Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Néprajztudomány - Sarosácz György: Két horvát ballada

КЕТ HORVÁT BALLADA SAROSÁCZ GYÖRGY A két balladát ismert adatközlőtől, RázsityPaliján „Kató" nénitől 1975-ben gyűjtöttem. A balladák szerkezete, formája és nyelvi sajátossága követi a horvát népköltészet hagyományait. Kató és Ivo című ballada négy eltérő változatát a horvát népdalgyűjtők a század elején már ismerték.

1 Hasonló változatot Baranyában elsőnek Tordinác jegyzett le 1886-ban.

2 Tartalmuk mindig azonos, ha a verssorok, és a kifejezési módok eltérők is. Anya a fiát börtönbe záratja, mert a kedvesétől nem hajlandó elválni, s végül a legény a haláltól csodálatos módon megmenekül. A mi változatunk tartalma az anya beleegyezésével, majd a két fiatal szétválasztásával kiegészült. Űgy tűnik, hogy hiányzanak a ballada befejező sorai. A Jelica leány című ballada változatairól keveset tudunk. A hősi és különböző énekekben igen gyakran találkozunk leány szereplővel, akiről nem tudni, hogy kicsoda, mert bátorsága és ravaszsága nem árulta el létét. A horvát-szerb népköltészet igen gazdag olyan dalokban, amelyek a nőkhöz kapcsolódnak. Ennek tulajdonítható, hogy önálló besorolás alatt szerepelnek: Női dalok — Zenske pjesme. Kevés olyan éneket ismerünk, miben a lányoknak férjhezmenés előtt valamilyen próbát kell tenni, ami vízhez kapcsolódik. A baranyai horvátoknál (sokácok, bosnyákok) általános jelenség volt, hogy az ivóvizet mindig a 1 Hrvatske narodne pjesme (2enske pjesme, knjiga sesta, sveska druga), Zagreb, 1914. str. 265—266. A ballada címe: Leány miatt a fiát börtönbe záratta (Radi djevojke bacila sina u tamnicu). Lásd a különböző változatok felsorolását is. 2 Tordinác, Nikola: Rukopis odbora za narodni zivot i obicaje Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti, signatura: M. H. 22. lányok hozták, illetve arról gondoskodtak. Egyes falvakban egy kilométert is gyalogoltak a forrás vizéig — Mohácson pedig több utcán keresztül mentek a Dunára, hogy onnét vigyék az ivóvizet. A lakodalom másnapjának reggelén (a falusi sokácoknál) az egész násznép a patakforráshoz ment, ahol az újmenyecske mindenkinek az arcát megmosta és megtörölte. Egyetlen baranyai népdalról tudunk, amelyben a leány beteg anyja kérésére hegyre megy vízért.

3 A forrásnál tíz haramia ült. Megkérdezte Mi ja haramia: „Ó, ki vagy te ismeretlen szépség? Szelyanin Ivo húga vagyok! Hűséges jegyese Kralyevics Márkónak!" A kiejtett két név hallatára a haramiák a vödrét megmerítették vízzel, és elengedték. Mi ja csak akkor indul utána, amikor a leány elénekli, hogy ő nem húga Szelyanin Ivónak, Kralyevics Márko jegyese sem, hanem szegény „Ana". Jelica leány című ballada sorai és tartalma arra utal, hogy az itt élő horvátok ajkán kelt életre és az énekeseknek köszönheti a szép és egyszerű verssorait, amely mögött a sokácság szókincse jól érződik. Az itt bemutatott két ballada, ha nem is akkora terjedelmű, mint Bogdánról szóló ének

4 — de tiszta, világos szerkezetük és tartalmuk is újabb adatokat szolgáltat a baranyai horvátok népköltészetéhez. 3 Tordinác pécsi gyűjtése: Anoka leány (Anoka djevojka), kézirat. U. o. Mija nevű haramiáról egy Szalánta helységhez kapcsolódó népdal is tesz említést. Nem tudjuk, hogy a két haramia azonos-e. 4 Sarosácz György: Bogdánt anyja házasítja (ballada). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17—18 (1972—1973), Pécs, 1975. 195—203. Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1979) 24, p. 267—272. Pécs, Hungária, 1980