Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a Mecseknádasd–óbányai fazekassághoz III.
Г A MECSEKNÁDASD—ÓBANYAI FAZEKASSÄG III. 233 Fia, ifj. К. János (*1905), már helyben maradt, kályhásmester lett, de néhány év elteltével ő is a Zsolnay gyárba került a kályhás részleghez. K. István fazekas másik fia, Péter (1885—1968) ugyancsak a jövedelmező kályhás mesterséget választotta. Az ő fiai János és Ferenc már műszerészek, technikusok lettek. A család másik ága — K. Gergely fia, István (*1882) mint bányász Pécsbányatelepen dolgozott. Az első sztrájk alkalmával elvesztette állását, s kivándorolt Belgiumba, ahol ugyancsak bányánál kapott munkát. 1940-ben kint halt meg. Óbánya a századfordulón még meglehetősen elzárt falu. Pécsváradról és 'Nádasáról az erdőn át, gyalog vagy földúton lehet megközelíteni. Ez a körülmény is elősegítette, hogy az ottani fazekasok egészen az 1930-as évekig készítették egyszerű formájú és kevés díszű sütő-, főző- és tároló edényeiket. Az edények értékesítése is megmaradt a hagyományos keretek között (hátikosárral, fuvarral). Óbányán a fazekasság továbbélése az ízlés és ebből adódóan az igények változásával is magyarázható. Az 1930-as években a polgári divat megújuló érdeklődéssel fordul a „parasztos ízlésű népművészet"-i alkotások felé. A „parasztos ízlésű népművészet" stílussá válása itt az edények formája és díszítettsége szempontjából hirtelen váltást jelent, de egyúttal a fazekasság megmaradásának lehetőségét is 11 A fazekasok hagyománytisztelete A fazekasok mesterségének, a legutóbbi évtizedekig éltek a foglalkozás védőszentjéhez kapcsolódó szokásai. Bálint Sándor az esztendő szakrális hagyományait földolgozó kötetében megemlékezik arról, hogy „a mohácsi fazekasok céh miséje Ádám és Éva napján, (dec. 24.) céhpatronusuk ünnepén volt. Utána a céh elöljáróit választották meg." 12 Templomi zászlójuk 1906-ból származik. Egyik olda 1 án Ádám és Éva képe, ezzel a fölirattal: Mohacki Korsovara Drustva Barjak 19 Adam e Eva 06. A másik oldalán „Mohácsi Korsósok Társulati zászlója Sv. Flórián." aláírással szt. Flórián képe látható.« Vidékünkön Zalától Baranyáig a fazekasok és a kályhások körében szt. Flórián tiszteletét gyakoribbnak kell tekintenünk. Valószínű, hogy ez összefügg a bevándorolt katolikus németek hatásával — 11 Vö. Andrásf.alvy Bertalan 1975. 103., valamint Holet Tamás 1975. — aki rámutat az ízlésváltás gazdasági és társadalmi összetevőire, ezt követően a kézművesség késői, anakronisztikus kivirágzására. Óbányán a fáziseltéréssel végbemenő folyamat részben a település elzártságával magyarázható. 12 Bálint Sándor 1976. 51. 13 Sarosacz György i. m. 1972. 15. amelynek eredményeként alig van templomunk, falunk, ahol ne lelhetnénk föl szent Flórián képét tagy szobrát. Ennek természetesen vészelhárító hatása van. i4 Kultuszának nyomait őrzi Kisvaszar, „ahol a templom mellett 1851-ben a helybeli fazekasok és kályhások szt. Flórián szobrát állították föl; tüzet oltó alakjában, amint az égő házra dézsából vizet önt. Fém zászló a kezében." 15 Ezt a szobrot 1888-ban javították. A História Domusban fönnmaradt céh-alapítólevél tanúsága szerint „a helyben létezett régi fazekas és kályhás céhtársulatnak (Zunft) még élő hírmondói Roll József, Berencz János, Berencz Ferenc, Zemplenszky János, özv. Litter Jánosné, szül. Fuchs Teréz, Kakas József, Schneider Ferenc, Szőke János, Schilli József, König István... azon tisztelettől, mellyel szent Flórián vértanú iránt viseltetnek, a kisvaszari plébánia területén Istenben boldogult elődjeik által 1851-ben felállíttatott Flórián szobor fenntartására... örök alapítványképen 40 korona összeget fizettek be azon célból, hogy annak évi kamataiból nevezett Flórián szobor fenntartási költségei fedeztessenek."! 6 A hajdani céh társulat hagyománytiszteletére vall, hogy a céh megszűnése után az 1950-es évekig fönnmaradt szt. Flórián napjának (május 4.) megünneplése. Fogadott ünnepükön a mesterek munkaszünetet tartottak, s céhzászlós körmenettel, misével és litániával tisztelegtek védőszentjüknek. Az egyházi szertartás végeztével a helybeli kocsmában folytatták az ünneplést. Amikor mulatni kezdtek, elénekelték a „fazekascéh passió-énekét": A legöregebb mester: Én vagyok a fazekasok mestere Én találtam föl a fazék fenekét... Ketten: Újra: '-s jo lett Mind: És mi mindannyian fazekas mesteremberek vagyunk, mert a mi mesterségünket meg nem tagadjuk, mert mi a mesterségünkkel kocsit, lovat szerzünk. Én vagyok a fazekascéh mestere ... Én találtam föl a cserkorsó fenekit... stb., így minden edényt „megénekeltek." 17 14 Bálint Sándor 1938. 245. 15 HP Vasariensis 1918. 16 Annales Parochieae, Vasariensis 1918. 68. 17 A „passió"-t töredékesen közli Farkas Jenő: „Die Vergangenheit und Gegenwart der Tonindustrie im Kreise des Nordwe stb aranyér Deutschtums." (Az agyagipar múltja és jelene a németek körében Baranya északnyugati részében) című szakdolgozatában. Tanárképző Főiskola, Pécs Német Tanszék. 1963. Teljes szövegét Imhof János közlése alapján írtuk le. A szöveget recitáló jellegű dallammal énekelték.
