Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: 18. századi szekrények a Janus Pannonius Múzeum bútorgyűjteményében

348 MENDÖL ZSUZSANNA 3. kép. Szekrény, 18. század vége; tölgyfa Bild 3. Schrank, Ende des 18. Jahrhunderts; Eiche 3. Szekrény, 18. század vége Tölgyfa, m: 178, sz: 146, m: 46 cm Ltsz.: 59.60 (3. kép) Az előbbi típus variációja, mértéktartóbb faragással és az ajtók betétmezőit elválasztó sávokon alkalmazott rozettamotívumokkal gazdagítva. Hajlított lábai még a barokk szekrénytesthez igazodnak, fogrovatokkal kísért párkánya már nyomott ívű, kiemelt szakasza egyeneshez közelít, egyjzerű záróelemet későbbi pótlásnak tarják. Az ajtók mélyített kereteléssel kiemelt négy ívelt betétmezője a kulcspaizsok magasságában elhelyezett körbe foglalt, körzővel szerkesztett rozettákhoz igazodik kontúrjával. A szekrény levágott sarkain is ez a megoldás ismétlődik. A díszítőmotívumok és azoknak a szekrény felépítéséhez igazodó, kísérő szerepe a klasszicizmust jelzi, amivel a stílusátmenet jellegzetes képviselőjévé avatja szekrényünket. 4. Szekrény, 1190 körül Tölgyfa, m: 214, sz: 130, т.- 65,5 cm Vásárlás Mihalovits Antaltól (Pécs). Ltsz.: 67.25 (4. kép) A szekrény barokkos korpuszát emelő — elöl három, hátul kettő — láb lefelé keskenyedő, kanellúrázott hasáb, a copf stílus által kialakított forma. A szekrény gazdag, faragott díszítése jól példázza a stílusnak az ornamentika felől történő 4. kép. Szekrény, 1790 körül; tölgyfa Bild 4. Schrank, um 1790; Eiche megközelítését. Készítője a kora-klasszicista ornamentum mintalapok szinte teljes példatárát felvonultatja. A gondos kivitel, a faragás növényi és geometrikus elemeinek összekapcsolása, a díszítmények „felmondásszerű" halmozása alapján gondolunk arra, hogy esetleg mesterremeknek készülhetett. Díszítésének a felületen aránytalanul, egyensúly nélkül történő elosztása, a motívumok önkényes felnagyítása jellegzetesen provinciális alkotásra vall. A motívumok elrendezésében és öszszeválogatásában mutatott naivitás ellenére suta bájú, jellegzetes darab, amely leginkább az osztrák és délnémet népies szekrényekhez látszik közelállónak. Meredeken ívelődő koronázópárkányát vaskos levélköteg alkotja, amelyet váratlanul szakít meg a vágott sarkok fölé eső szakaszon és a záróelemen az ökörszemes kiképzés. Az ezt követő sima tagozat után alkalmazott fogrovat és hosszúkás pálcikák közbeiktatásával tagolt gyöngysor — már a párkányzatnak az építészeti hagyományok által kötött és megtartott kísérő eleme. Levélsor hangsúlyozza az erősen kiugró lábazati párkányt, s más léptékben az ajtók betétmezőinek keretén, s a lábazati szegélyen is megismétlődik. A sarkok díszítése nincs összhangban az oldallapok osztásaival. A levágott sarkok rozettáiból súlyos füzér lóg, majd levélsor keretelte mező alatt három karélyos, cakkos szélű, stilizált levél következik, amelyet gyöngy és cseppsor választ el az alsó, kanellúrázott felülettől. A felső betétmezők keretelésének megtört vonalát a csepp (gutta)