzehrend, 5: haselnuss- und linden­zehrend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom