Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a Mecseknádasd–óbányai fazekassághoz III.
240 L. IMRE MARIA Mészáros, Gy. (1968): Szekszárd és környéke törökös díszítésű kerámiai emlékei. — Szekszárd. Molnár, L. (1976): Iparművészeti törekvések a reformkori Magyarországon — Budapest. Morvay, J. (1955): Cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában. — NÉ 37, 31—64. Naumann, J. (1974): Meisterwerke hessische Töpferkunst Wanfrieder Irdenware um 1600. — Kassel. Nékám, L. (1971): Adatok a Zsolnay-gyár történetéhez — 100 éves a Pécsi Porcelángyár — Pécs, 37—45. Bap, J. (1888): A magyar fazekas ipar. — Művészi Ipar 6, Budapest, 225—246. Petrik, L. {1889): Az 1885. évi országos kiállításról — Művészi Ipar. — Budapest, 147—150. Petrik, L. (1891): Az 1891. évi agyagipari tárlat — Művészi Ipar, Budapest, 177—185. Rumpf, К. (I960): Gefäßformen der volkstümlichen hessischen Töpferei. — Hessische Blätter 51—52, 235—276. Ruzsás, L. (1954): A pécsi Zsolnay gyár története. — Budapest. Sarosacz, Gy. (1972): A mohácsi kerámia és története. — Dunántúli Dolgozatok 6, Pécs. Sarosacz, Gy. (1975): A mohácsi paraszti fazekasság értékesítési kérdései. — Kutatások a gazdasági és társadalmi élet szolgálatában, Szekszárd. A Soproni Kereskedelmi- és Iparkamara 1860—62. évi statisztikai jelentése — Sopron, 1863. Die örtlichen Töpfer gehörten zu keiner Zunft. Mit den benachbarten Töpferwerksätten hatten sie auch nur gelegentlichen Fachkontakt. Mágocs ist eine Ausnahme, denn von dort erreichte sie vor der Jahrhundertswende ein Einfluss. In der zweiten Hälfte des vergangenen Jahrhunderts verringert sich die Zahl der Töpfer durch die industriellen Arbeitmöglichkeiten der Gegend. So stirbt das Töpferhandwerk in den ersten Jahren des XX. Jahrhunderts in Mecseknádasd aus. Dass dieses Handwerk in Óbánya weiterlebt, kann mit den örtlichen Gegebenheiten (geschlossene Siedlung, keine Arbeitsmöglichkeiten) erklärt werden. Wir können den Kult des Hl. Florian, den Hang zu den alten Überlieferungen bis zu den 1940-er Jahren verfolgen. A Soproni Kereskedelmi- és Iparkamara 1863. évi statisztikai jelentése — Sopron, 1865. A Soproni Kereskedelmi- és Iparkamara 1878. évi statisztikai jelentése — Sopron, 1879. A Soproni Kereskedelmi- és Iparkamara 1889—90. évi statisztikai jelentése — Sopron, 1891. A Soproni Kereskedelmi- és Iparkamara jelentése 1882-ben — Sopron, 1883. Soproni, O. (I960): Régi magyar ólommázas kerámia — Iparművészeti Múzeum Évkönyve 3—4, (1959), 233—247. Spies, G. (1964): Hafner und Hafnerhandwerk in Südwest-Deutschland — Thübingen. Stieber, P. (1967): Deutsches Hanfnergeschirr. — München. Szepes (Schleicher), Gy. (1959): A mohácsi agyagipar. — Népr. Közi. 4/4, Budapest, 43—73. Tálaei, I. (1955): Az anyagi kultúra néprajzi vizsgálatának 10 éve 1945—1955. — Ethn, 46. Persida, T. (1960): О tipovina grncarskog Kola Keramike u Srbiji — Glasnik, Ethnografskog Muzeja, Beograd. Persida, T. (1966): Narodna keramika u Jugoslaviji. — Ethn. Muzej — Beograd. G. Vámos, M. (1975, 1977): A Béri-Balogh Ádám Múzeum szakosi fehéredényei 1—2, — Szekszárd. Várady, F. (1896, 1897): Baranya múltja és jelenje 1—2. Pécs. Ihre Produkte: Töpfe zum Milch- und Lebensmitteltransport, zum Quarkreifen, Schnabelkannen, dicksohlige Kannen. Sie alle, beweisen den Hang zum Konventionellen, dem Alten und dem charakteristisch Örtlichen. Die Verzierung ihrer Produkte bereichert sich in den letzten Jahrzehnten des vergangenen Jahrhunderts aufgrund des Einflusses der ungarischen Abnehmer. Die Muster der Gefässe sind durch die vielseitige Anwendung weniger Grundelemente gekennzeichnet. Die Komposition der Motive ist geschlossen. Erst auf Einwirkung der Secession (Jugendstil) bekommt sie einen freieren, gelösteren Charakter. Daten zur Töpferei Mecseknádasd-Óbánya III. MÁRIA L. IMRE
