Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1930–1933 között
A KOMLÓI KŐBÁNYÁSZAT 1930—1933. KÖZÖTT 195 Az ilyenformán kivetített adatok nem tükrözik azt az állandóságot és emelkedést, amit a fentebb közölt összesítő adatok a munkáslétszámról mutattak. Az eltérés okát nincs módunk indokolni. Az 1930. év átlaga a közölt 4 adat alapján 136 fő, ez az átlag 1931-re 171,5 főre emelkedik, 1932-ben 125,1 fő, 1933-ban pedig 120,7 fő. Az így számított létszám tehát 1930—1931 között megugrik, majd fokozatosan süllyed. A termelési csúcson a legmagasabb a létszám, majd 1932-re a termeléssel együtt igen nagyot zuhan, az 1931. évi létszám közel 29 százalékkal csökken 1932-re. A termelési mélypont éve után ugyan a termelés jelentősen megnő, a létszám mégis tovább csökken. Valószínű azért mert jelentős maradványa volt a bányának az előző évről, így először azt igyekezett eladni. Ezt tükrözi az 1933-as januári állapot, mikor a bánya létszáma 22 fő. Az 1930—1933-as évek átlagában az előmunkások száma csökken. 1929-ben számuk még 5—6 fő volt, 1933-ra számuk 2-3 főre zsugorodott. A szakmunkások átlag»os száma 1931-ben a legmagasabb, — amikor a termelés is az —, a legalacsonyabb 1933-ban. Az iparos-munkások átlagszámának alakulása a szakmunkásokéval egyezik. A napszámosok átlaglétszáma 1930-ban a legalacsonyabb, 1931ben pedig a legmagasabb. A fiatalkorúak foglalkoztatottsága csökkenő a bányánál, a gyermekmunkások foglalkoztatása 1932-t kivéve jellemzi az üzemet, ha nem is jelentős mértékben. A vizsgált időszakban a feltüntetett összfoglalkoztatottak 50 százalékát minden évben meghaladja a szakmunkások száma. A 2. legjelentősebb kategória a napszámosok rétege, az 1931. évet kivéve létszámuk a szakmunkásokéhoz közelít. A bánya létszámához tartozik még a bányavezető — 1 fő mindig, a tisztviselők, 1930-ban 3 fő, 1931ben 4 fő, 1932-ben 4 fő, 1933-ban 5 fő. A növekvő létszám férfiakból adódik, a női munkaerő száma mindvégig 1 fő. IV. Fizetés, munkabér 39 A műszaki egyetemi végzettségű vezető Szeép Zoltán, 1930—1931-ben 400—400 pengő fizetést kap, míg 1932-1933-ban 336 pengőt. Bár kevesebbnek tűnik a nyújtott járandóság, de 1932-től természetbeli járandóságot is ad a bánya. 1932-ben pl. a tisztségviselők 600 pengő, a művezetők 200 pengő, az előmunkások együtt 800 pengő természetbeli juttatást kap bak. A szakiskolát végzett művezető 160 pengő havifizetést, a másik egyéb végzettségű, ez valószínűleg Varga, 300 pengő fizetést kapott 1930-ban. Fizetésük 1933-ra az elsőé 125 p/hóra csökken, a másikét nem ismerjük. 39 H. Az idevonatkozó statisztikák alapján. 1930-ban egy előmunkás 8,2 pengő napidíjat, egy szakmunkás átlagban 4,5—5,5 pengő napidíjat kapott. Az iparosmunkások 4—5,26 pengő között kerestek naponta, a napszámosok 3,20—4,00 pengő között. A fiatalkorúak 2,40-2,50 közti napidíjat kaptak, a gyermekek pedig 2 pengőt kerestek. 1931-re az előmunkások napidíja 4,8 pengőre esett, a szakmunkások 3,77—3,90 között kerestek, az iparosok 3,03—4,01 pengő között, a napszámosok 2,40-3,30 között, a fiatalkorúak 2,40-3 pengő között, a gyermekmunkások 1,20—1,75 között kerestek. 1933-ra a bérek alakulása a következő: előmunkás: 4,8 pengő, szakmunkások, 2,64—3,36 pengő között, az iparos-munkások 3,2-3,68 pengő között, a napszámosok 2,70-2,80 pengő között, a fiatalkorúak 1,20-at, a gyermekmunkások 1,20-at kerestek. 1930—1933 között tehát a keresetek jelentős mértékben estek, talán éppen ez volt az ára annak - ha elfogadjuk a létszámról közölt összesítő adatokat -, hogy a bánya létszáma nem csökken az elemzett időszakban. A munkások valamennyi kategóriájának életében a névleges értékben is csökkenő fizetés problémákat okozhatott, fokozta megélhetési gondjaikat. Az életszínvonal ilyen éxtelmű romlása ellen hatott az a természetbelileg juttatott élelmiszer, melyet a bánya a dolgozóinak adott. A szociális juttatásoknak erről a vonaláról nem sokat tudunk. Előlegezni azonban annyit helyesnek vélünk, hogy a bánya komoly, esetleg propagandisztikus célzatú tevékenységet folytatott ebben a vonatkozásban. Néhány részadatot felsorolunk ugyan, ezek azonban az összességnek csak az árnyékát jelzik 40 . 1931 októberében hentesárukat, húsárut fizet a bánya, decemberben Grausmann Gusztáv húsáruszámláját fizetik ki 988,60 pengővel, az Anna Gőzmalom számlája kenyérről és lisztről 1493,18 pengő, Lusztig László pécsi kereskedő számlái kenyérről és lisztről 1932 pengő, márciusban a munkások részére szállított áruért fizet a bánya, s az ilyen kifizetések az év során végig megtalálhatók. A juttatásokat egyelőre csak tudomásul kell vennünk, szembeállítani az egyéb életszínvonal-csökkenést bizonyító dolgokkal nem tudjuk. A bércsökkenés oka az is, hogy a kőbánya nem használta, nem használhatta ki teljes kapacitását. Az 1930-as statisztika szerint 80%-os volt az üzem kihasználtsága, az 1931-es statisztika szerint az átlagos létszám 160 fő volt, ugyanakkor a statisz'dka szerint a bánya 250 munkást tudna foglalkoztatni. 1932-ben a bánya kihasználtsága az említett forrás szerint 40%-os volt, míg 1933-ban is csak 70% volt. 40 A „Komlói Kőbánya 1937—1943" feliratú dossziéból a Baranya vármegyei Horthy Miklós Segélyalap komlói kőbányaüzeme II. Napló feliratú füzet tartalmából. Baranya megyei Levéltár.
