Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Néprajztudomány - Mándoki László: Szóbeli rejtvényeink gyűjtés- és kutatástörténete

308 MANDOKI LASZLO A hátlapon a 6. strófától van meg a vers, s az eltérő tördelés miatt felszabadult helyre került (MESE MESE cím alatt!) a négy szöveg, melyeket betűhív másolatban közlök: Mi az: A' ki azt tsinálja, annak nints reá szüksége. Annak nem kell, a' ki pénzt ád érte. A' ki pedig hasznát veszi, az hasznát nem érzi. Felelet. A' Koporsó. Kérdés. Mit sütnek, és meg nem esznek, tserép edénybe töltik a' szegények, és meg nem isszák, még is dítsérik a' jó izét, a' kik szeretik. Felelet. A' Dohány. K. Hol nintsen víz, sem a Tengerekben, sem a' folyó Vizekben? F. A' Képekben. K. Mi legszükségesebb a Vendégségben? F. A' száj. Itt és most nem kívánok belemerülni a különféle kalendáriumok sok adat reményével kecsegtető, de végtelen tengerébe, csupán két kései példára hivatkozom (képek segítségével is bemutatva őket!), hogy lássuk, milyen anyag is remélhető ezeknek nagy utánjárást igénylő feldolgozásától : A lenti képen bemutatott, lapszámozás nélküli nyomtatványban a következő (moralizáló) szövegeket olvashatjuk: Mi külömbség van az ember és vámgerenda közt? — Az ember meghajlik a pénz előtt, a vámgerenda pedig felemelkedik. Mi külömbség van a szamár és a ló között? — Az, hogy a szamáron soha nem ül ló, de a lovon sokszor szamár nyargal. A túloldali képen kicsinyítve közölt 1881-es kiadvány 39. lapján is folytatódnak a találós kérdések, mindhármat közlöm : Fúrják, faragják, mégis feneketlen hagyják, mi az? (Kémény.) Mikor állott Krisztus urunk féllábon? (Mikor а szamárra ült.) Nékem olyan kis fiam van, hogy az apjával egyidős, mi az? (Ládaiia.) Korai folyóirataink találós kérdései Első hazai folyóirataink egyikében, a Mindenes Gyűjtemény II. negyedében (1789) már olvashatunk a ponyvanyomtatványokat ostorozó sorokat („Kováts Ingenieur" Pápán kelt levelében) : „ . . . Gyomor Uram, a' Torok, és a' számos HázNép, ellene kiáltanak mindjárt a' nagyobb árú akármelly jó könyv után ásítozó [Vére: áhítozó) jó igyekezetnek. És így valamíg tsak Argirus, Stilírid, Bruntzvik, Markali, 's Mária Magdolna 's a' t. Históriáit, és a' sok apró Három 's négy szép Világi-énekeket két 's három Krajtzárokon kaphatják, mind addig nem igyekeznek nagyobbra szaporítani könyvtárjokat." (354-5. lap) de, mint láttuk, ezek továbbra is nagy népszerűségnek örvendtek, s terjesztették a talányokat. E téren nagy szerepe volt a felvilágosodás és a reformkor folyóiratainak is, melyekben —• éppen úgy, mint a ponyvanyomtatványokban — részben helykitöltésre, részben pedig a közönség igényének kielégítésére szinte kötelezően meglévő rovatban ezrével jelentek meg a verses „Mesék, Mesés kérdések. Rejtett szavak" síb. — magában a Mindenes Gyűjteményben is! Ennek a tengernyi anyagnak feldolgozása, s a szóhagyományozott anyaggal való összevetése fontos feladat — hozzá is kezdtem a pécsi Janus Pannonius Múzeum könyvtárában és a pécsi Egyetemi Könyvtárban fellelhető példányok alapján: így is már háromezer szöveg került be archívumomba. Ezen anyag jellemző a korra — mint Voigt is írja (1969: 183—184) „Az utóbbi évszakokban [Vére: évszázadban) egyébként kontinensünkön