Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Néprajztudomány - Mándoki László: Szóbeli rejtvényeink gyűjtés- és kutatástörténete

SZÓBELI REJTVÉNYEINK GYŰJTÉS- ÉS KUTATÁSTÖRTÉNETE MÁNDOKI LÁSZLÓ „A magyar folklór találós kutatástörténete meglehetősen egyszerűen elmondható: szakavatott módon sohasem foglalkoztak ezzel a műfajjal. Ennek következtében történeti, hagyományozására vonatkozó vagy táji vizsgálatok sem készültek el." (Voigt 1969: 184) E fenti megállapítás is jól mutatja, hogy milyen sok teendőnk van a magyar találósok vizsgálatá-nál. A sok kisebb-nagyobb közlés, és a kézirattárak mélyén rejtőző anyag már régen lehetővé tett volna résztanulmányokat, elemzéseket, de csak Török tett kísérletet egy kutatástörténeti összefoglalásra Csongrád megyei gyűjtésének jegyzeteiben (1872: 498—501). A magyar népköltészet című egyetemi jegyzet kutatástörténeti fejezetében (Ortutay—Katona 1969: 3—19) említést sem kapott a találós kérdés . . . Az alábbiakban megkísérlem felvázolni a magyar találós kérdések gyűjtés- és kutatástörténetét a XVI. századtól napjainkig. A történeti adatok, a ponyvakiadványok találós kérdései és a felvilágosodás, meg a reformkor folyóiratainak megverselt találós kérdései után a tankönyvek anyagát ismertetem, majd a tudatos gyűjtésből származó anyag következik — mind a kiadott, mind a kiadatlan anyagra kitérek, az előző részletesebb tárgyalását azonban térképek is kísérik, hogy a további kutatásokhoz területi áttekintést adjanak. A cikk végén röviden ismertetem az e műfajjal foglalkozó tanulmányokat, ezek értékelő tárgyalása azonban egy másik írás ' feladata lesz. Történeti adatok Legrégebbi találósaink a XVI. század elejéhez kötődnek: a Cornides Kódex egyik passzusa (57r —57v), melynek latin forrása Herolt, Sermones de tempore et de Sanctis (Bognár—Levárdy 1967: 531, 793, 798, 800), a következőket tartalmazza — 57r de kerdetyk hog vronk eristus myert ielen te meg elevzer az ev feltámadását azzony allatoknak, ffeleltetyk erre. 57v: teue ezt idue zeytenk azért, mert azt akara hog az ev feltámadása meg ielentetneek egye beknek. De myert azzonyallatok tytkot nem tarthatnak, de valamyt halnak, azt legottan meg ielentyk egyebeknek. Azért akara vronk ifts ez [ev] fel támadását elevzer meg ielenteny [azzonyallatoknak.] hog hamarab ky hyrdettesseek. Annak ellenére, hogy Herolt szövegének fordításáról van szó (a kódex kiadói a budapesti Egyetemi Könyvtár 586. számon őrzött ősnyomtatványát idézik — ... quaeritur, quare Christus primo resurrectionem ostendit mulieribus. Respondetur: quia voluit ut resurrectio eius manifestaretur aliis, sed quia mulieres vix aliquid celare possunt, sed quicquid audiunt, hoc statim aliis manifestant. — megállapíthatjuk, hogy e forrástól független válasz is élt a már ekkor is népszerű (s tán nem tévedünk nagyot, ha azt írjuk: népi) találós kérdésre: lásd a kódex-idézet három utolsó sorát! Erre a kiadók is felfigyeltek: ,,A Herolt-részlet után következik az érdekes befejezés: . . ." (Bognár—Levárdy 1967: 800.) Szintén a XVI. század elején (1508 után) került feljegyzésre a Döbrentei Codexben („laptöltelék"ként) egy „Mese": 483. lap, Voll kiadásában (1884) a 253. lapon olvashatjuk — Soha távol tőle. benne vagon neki lelke: egges ketten, es hármas, es nincen bennek valaztas. Raia kvvol v nezese. lankad, miként ester Vigaz felven miként ivdit Monga kedven kedvet: mert meg tvzot: miként tovs Idvossegnek hivattatik. velőnk égbe lakozik elménkben es zivönknek allatt'aban. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1979) 24. p. 301—326. Pécs, Hungária, 1980