Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Néprajztudomány - Mándoki László: Szóbeli rejtvényeink gyűjtés- és kutatástörténete

320 MAN DOKI LÁSZLÓ 175), valamint a Faragó József gondozta kritikai kiadás lapjain (1975: 272—287).

5 Nincs még egy gyűjtemény, amelynek anyaga ennyi önálló kiadást megért, s más úton is ennyire hatott volna. Faragó szavait idézem: „Részleges kiadásainak száma tucatnyi, azt pedig, hogy — Kriza nevével, de talán még inkább neve nélkül — egyes meséi, balladái, dalai szétszórtan, különböző tudományos és népszerű kiadványokban, antológiákban, folyóiratokban, hírlapokban, tankönyvekben, kalendáriumokban stb. több mint egy évszázad óta hol és hányszor láttak nyomdafestéket, egj bibliográfusnak nem kis feladat volna összekeresgélnie és összeszámlálnia." (1975: 23—24) Mindmáig legnagyobb lokális gyűjteményünk a találósok tekintetében a Nagyszalontai gyűjtés (MNGy XIV.), az ebben szereplő 578 szöveg (1924a: 133-163) mellett a szerkesztő, Szendrey Zsigmond a korábban megjelent párhuzamokat is felsorolta (323—334). E gyűjtemény új utakat vág jelentőségéről a következőkben is szó lesz. Sok további kötet is készült a Magyar Népköltési Gyűjtemény számára, amelyek azonban kéziratban maradtak, s így ezeket az archívumok anyagának ismertetésénél kellene tárgyalnom, mégis itl térek ki rájuk röviden, hiszen a gyűjtéstörténetben egyazon időszakban, a népköltési gyűjtemények, s a népköltési gyűjteményekkel is kísért monográfiák időszakában születtek. Abafi Lajos maga is beszámolt népköltési gyűjteményéről (1877: 80), amelyet azután részletesen elemzett Pogány Péter (1954). A gyűjtemény 98 találós kérdése közül 71 (Székely Sándor gyűjtése) napvilágot látott egy külön kiadványban (Abaíi 1875: 107—112, a Jegyzetek с fejezetben 15 szöveghez párhuzamokat is idéz Kriza, Pap és Török munkáiból — 116. lap), a többi a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában pihen. Mailand Oszkár Székelyföldi gyűjtés című kötete 1905-ben jelent meg (MNGy VII.), s mint a bevezetőből kiderül, hatalmas területet járt be, míg anyagát összegyűjtötte. A kiadott anyagon kívül még egy kötetre valót őriz a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 1908-as dátummal (jelzete: EA 1944), s ebben 93 találós kérdést olvashatunk a 640-664. lapokon. Kár, hogy még mindég nem került sor kiadására. 5 Az 1956-os válogatás csak 36 szöveget közöl újra a találósokból (I: 245—249), sorszámaik és a teljes kiadások számai így felelnek meg egymásnak: (a római számokat arab számokkal adom!) 1=8 10 = 30 19 = 51 28 = 76 2=9 11 = 43 20 = 52 29 = 82 3 = 10 12 = 44 21 = 53 30 = 85 4 = 11 13 = 45 22 = 57 31 = 97 5 = 13 14 = 1 23 = 59 32 = 99 6 = 17 15 = 4 24 = 62 33 = 103 7 = 19 16 = 46 25 = 67 34 = 107 8 = 22 17 = 48 26 = 73 35 = 115 9 = 27 18 = 6 27 = 74 36 = 116 Két másik, ez idő tájt indult gyűjteménynek nagyobb figyelmet szenteltek az utódok, és — ha félszáz éves késéssel is - kiadásukat is biztosították. Gönczi Ferenc 1895-ben kezdte a gyűjtést Göcsejben és Hetes vidékén, s kisebb-nagyobb megszakításokkal 10 éven át folytatta. Monográfiája megjelent (Gönczi 1914), de a népköltészeti rész, amelynek összegyűjtésére a Kisfaludy Társaságtól nemcsak megbízást, hanem anyagi támogatást is kapott, csak a felszabadulás után látott napvilágot (Gönczi 1948). E hatalmas anyagot közlő kötet VIII. fejezete a Találós kérdések — 276 szöveget találunk a 111—123. lapokon. Sajnos, sem itt, sem monográfiájának a találósokat tárgyaló lapjain (Gönczi 1914: 531—532) nem adja meg az egyes szövegek feljegyzésének helyét. Istvánííy Gyula már 1888-ra kötetnyit gyűjtött a palóc népköltészetből (EA 5681) — ebben szereplő találós kérdéseit adta ki az Ethnographia hasábjain (Istvánííy 1891).

6 A gyűjtést folytatva, a gyűjtőterületet bővítve 1912-re készült el a végleges kötettel, amely azonban csak fél évszázad múltán jelent meg. (A fentiekre lásd a kötet bevezetését Bodgál Ferenc tollából — Istvánííy 1963: 7—22.) Nem a Magyar Népköltési Gyűjteménybe szánta, hanem saját kiadásában jelentette meg Szeged környéki gyűjtéseit Kálmány Lajos (1881, 1882, 1891) —• 162 kiadott rejtvény-szövegének lokalizálását kérdésessé teszik az Ethnológiai Adattárban őrzött (autográf!) kéziratok (pl. EA 2798, 2877) — e kérdésnek azonban később külön tanulmányt kívánok szentelni, így most nem is részletezem a problémákat. A millenium időszakában indult a Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat. Ebben főleg szokásleírásokba ágyazva találkozunk a találós kérdésekkel : Bács—Bodrog Esztergom Hont Nógrád Pest-PilisSolt-Kiskun Somogy Szatmár Temes Torontál Bellosics 1909: 335 Móricz 1910: 82 Komor óczy 1906: 135 Farkas 1911: 162 Nyilas 1911: 21 Endrei 1914: 209, 218 Móricz 1908: 269 Alexics—Czirbusz 1912: 132 Streitmann 1911: 143 Egy korábbi időszak néprajzi monográfiái közül háromban találunk találós kérdéseket: Erdélyből Jankó (1893) 31, Lázár (1896) 27 szöveget közölt 6 Az Ethnographia ezen II. évfolyamában egyébként Mailand Oszkár is közölt román találósokat — 1891: 127—130. E két közleményen és Mészöly már említett Kresznerics-közléséT kívül e legfontosabb szakfolyóiratunk köteteinek lapjain csupán (főleg lakodalmi) szokásleírásokban találkozunk ilyen szövegekkel...